A felfekvés elsősorban azokon a testtájakon jön létre, ahol csontos kiemelkedések találhatók, és amelyek kevésbé vannak kipárnázva izom- és zsírszövettel. A felfekvés leggyakrabban a far területén, a nagytomporon (a csípőtájékon) és a sarkakon alakul ki. De a fülek, a tarkó, a lapockák és a lábujjak is érintettek lehetnek.
Egy felfekvés nagy megterhelést jelent a páciensnek. Egyrészt a beteg erős fájdalmaktól szenved, másrészt egyre inkább visszavonul a társasági élettől. Az érintettek nemritkán szenvednek depresszióban. A felfekvés kezelése gyakran hetekig, sőt hónapokig tart, és a terápia is fájdalmas kellemetlenségekkel jár. Ebből következően legjobb, ha a felfekvés egyáltalán nem is alakul ki. Ahhoz, hogy a veszélyeztetett betegeket megóvjuk ettől, megelőző intézkedéseket kell foganatosítani.
A megelőzés legfontosabb feladata az ízületkímélő mozgatási, fektetési és szállítási technika alkalmazása. A saját környezetben való szabad mozgás lehetősége, tehát a mobilitás az egyik legfontosabb dolog az ember jó közérzete és egészsége szempontjából. Ha a mobilitás csökkent mértékű vagy egyáltalán nincs meg, annak számos negatív következménye van az érintett pszichéjére, de főleg a testi egészségének megtartására. Az ember mobilitása akár annyira korlátozott is lehet, hogy már a testhelyzetét sem képes megváltoztatni. Pontosan ez az állapot jelent nagy kockázatot felfekvés szemszögéből. Vagyis a mobilitás megőrzése az egyik legfontosabb megelőző intézkedés. El kell kerülni a további mozgáskorlátozottságot, és támogatni a megmaradt mobilitást.
Fontos a helyes, szöveteket kímélő fektetés, amelynek során a beteget olyan pozícióba hozzuk, amelyben a veszélyeztetett testtájak viszonylag tehermentesek maradnak. Ezt például a különféle felfekvés elleni matracokkal érhetjük el. Mindegyik segédeszköz ugyanazon a hatáselven alapszik: a veszélyeztetett bőrterületeket ért nyomást csökkenteni kell. Így ezek a matracok hatékonyan járulnak hozzá a felfekvés megelőzéséhez.
Pingback: Mitől alakul ki a felfekvés? | Gyógyszer Nélkül