Az agárkosbor (Orchis morio) egy áprilistól júniusig virágzó védett gyógynövény. Nemcsak Európában, hanem Ázsiában és Afrikában is előforduló gyógynövényről van szó, amely kedveli a száraz és sovány talajú réteket, mezőket és a gyepes területeket, de a homokos, mészkőben gazdag talajon és kaszálókon is találkozhatunk vele.
A növény magassága akár a húsz centimétert is elérheti. Szára hengeres, levelei lándzsa formát öltenek, a levél szélei épek. Az agárkosbor virágának szirmai, leplei sisakszerűen és összeborulva állnak és 5-20 tagú fürtökben nyílnak. A virágok lehetnek fehérek, de hazánkban leggyakrabban az ibolyaszínű gyógynövénnyel találkozhatunk. A virágok körülbelül másfél centiméter hosszúak, a mézajkak sötéten pöttyözöttek. Az öt szirom, amely sisakszerűen összeborul, zöldesen erezett. A gyógynövény porzói a bibeszállal összenőttek. Termése három kapoccsal nyíló tok, amelyben sok apró magocska fejlődik.
Kettes, pontosabban ikergumó jellemzi. Az egyiket, a nagyobbat és ráncosabbat anyagumónak, míg a kisebbet és simábbat leánygumónak nevezik. Az utóbbi elősorban keményítőben és nyálkában gazdag. Ázsiában gyakran használták afrodiziákumként ezt a gyógynövényt. Az agárkosbor a kosborfélék családjának az egyik tagja. Népiesen nevezik még agár sisakosbornak és leánygumónak is.
A gyógynövényben lévő nyálka miatt nemcsak emésztési panaszokra, hanem gyomorégésre is lehet használni ezt a furcsa nevű gyógynövényt. De enyhíti a torokgyulladást, és a köhögési ingert is csillapítja.
Az agárkosbor sok fontos ásványi anyagot tartalmaz. A régebbi korokban előszeretettel használták a gyógynövény gyökérgumóit. A segítségével hasmenést, epilepsziát és légcsőhurutot gyógyítottak, de azoknak a betegeknek is adtak belőle, akik általános gyengeségben szenvedtek. Ha legyengült embert szerettek volna ezzel a gyógynövénnyel felerősíteni, akkor először a gyógynövény gyökerét apróra vagdalták vagy porrá zúzták, majd vízben, tejben vagy valamilyen levesfélében főzték meg. Az ily módon megfőzött gyógynövényt azoknál a betegeknél is alkalmazták, akik légzési problémával küzdöttek vagy emésztési zavaroktól szenvedtek, de sorvadásnál és nem megfelelően táplálkozó gyermekeknél is bevetették étvágyjavításra és a hiányos táplálkozás miatti gyengeség megelőzésére.
Régebben a gyógynövényt és a belőle készült főzetet nyálkahártyavédőként és ingercsökkentőként alkalmazták.
