A mágnesterápia kíméletes alternatíva a fájdalom kezelésében

A fájdalom képezi az általunk ismert legnagyobb egészségügyi problémát. A fájdalomcsillapítók vitathatatlanul a gyógyszereladási statisztikák élén állnak. A manapság használt fájdalomcsillapító szerek nagyon hatásosak, azonban gyakran nem kívánt mellékhatásokat vonnak maguk után – ezek skáláján a gyomorfekélytől egészen a szívinfarktusig vagy a gutaütésig minden megtalálható. Az ilyen mellékhatások megelőzése és ezzel egyidejűleg az effektív fájdalomkezelés érdekében az orvostudomány folyamatosan törekszik új és kíméletes módszereket kifejleszteni. A mágnesterápia egy ilyen, nagyon modern módszer.

A kínaiak szerint a fájdalom „a szövetek energiáért kiáltása”. Ahhoz, hogy ezt a gondolatmenetet jobban megértsük, először a fájdalom képződésének mechanizmusát és annak velejáróit kell megismerni. A fájdalom az úgynevezett szabad idegvégződések mechanikus, termikus vagy kémiai ingerlésével jön létre. A viszketés is ennek a rendszernek az ingerlésével keletkezik. A fájdalominger esetében az idegekben kémiai hírvivőanyagok (neurotranszmitterek) szabadulnak fel, melyek továbbszállítják a fájdalom jeleit a gerincvelőhöz.

Így a fájdalom két fajtáját különböztetjük meg: az éles, hasító fájdalmat, mely az úgynevezett gyors idegrostokon keresztül éri el célját, és a tompa, mély fájdalmat, amely a lassú rostokon át jut el a gerincvelőhöz. A krónikus fájdalom legtöbbször azonos a tompa fájdalommal. A hagyományos definíció szerint akkor nevezzük a fájdalmat krónikusnak, ha az 3-6 hónapnál tovább jelen van.

A test feltehetőleg rendelkezik egyfajta fájdalommemóriával. Ezáltal az idegsejteken keresztül a fájdalominger továbbításával biokémiai és neurológiai folyamatok indulnak el, s így a fájdalomra való érzékenység felerősödik. Ekkor az idegsejtek erős ingerlés helyett nagyon gyenge ingereket továbbítanak az agynak, s így a fájdalom mondhatni önállóvá válva kiváltó októl függetlenül eléri célját. A fájdalomérzés tehát mindig szubjektív és objektívan nem mérhető (pl.: mértékegységekben, mint méter vagy kilogramm).

A fizikai vagy szellemi reakciók is felerősíthetik a fájdalmat.  Ezek azok, melyek a fájdalmat még kellemetlenebbé teszik, főleg ha az hosszabb ideje jelen van: az izomzat görcsös feszültsége, mozgási nehézségek, lassabb anyagcsere, felületes légzés, szorongás, együttműködési képtelenség, lehangoltság – az energia elfogyni látszik. Mindent összevetve megállapítható, hogy a fájdalom, elsősorban a krónikus fajtája, egy nagyon összetett jelenség. Ilyenkor egy olyan módszerre van szükség, amely lehetőleg a résztvevő rendszerek nagy részét szabályozva azokat újra a normál állapotukba tudja helyezni, és jó esetben nem okoz ezzel további panaszokat, mellékhatásokat. Pontosan ez a mágnesterápia előnye.

A mágnesterápia hozzájárul az idegek érzékenységének csökkentéséhez, és ezzel együtt meggátolja a szabad idegvégződésekhez való túlzott ingerátvitelt. Pulzáló mágnesterápiával az érintett területeken az anyagcsere is csökkenthető, sőt javul a vérellátás is. Az izomzat ellazul, és fokozatosan visszanyeri az eredeti mozgásképességét. Ugyanúgy a központi idegrendszer területén is kifejti hatását, így a testben lévő, fájdalmat szabályozó hormonok (szerotonin, endorfin stb.) helyes eloszlására is kedvező hatással van. Ezek az eszközök csökkentik a fájdalmat, és javítják a páciensek (többnyire depresszív) hangulatát. A mágnesterápia jelentős számban bizonyított különféle panaszok és problémák megoldásában.

Eddig főként a mozgásszervi rendszer krónikus, degeneratív és/vagy gyulladásos megbetegedéseinek kezelésére használták. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján azonban a következő panaszokra is alkalmaztak mágnesterápiát: migrénes és tenziós fejfájásra, az állkapocs és a fogazat területén, nőgyógyászati panaszok esetében (menstruációs, ill. premenstruációs fájdalmaknál), vérellátási zavarokra (Raynaud-szindróma), idegproblémákra, fantomfájdalmak, műtét és/vagy sérülések utáni fájdalmak enyhítésére is. Végül a mágnesterápia kiegészítő használata rákos betegség kezelése során is bizonyított.

Figyelembe kell azonban venni, hogy a mágnesterápia nem úgy hat, mint egy fájdalomcsillapító injekció, hanem fokozatosan fejti ki hatását. Minél többször használjuk – ideális esetben naponta –, annál erősebben és tartósabban csillapítja a fájdalmat. Sok páciens számolt be már az első használat utáni jelentős fájdalomcsillapításról mozgásszervi problémák (pl. porcproblémák) kezelésénél.

A fájdalomcsillapító hatás mellett a mágnesterápia rendelkezik gyógyulást és regenerációt elősegítő hatással is. Ez kvázi mind mellékhatásoktól mentesen történik. A kínai gondolatmenet értelmében az energia minden területen újra „mozgásba lendül”, elősegítve ezzel a gyógyulást.