A szártalan bábakalács, latin nevén Carlina acaulis, főleg a Mátra és Zala rétjein és legelőin lelhető fel. A nyár első fázisában a virágait bontó bábakalács szemet gyönyörködtető látvány a turisták számára. Aki ezeken a helyeken kirándul a nyári évszakban, bizonyosan találkozni fog ezzel a gyógynövénnyel. Olyan alacsony növésű növényről van azonban szó, hogy észrevenni alig lehet, és a színe miatt is szinte beleolvad a környezetébe. Éppen ezért nem árt óvatosan lépkedni a kirándulóknak. Hazánkban védett fajnak számít, így emiatt is csupán csak csodálni lehetséges ezt a gyönyörűséges gyógynövényt. A Bükki Nemzeti Park címerét középen a szártalan bábakalács és az azt körülvevő bükklevelek díszítik.
Ez a levélrózsás évelő növény rövid szárú vagy majdnem szártalan. A fészkes virágzatúak rendjébe és az őszirózsafélék családjába tartozik. A fészkes virágzat átmérője elérheti a 8-10 centimétert is, a fészekpikkelyek fehérek, virágai bokrosak, melyek júliustól októberig nyílnak. A népi hiedelem úgy tartotta, hogy ha a gyógynövény virágai bezáródnak, akkor hamarosan esni fog. Népies elnevezése még a szamártövis, vad articsóka vagy földirózsa. Más babonák is kötődnek a szártalan bábakalácshoz. A régi időkben a lovak jó szolgálatot tettek a mezőgazdasági munkálatok során. Ha a parasztemberek nem akarták, hogy lovuk elfáradjon, a nyakába kötöttek néhány szál gyógynövényt. Ha pedig az állat megbetegedett, háromszor megcsapkodták vele az állatot, mert erősen hittek abban, hogy gyógyító hatása ilyen formában is megmutatkozik.
A növény felhasználható része a gyökere, amely keserűanyagot, 1-2% illóolajat, inulint és gyantát tartalmaz. A drog izzasztó és görcsoldó, míg az illóolaj antibakteriális hatással rendelkezik. A népi gyógyászatban étvágyjavításra, vizelethajtásra használták, de alkalmazták bélgiliszta elleni szerként, külsőleg pedig sebek gyógyítására is. Emellett lázas hörghurut ellen is kiváló szolgálatot tesz.
Ennek a virágnak a zsenge belsejét régebben előszeretettel fogyasztották, innen ered a kalács elnevezés. A növényt ismerő emberek annyira szépnek tartották a szártalan bábakalácsot, hogy a piacokon száraz csokorba kötve vásárolták meg, hogy aztán lakásukat díszíthessék a meseszép bokrétával.