fbpx

Barátszegfű, a kolostorok ékes dísze

Barátszegfű (Dianthus carthusianorum) pink virágai.

A barátszegfű (Dianthus carthusianorum) a szegfűvirágúak rendjébe és a szegfűfélék családjába tartozik. Nevezik még háromszínű szegfűnek, kecskefűnek, német szegfűnek, nyúlszegfűnek és fecskevirágnak is. Ez a gyógynövény legfőképpen Közép-Európában elterjedt. Sok helyen előfordul, de nem tömegesen. A barátszegfű kedveli a sziklás lejtőket, a réteket, az erdőszéleket, a napfényes erdőket, de a hegyeken is előfordul. Kedvére való a tápanyagokban gazdag, humuszos talaj.

Ez a lágyszárú növény akár az 50 centiméteres magasságot is elérheti. Levelei összetettsége egyszerű, keskenyek, szálasak, amelyek lándzsa alakot öltenek. A levelek keresztben átellenes állásúak és hamvas szürkészöld színben pompáznak. Csomókban, tömötten ülő ötszirmú virágai pedig fehérek, de egy-két faj pirosas, illetve lilás virágokat bontogat. A gyógynövény virágzása júliusra, augusztusra tehető. A szirmok csúcsa többfogú, maga a szirom pedig fehéres vagy sötét színű szőrökkel borított.

Hogy honnan kapta ez az első ránézésre szerénynek tűnő gyógynövény a nevét? Egyes leírások alapján a karthauzi szerzetesek, barátok gyakran ültették ezt a növényt a kolostorok kertjeibe, hogy ezzel díszítsék a szerzetesi épület környékét. A karthauzi rend egy római katolikus rend, amelyet Szent Brúnó alapított.

Mi is ültethetünk barátszegfűt kiskertünkbe, de kiváló talajtakarók a sziklakertekben is, illetve támfalakra és balkonládákba is ültethető. Az biztos, hogy régebben a falusi emberek is gyakran vetették be barátszegfű magjával az udvart, mert még a legszegényebb és legpuritánabb udvart is képes volt szépséges díszbe öltöztetni. A barátszegfű kedveli a napfényt, ezért érdemes olyan helyre ültetni, ahol rendszeresen érik, simogatják, és ezzel együtt nevelik a napsugarak. Viszont a nagy szárazságot nagyon rosszul tolerálja és a pangó víz sem a legjobb barátja.

Régebben a népgyógyászat úgy tartotta, hogy a virágok csillapítják a fejfájást. Főfájás esetén ugyanis a virágok a homlokra kötve igen gyorsan enyhülést hoztak, legalábbis a régi leírások szerint. Szintén a népgyógyászat szerint a virágokat apróra kell vagdalni és nádmézzel szükséges megfőzni. Ebben az esetben hasznos lehet azoknak a személyeknek, akik erős szívdobogásban szenvednek, illetve javulást hozhat a szélütést elszenvedetteknek. A leírások szerint a gyógynövény füstje a fogfájást csillapítja.

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük