Méhen belüli fotó egy saját hüvelykujját szopó magzatról a 20. héten.

A sci-fiszerűen hangzó cím nem másra szeretne utalni, mint az anya és a vele kilenc hónapig szimbiózisban élő magzat egészségi állapotának szoros összefonódására. Ha valamilyen problémával orvoshoz fordulunk, a legritkább esetben kérdeznek rá arra, hogy milyen volt az anyukánk életmódja a terhessége (és később a szoptatás) alatt. Az egészségünk felelőse és őrzője kétségkívül saját magunk vagyunk elsősorban, de sok probléma, betegség kialakulása eredeztethető abból, hogy a méhen belül milyen tápanyagok jutottak el szervezetünkbe, illetve hogy milyen méreganyokkal kerültünk kapcsolatba életünknek ebben a legkorábbi periódusában.

Arra már számtalan kutatás rávilágított, hogy a betegségek kialakulásában a genetikai hajlam csak kis százalékban befolyásoló tényező. Még ha hajlamosak is vagyunk például bizonyos szív- és érrendszeri betegségekre, az életmódunkkal döntően befolyásolhatjuk sorsunkat. Előfordulhat, hogy egy genetikeilag arra hajlamos embernél egyáltalán nem jelentkezik a betegség, mert hatékonyan előzi azt meg egészséges életmóddal.

Gondoljunk bele, ha az életvitelünkön ilyen sok múlik, akkor mennyire befolyásolja egy kismama életmódja a születendő gyermeke egészségét. A magzat azt kapja, az hat rá, amit a kismama megeszik, magára ken, beszív stb.

Ha a kismama bélflórája nem egészséges, akkor a tápanyagok nem jutnak el kellő mennyiségben a magzathoz. Ha betartja az ilyenkor tévesen hangoztatott tanácsot, hogy nyugodtan egyen sokat, hisz “kettő” helyett eszik, de nem ügyel a táplálék minőségére, akkor szintén nagyobb kárt okoz, mint hasznot.

Áldott állapotban a szervezet vitamin- és ásványianyag-szükséglete megnő, ezért a teljes értékű, zömmel zöldségből, gyümölcsből, teljes gabonából, magvakból álló étrend betartása, továbbá a finomított élelmiszerek és cukrok teljes kizárása, a tejtermék és húsfogyasztás mérséklése nagyon fontos. Már a terhesség előtt is ezt a táplálkozást kellene folytatni, hogy a test felkészülhessen a nagy feladatra. Ha minőségi táplálékból eszik kevesebbet a kismama, azzal sokkal többet tesz a magzat egészségéért, mintha jó sokat enne az elterjedt ételekből, mint például zsömle margarinnal megkenve, felvágottal, szalámival, sajttal megrakva, agyonfőzött főzelékek, rántott hús krumplival, rizzsel, savanyúsággal stb.

A legtöbb bőrprobléma eredete a saját emésztőrendszerünkben keresendő. A fokozott cukorfogyasztás szinte táplálja a bőrgombát, erősen gyengíti a bőr védekezőképességét, terheli a májat, a bélben pedig táptalajt biztosít a káros, toxikus baktériumoknak a hasznos társaikkal szemben.

Az ekcémának számos oka lehet, úgy mint helytelen táplálkozás, túlzásba vitt cukorfogyasztás, káros anyagot tartalmazó testápolószerek, lelki okok, stressz stb. Ha ekcémával küzdünk, először a saját emésztőrendszerünket kell kitisztítani, továbbá érdemes érdeklődni, hogy édesanyánk milyen életmódot folytatott, mialatt minket várt. Ha ő is a “hagyományos” táplálkozás híve volt, sok zsíros, finomított olajban sült ételt, sok cukros élelmiszert (pl. péksüteményeket) evett, esetleg minden nap valamilyen (bolti, kezelt) tejterméket fogyasztott, akkor biztosak lehetünk abban, hogy immunrendszerünk már rögtön születésünk után nem tudott tökéletesen felépülni, amin aztán tovább ronthatott a szülők által preferált táplálkozási szokások erőltetése a gyerekkorban.

Változtatni azonban sosem késő, bár kétségkívül igen hosszú időszak “eredményét” kell ellensúlyozni a szervezetünkben. Ekcéma esetén tehát ne az orvos által felírt, csak a tüneteket enyhítő (sokszor szteroidos, tehát igen agresszív) kencékbe vessük végső bizalmunkat, hanem kezdjünk el szép fokozatosan életmódot váltani. A folyamat tovább tart, de a probléma gyökerét célozzuk meg, így hosszú távú gyógyulásra számíthatunk. “Mellékhatásként” fittebbek, energikusabbak, szebbek és vidámabbak leszünk.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*