Lila hagyma egészben és vékony karikákra vágva.

Amikor még nem léteztek úgynevezett füveskönyvek, az emberek saját maguk tapasztalták ki, hogy egyes gyógynövények milyen betegségek kezelésére alkalmasak. Persze biztos akadtak kellemetlen helyzetek, amikor az egyes gyógynövények nem váltak be, vagy nem éppen az alkalmazott betegség csillapítására használták fel őket. Aztán nagyon sokáig azért is nem születtek írásos feljegyzések a gyógynövényekről és azok jótékony hatásairól, mivel az emberek többsége tisztában volt az egyes, vadon termő füvek gyógyító hatásaival. Majd születtek olyan füveskönyvek, amelyek csak a kevésbé ismert gyógynövényeket ismertetik, mivel a szerzők meg voltak róla győződve, hogy a közismert növények gyógyhatásait mindenki ismeri.

Most néhány olyan népi gyógymód kerül ismertetésre, amelyet lehet, hogy csak nagyanyáink használtak, és mára már teljesen feledésbe merültek. A fogfájást csillapítja a reszelt torma, illetve a szegfűszeg rágcsálása. Furunkulusra gyakran használtak kenyérbelet vagy káposztát, de az aggófű is hatásosnak bizonyult. A gyógynövényből főzetet készítettek, majd nem a főzetből készítettek borogatást, hanem a forró gyógynövényt helyezték a kelésre.

Amikor valakit hasmenés gyötört, akkor tejet forraltak fel, benne felkockázott almával és ezt itatták a beteggel. Az álmatlanságban szenvedő beteget pedig meleg, mézes tejjel kezelték. A fülfájás ellen a hagyma bizonyult hatékonynak. A vöröshagymát megpirították, vagy csak úgy nyersen egy kendőbe csavarták, amelyet a beteg fülére helyeztek. A póréhagymának pedig a levét csepegtették a páciens fülébe.

Influenza esetén bodzabort ittak, mert ez az itóka alaposan megizzasztotta őket, így a tüneteik is enyhültek. Köhögés ellen a fehérrépa jelentett gyógyírt. Napközben cukorba forgatták a felszeletelt zöldséget. Estére a fehérrépa levet engedett. A cukros lével, vagyis a sziruppal itatták a beteget, aki hamarosan a gyógyulás jeleit mutatta. Lázcsillapításra pedig a fűzfa levelének nedvét préselték ki és ezt fogyasztották.

A régi öregek csalánfőzetet készítettek reumás panaszokra, de abban is szentül hittek, hogy a maguknál hordott burgonya vagy hagyma is enyhíteni fogja a panaszaikat. A szemölcsöt a gyermekláncfűből vagy a vérehulló fecskefűből kipréselt nedvvel mulasztották el.

Persze nagyon érdekes népi gyógymódokat is kitaláltak az emberek. Például szamárköhögés esetén sült egeret fogyasztottak, vagy egy halat hordtak a nyakukban. Torokfájás esetén pedig egy használt, piszkos harisnyát kötöttek a nyakukra, mert szentül hittek benne, hogy majd ettől elmúlik a betegségük. A torok fájdalma ellen jobban tesszük, ha más gyógymódot választunk, mint ahogyan több tíz, vagy száz éve az emberek jó része is inkább ezeket a gyógymódokat alkalmazta. Például vízzel hígított feketeribizli-lekvárt ettek vagy zsályafőzettel gargalizáltak.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*