Nyírfalevélből készült tea, mellette kistányéron friss nyírfalevelek.

Máriatövis

A máriatövis egy tüskés, lila növény, amelyet általában az utak mentén találunk. Évszázadokon át használták a máriatövis magjait – melyek a szilimarin nevű aktív hatóanyagot tartalmazzák – a máj erősítésére. Mivel a szilimarinnak erős védő hatása van a májra, megakadályozza a károsodásokat, amelyek a máj túlterheléséből (pl. mérgezés vagy gyulladás) keletkeznek.

A manapság gyakran előforduló májzsírosodásnál is nagyon jól bevált a máriatövis. A máriatövis májvédő hatását tanulmányok egyértelműen alátámasztják. Bizonyított, hogy a májkárosító anyagoknak e növény társaságában gyengül, vagy akár meg is szűnik a hatékonysága. Ennek ismeretében kétségtelen, hogy a máriatövis védő és regeneráló hatást gyakorol a májra.

Kaszkara

A „szent kéreg” eredetileg Észak-Amerikából származik, és emberemlékezet óta a gyógyászatban kerül felhasználásra. A legbiztosabb hashajtók egyikének számít, mivel 8-12 órán belül érezhetően aktiválja a belek perisztaltikus mozgását. Ezért a kaszkarakéreg a legjobb választás székrekedésnél, valamint minden betegségnél, melyeknél a laza széklettel járó könnyű székletürítés kívánatos, pl. aranyér, végbél tájéki műtétek utáni állapot. Böjtölés közben is értékes a kaszkara kérge, mivel segít a szervezetnek kiválasztani a méreganyagokat – a lehető leggyorsabban, a beleken keresztül.

Nyírfalevél

A gyógyászatban az ezüst nyír és a molyhos nyír levelét használják fel. Ezeknek vizelethajtó hatásuk van a vese véráramlásának és a filtrációs ráta növelésének révén. A nyírfalevelet ihatjuk teaként vagy friss növényi nedvként, valamint szedhetjük tabletta vagy drazsé formájában. Külsőleg a nyírfalevél különböző kozmetikai termékekben kerül felhasználásra.

Hatóanyagok:

  • különböző flavonoidok, amelyek a vizelethajtó hatás mellett számottevő antioxidatív potenciállal rendelkeznek, és ezáltal a szabad gyököket elfogják, mielőtt azok a sejteket károsíthatnák;
  • triterpének: szaponinok hemolitikus aktivitással;
  • illóolaj, mely túlnyomórészt szeszkviterpénekből áll, és nagyon csekély mennyiségben van jelen;
  • tanninok;
  • C-vitamin;
  • ásványi alkotórészek, pl. kálium-tartarát, kalcium-oxalát;
  • keserűanyagok.

Alkalmazási területek:

  • a húgyutak átöblítése bakteriális és gyulladásos megbetegedéseknél, fájdalmas vizeletürítésnél;
  • vesehomoknál;
  • reumatikus panaszok kiegészítő kezelésére;
  • reumára;
  • vértisztítás a „tavaszi kúrák” keretében;
  • külsőleg hajhullásra, korpásodásra;
  • bőrkiütésre;
  • tavasszal a fiatal leveleket salátának is fogyaszthatjuk.

Ehhez a cikkhez 2 hozzászólás

  1. Szeretném tudni,hogy mi a “kaszkara” latin neve. üdv: Judith

  2. Borbás Brigitta

    Rhamnus purshiana

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*