Kettévágott dió, az egyik fele üres, csak a csonthéj látszik, amely szívet formáz.

Generációkkal előre gondolkodó, a jövőben bízó ember fája ez. Olyan emberé, aki a nagyapja által ültetett fa alatt borozgatva nézi az apró unokákat, és arra gondol, hogy negyven-ötven év múlva ők iszogatnak majd a féltve óvott kis csemete addigra nagyra nőtt koronája alatt. Akkor ő már nem lesz itt, de a sűrű lomb majd halkan suttogja nevét, hogy fiainak fiai se felejtsék: ültetni kell egy-két diófát az unokáiknak.

A diós kalácson kívül számtalan módon használható, talán felsorolni is nehéz lenne, mi mindent készítünk belőle. Mert finom. De vajon gondolunk-e arra, hogy milyen hatással van szervezetünkre a dió?

A népi gyógyászat régóta használja a diót, a görögök már az ókorban ismerték, alkalmazták, ahogyan a rómaiak is. Természetesen nem csak a magját, és nem csak belsőleg. Magyarországon a középkorban sebek kezelésére – ahogy a görögök a kutyaharapásra –, valamint vértisztítóként, gyomorhurut ellen használták.

A dió levelében és termésfalában a juglon a fő hatóanyag. Emellett bőségesen tartalmaz flavonoidokat, illóolajakat, valamint C-vitamint. (A juglon erősen fest, ezt a hatását láthatjuk a kezünkön, vagy a dióval pácolt bútoraink felületén.) A diólevelet júliusban, augusztusban érdemes gyűjteni, majd vékonyan elterítve, száraz, jól szellőző helyen megszárítani.

A diót szárított leveléből főzött tea formájában is fogyaszthatjuk, elsősorban emésztőrendszeri hurutos panaszokra, hasmenésre. Gyomorfekély esetén ne igyuk a dióteát! Külsőleg használva a főzetet borogatás, lemosás, vagy ülőfürdő formájában használhatjuk. Gyulladt sebek, ekcéma, fekélyes sebek, pattanások vagy aranyér kezelésére alkalmas. Ilyenkor töményebb oldat  és hosszabb – 30 perces – áztatás szükséges.

A dió magja gazdag telítetlen zsírsavakban, ásványi anyagokban (kalcium, magnézium, kálium), zsírban oldódó vitaminokban (B- és E-vitamin). A diómag olaja antioxidáns hatású, védi, karbantartja az ereket, csökkenti a koleszterinszintet.

Kozmetikai alapanyagként is használják a dió egyes részeit. Természetes alapú hajfestéket otthon is készíthetünk belőle. A zöld, szárított külső burkát porrá törve sűrű, krémszerű főzetet készítünk, majd felvisszük a hajra. 20-25 perc után mossuk ki.

Nagyapáink nemcsak nyári árnyékot és a finom sütemények töltelékét hagyták örökül, hanem orvosságot is a diófákban. Becsüljük meg!

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*