Idős, demens nénivel egyszerű puzzle-t játszik a lánya.

Demenciában ma elsősorban a 60 évesnél idősebb személyek szenvednek. De mi is az a demencia? Aki ebben a betegségben szenved, csökken a gondolkodási képessége, de az érzelmeiben is hanyatlás következik be, és a társas, szociális kapcsolatai is jelentősen megváltoznak. Az értelmi képességek is nagymértékben lecsökkennek, illetve a demenciában szenvedő egyén kommunikációjával is gondok lesznek. Az érzékeléssel ugyan nem lesznek problémák, az érzékszervek is jól működnek, viszont más készségek zavart szenvednek, vagyis a demens személy nem tud megfelelően gondolkodni, károsodást szenved az emlékezete, döntésképtelenné válik, nem lesz saját, egyéni véleménye, képtelen lesz tájékozódni, de még az alapvető műveletek elvégzésére sem lesz képes. Az érzelmi élete megváltozik, módosul a másokkal kialakított viszonya, gondok lesznek a társalgásával és gyakran nem képes kontrollálni az érzelmeit, vagyis jellemzőek lesznek rá az érzelmi kitörések, a hangulatingadozások, egyes esetekben az agresszív viselkedés megjelenése sem kizárt.

Kik a legveszélyeztetettebbek? Egyes betegségek és életmódbeli szokások hajlamosítanak a demencia kialakulására. Ilyenek például a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a depresszió, a veseelégtelenség, de a túlzásba vitt alkoholfogyasztás, a dohányzás és az elhízás is hajlamosít a kialakulására. Éppen ezért törekedni kell az alkoholfogyasztás visszaszorítására, a dohányzásról való leszokásra, az egészséges táplálkozásra, a rendszeres testmozgásra és az agy trenírozására.

Egy demenciában szenvedő egyénnel nem könnyű együtt élni, de nem is lehetetlen. Nyilván vannak olyan változások, amelyekhez nekünk, családtagoknak kell alkalmazkodni, de így talán mindenki élete egy kicsit könnyebbé és gördülékenyebbé válhat. Ha valakinek egy családtagja vagy netalántán a legjobb barátja szenved demenciában, a legrosszabb amit tehetünk, hogy megszakítjuk vele a kapcsolatot és soha többé még csak felé sem nézünk. A demens betegnek igaz, hogy megváltozik a környezetéhez való viszonya és kapcsolata, de a régi, jól ismert arcok és a megértő, toleráns viselkedés sokat tompíthat a néha ellenségeskedő viselkedésen. Mindamellett stabilitást is jelent számára, ha a régi arcok veszik körül, mintha idegenekkel, például vele hasonló problémával küzdő emberekkel kellene megismerkednie, vagy a betegsége miatt a teljes magány várna rá, ami szintén összeroppanthatja és lelkileg tönkreteheti a demens személyt.

Lényeges az is, hogy a beteggel beszéljünk a betegségéről és ne tekintsük kínosnak, ha a megváltozott állapotokról kell vele kommunikálnunk. Tudjunk meg minél többet erről az állapotról és legyünk empatikusak, vagyis próbáljuk meg magunkat beleélni a beteg helyzetébe. Megértőnek lenni nem minden helyzetben könnyű, de ez a legcélszerűbb és legésszerűbb viselkedés. Bármiről is beszélgetünk a demens személlyel, legyünk emberségesek és ne sürgessük a válaszadással, hiszen előfordulhat, hogy több időt vesz igénybe, mire megtalálja a megfelelő szavakat és mondatokba foglalja a mondandóját. Amikor a beteget megkérjük valamire vagy kommunikálunk vele, törekedjünk az egyszerűségre. Jobban megértik, ha rövid mondatokat használunk és konkrétan elmondjuk, hogy mit szeretnénk vagy mit várunk el tőle. Soha ne bántsuk meg, és soha ne hányjuk a szemére a betegségét, hiszen a sorsát előre senki sem tudhatja, és senki sem magának választ betegséget, sajnos ebben nem dönthetünk.

Legyünk jókedvűek és vidámak, legalábbis próbáljunk a lehető legtöbbet mókázni és viccelődni. A szeretett személynek éreznie kell, hogy szeretjük és fontos nekünk, és az is lényeges a számunkra, hogy ő kiegyensúlyozott legyen. A humor sok nehézségen képes átsegíteni az embereket.

A napirend kialakítása nagyon lényeges a demens betegeknél, mert így nem kavarodnak össze benne a dolgok, mindig tudni fogja, hogy mikor mit kell csinálnia és mikor mi következik. Az is jó megoldás, ha egy nagy kartonpapírra nagy betűkkel leírja a napirendet, amely segíti őt a tájékozódásban és a szabályok betartásában. Jó ötlet, ha minden egyes napi programnál odamennek a listához és közösen megbeszélik, hogy aznap éppen mi következik. A memóriafejlesztéshez jó megoldás az is, ha naponta gyakorolnak. Kisebb papírlapokra fel lehet írni neveket, fényképet csatolva hozzá, de ily módon lehet gyakorolni az időt, a dátumot vagy éppen helyneveket, címeket. Sokat ugyan már nem javít a helyzeten, de annál jobb, minél később következik be a teljes emlékezetromlás.

A lakást úgy alakítsuk ki, hogy segítse a beteg személyt a tájékozódásban. Ne legyenek felesleges dekoratív elemek és bútorok, mert ez megzavarhatja a demens személyt az eligazodásban. A tükröket jobb eltávolítani a lakásból vagy takarja le azokat, mert a demens személy egyes esetekben még saját magától is megijedhet, ha nem ismeri fel önmaga tükörképét. Ezért is érdemes vele sokat gyakorolni, hogy önmagától és a hozzá legközelebb állóktól ne rémüljön meg. A lakásban uralkodjon rend, a beteggel néha még azt is gyakorolni kell, hogy melyik az ő szobája, vagy milyen helyiségek vannak a lakásban. Jó megoldás, ha azt is tudja, hogy melyik szekrényben milyen dolgok találhatók, mert az is pánikot válthat ki belőle, ha keres valamit és nem találja.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*