Hóesésben egy futó lába, rajta fekete futónadrág és pink színű sportcipő citromsárga fűzővel.

Vannak, akik télen is mosollyal, kipirult arccal sietnek a munkahelyükre, viszik a gyereket vagy unokát az óvodába vagy az iskolába, és csodálatos belső erővel tűrik a napfény hiányát ebben az évszakban. A jóval kevesebb napsütés azonban a legtöbbeknél nyomasztó, szorongó állapotot idéz elő, melyben előtérbe kerülnek a belső vívódások, az önbizalom hiánya, és kilátástalannak tűnhet a mindennapokkal folytatott harc. Ha ez az állapot nem tart túl sokáig, és csak átmenetileg tör ránk olykor a téli időszakban, akkor nem kell aggódni,  az egyensúlyunk még rendben van.

A mennyiség a lényeg

Ha azonban túl gyakran és túl hosszan tartóan érezzük magunkat levertnek, akkor érdemes jobban odafigyelni, és adott esetben megkeresni a lelki okokat, felülvizsgálni életstílusunkat, és apró, de módszeres lépésekkel elindulni egy változást elősegítő úton. Sokan félnek a változástól, úgy gondolják, miért ne lenne jó minden úgy, ahogy eddig is volt. Az élet jellege azonban nem az állandóságról szól, egy emberi életút is akkor tud igazán kiteljesedni, ha teret engedünk benne az alakulásnak, változásnak. Ha már mindenhol a mozgás jellemzi a világot (még a látszólag passzív növényekben is intenzív élet zajlik, és növeszt akár óriás fává egy apró magot), akkor figyeljünk tudatosan arra, hogy a saját testünk hogyan mozog, mitől érzi jobban magát.

A rendszeresség kulcsfontosságú, ha változást szeretnénk elérni. Igyekezzünk könnyebb tornát vagy kocogást beiktatni minden nap, továbbá heti 3-4 alkalommal intenzívebben dolgoztassuk meg a testünket. A saját határait viszont senki ne akarja erőltetve túllépni, fokozatosan, kis lépéseket téve tologassuk a határvonalat.

Futás, a legősibb mozgásforma

A futás igazán az egyik legdepresszióűzőbb mozgásforma. A legjobb, ha zöld környezetben tudjuk végezni, a nagyobb városokban erre egy park tökéletesen megfelel. Hatékony, mert már eleve kimozdulásra késztet: fel kell rá készülni, ki kell mozdulni a házból/lakásból. Ha a hőmérséklet 0 fok alá csökken, akkor ne fussunk szabadban, mert az izmok ilyenkor nem tudnak kellőképpen átmelegedni, és több kárt okozhatunk, mint hasznot. Tehát rossz idő esetén helyettesítsük benti tornával a futást. Akár futunk, akár bent végzünk tornát vagy edzést, a lényeg, hogy tovább tartson 20 percnél. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a test valóban bemelegedjen és átálljon a felfokozott igénybevételre, ekkorra indulnak be a korábban nem használt fogaskerekek. Az eddig pangó vér- és nyirokkeringés elkezd éledezni, a méregtelenítés felgyorsul, az eddig lomha szerkezet elkezd tisztulni, felfrissülni. A zsírégetés is csak ezután indul el, érdemes tehát eljutni a 40-50 perces mozgásidőig.

Aki úgy vélekedik, hogy a mozgás csak még több energiát von el és fáradtabbá tesz, téved. Ilyenkor az agy azon része, amely eddig a napi problémákkal foglalkozott, kikapcsol, egy másik “program” kezd el futni, a szerotoninszint növekszik, és a cselekvés középpontjában csak a mozgás és a mozgást végző egyén teste áll (tehát nem azért mozgok, hogy eljussak a postára, ami mindjárt zár, vagy hogy fél órán belül elkészítsem a vacsorát a családnak). Mire befejezzük az edzést, már egész más színben látjuk a korábban oly nyomasztó problémákat. A test és az agy is felfrissül, így a jóleső fáradtságon túl tisztábban tudunk gondolkodni, a feladatoknak pedig nagyobb lendülettel állunk neki. Ha megadjuk a lehetőséget arra, hogy ez a felfrissülés minden nap bekövetkezzen, akkor azon vesszük észre magunkat, hogy a nyomottság és a rossz hangulat elszállt.

Érthető, hogy egy lehangolt, depressziós embertől épp a legnehezebbet várjuk el, amikor azt mondjuk, hogy mozogjon. Hisz az ő állapota éppen egy olyan passzív, lemondó állapot, amelyben sokszor egy apró, kis időt igénybe vevő önmagával-törődés is elképzelhetetlennek és kivitelezhetetlennek tűnik.

Ám ha mégis sikerül minden nap véghezvinni a 40-50 perces lazább vagy aktívabb mozgást, és emellett odafigyelünk az egészséges, vitamindús táplálkozásra és a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre, akkor a rendszeres „magunkkal törődés” ezen idői összeadódnak, és a hosszú csipkerózsika-álom lassan valós és élménydús életté változik. Ha magunkkal elégedettek vagyunk, akkor másokat is könnyebben fogadunk el úgy, ahogy vannak.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*