Hogyan lehetnénk boldogabbak? – interjú Dr. Nagy Henriett klinikai szakpszichológussal

Mindenki boldog szeretne lenni, de legtöbbünk egész életében csak keresi, és csak pillanatokra éli meg. Vajon mi lehet az oka a boldogtalanságunknak? A bennünket körülvevő világ lehetetleníti el, hogy elégedetten és örömmel, boldogan éljünk vagy magunkban hordozzuk ennek a gátjait? Cikkünkben Dr. Nagy Henriett klinikai szakpszichológust, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatóját faggattuk erről, aki két könyvet is írt a témában.

 

Mi magyarok legendásan pesszimisták vagyunk. Nemzetközi felmérésekből is az derül ki, hogy az életszínvonalunkhoz képest indokolatlanul boldogtalanok vagyunk. Ezt szakemberként hogyan látja, mivel indokolható mindez?

Nemcsak a magyarokra jellemző, hogy nehezebben tudunk örülni a hétköznapi örömöknek, hiszen ez egy általános emberi tulajdonság. Ez azért van így, mert a negatív érzések erőteljesebbek, elhúzódóbbak, és jellemzően intenzívebben éljük át őket. De ez nem véletlenül van így, ennek oka van! A negatív érzések, mint például a félelmek segítenek abban, hogy óvatosabbak legyünk, hiszen így nagyobb eséllyel menekülünk meg egy veszélyhelyzetben. A szomorúság, az átélt veszteségek, a lelki fájdalmak megtanítanak bennünket arra, hogy befelé forduljunk és jobban megismerjük magunkat. A düh vagy a harag segítségével pedig jobban ki tudunk állni magunkért, megküzdeni az igazunkért, az érdekeinkért.

A probléma akkor van a negatív érzésekkel, ha ezek tartóssá válnak és ha elhúzódóan velünk maradnak.

Ezek szerint az a kulcs, hogy mit kezdünk a negatív érzéseinkkel.

Igen, és fontos, hogy meg lehet tanulni a negatív eseményekre is jól reagálni, feldolgozni és helyesen értékelni, értelmezni a történéseket. És ezzel párhuzamosan a kedvező dolgokat, a jót még jobban, még mélyebben és intenzívebben átélni. Mindkét folyamat sokat segíthet a stresszkezelésben, a szorongás oldásában, ami nagyon sok haszonnal járhat az életünkben.

A negatív érzéseink egyfajta sötétebb világlátást adhatnak nekünk, ami miatt lehangoltság, elégedetlenség hathatja át a lelkünket. Ez mennyire befolyásolhatja a sikereink megélését?

Valóban, az ünneprontó gondolkodásmódunk miatt gyorsabban elillannak a pozitív érzéseink, a boldog pillanatok. Ilyen lehet például, ha azt gondoljuk amikor kapunk valamit, „én ezt nem érdemlem meg”, vagy „még nagyobb fizetésemelést is adhattak volna, többet érdemeltem volna”, vagy ha valamilyen siker ér bennünket, „jobban is sikerülhetett volna”, stb. Ezekkel és a hasonló gondolatainkkal megfékezzük a boldogságérzésünket, az elégedettség, az öröm, a sikerek átélését. Ezen tovább ronthat, ha aggódunk vagy félünk valamitől, hiszen ezek szinte felülírják a pozitív érzéseinket.

De a magyar kulturális örökségben is jelen van, hogy lefojtjuk a boldogságunkat, mintha veszélyt hordozna magában és nem merjük megélni.

Még a közmondásaink között is számos ezt fogalmazza meg.

Igen, több közmondásunk arra tanít bennünket, hogy óvatosan örüljünk, mert a túl nagy boldogságnak negatív következménye lehet. Például: „Jön még kutyára dér”, vagy „Meg lesz ennek a böjtje”, stb. De a fel nem dolgozott veszteségeknek, traumáknak is van egy olyan hozadéka, hogy nem tudjuk megfelelően átérezni, megélni a sikereinket, a boldogságot. Emögött leginkább a traumák nyomán kialakult alacsony önértékelés áll, ami miatt úgy érezheti valaki, hogy nem méltó a jóra, a boldogságra.

Hasonlóképpen a családi minták is befolyásolhatják a boldogság, az öröm megélésének képességét. Azokban a családokban ugyanis, ahol a problémák, a nehézségek, a korábbi rossz tapasztalatok, a félelmek vannak előtérben és általánosságban negatív a világlátás, ott nagyon zavaró, ha valaki optimista és mer boldog lenni.

Ez olyan, mintha félnénk a sikertől, a boldogságtól. Mi állhat emögött?

Az a hiedelem, félelem áll mögötte, hogy a nagy boldogság után nehézségek, problémák jöhetnek, ezért inkább nem is meri megélni az ember a sikert, a boldogságot, még csak nem is mer másoknak róla beszélni. Úgy vélik az ilyen emberek, ha a pozitív dolgok, események felett ilyen módon kontrollt gyakorolnak, akkor az esetleges negatív események, csapások felett is tudnak majd uralkodni, talán meg is előzhetik. Ez természetesen nem így működik.

Ez egy igazi csapdának tűnik, ami azért is szomorú, mert közben mindenki a boldogság megszerzésére törekszik.

Ahhoz, hogy boldogabbak lehessünk, fontos, hogy tetten érjük magunkban ezeket a boldogságtól való félelmeinket, hiedelmeinket. A Lehetnénk-e boldogabbak című könyvemben részletesen írtam arról, milyen hiedelmeink vannak mélyen bennünk, amelyekről legtöbbször nem is tudunk. Fontos, hogy megismerjük a bennünk zajló belső folyamatokat, a negatív gondolatainkat, érzelmeinket és ezekkel szemben tudatosan reagáljunk. Tudatosságra és tanulásra van szükségünk ahhoz, hogy boldogabbak legyünk!

Melyek lehetnek ezek a hiedelmek?

Leginkább az, hogy a boldogsághoz tökéletes körülményekre van szükség vagy ahhoz, hogy az álmaink megvalósuljanak, mások arra vágynak, hogy mindenki szeresse és elfogadja őket. A tapasztalat azonban azt mutatja, ha ilyen külső körülményekhez kötjük a boldogságunkat, csalódások fognak érni bennünket, mert lehetséges, hogy nem teljesülnek be. Ezek valójában tévutak.

Mitől függ igazából, hogy boldogok vagyunk? Belső vagy külső adottságokon múlik?

Kutatásokból kiderült, hogy az életkörülményeink csak 10-15%-ban befolyásolják valójában, hogy boldogok vagyunk-e vagy sem. Ebből is látszik, mennyire túlértékeljük a körülményeink szerepét. Számítanak természetesen, de nem meghatározóak.

Jóval nagyobb súllyal esik latba a genetika, hiszen 50%-ban ez határozza meg, hogy boldogok vagyunk-e.

A genetikánktól függ, hogy boldogok leszünk-e?

Ez alatt leginkább az érzelmi stabilitást értjük. Egy érzelmileg instabil alkatú ember többet szorong, aggódik, nagyobb a hajlama a depresszióra és a szorongásra. De azt is megfigyelték, hogy az extrovertált embereknek magasabb a boldogságszintjük, szemben az introvertáltakkal.

Szintén komoly befolyással bír a gyerekkor, hogy milyen szociális és családi körülmények között nő fel valaki. Ez meghatározhatja, hogy milyen lesz az illető önértékelése, mennyire lesz képes megbízni az emberekben, mennyire látja jónak a világot, az embereket, és általában véve optimista vagy pesszimista emberré válik-e.

A családi hátterünk egy adottság, de a kutatások azt mutatják, hogy 40%-ban mi magunk irányíthatjuk a boldogságunkat azzal, hogy tudatosan élünk, hogy mire fókuszálunk, hogy mit tartunk fontosnak az életben és milyen döntéseket hozunk.

Mit tehetünk azért, hogy kihasználjuk ezt a 40%-ot?

A könyvemben arról is részletesen írok, hogy mennyire fontos a tudatosság a pozitivitásunk fejlesztése, az önértékelésünk javítása a boldogsággal kapcsolatos félelmeink, hiedelmeink leszámolása szempontjából. A második, Boldogságnapló című könyvemben nagyon sok hasznos tanácsot és gyakorlatot mutatok be, melyek segíthetnek ebben a munkában. A korábbi kutatásokkal alátámasztott módszerek alapján összeállított útmutatások segíthetnek megtanulni a múltbeli pozitív események megélését, a jelentudatosság fokozását, az örömre és a jó dolgokra való fókuszálást, az optimista jövőlátást, hogy az életkörülményeinktől függetlenül több lehessen bennünk a pozitív érzés és ezeket merjük is megélni.

Ön klinikai szakpszichológusként is dolgozva, milyen tapasztalatokat szerzett arról, hogy mennyire tudunk változni felnőttkorban?

Sok pozitív példát láthattam arról, hogyan lehet valós változásokat elérni, hogyan erősödik a pozitív életszemlélet és válunk képessé egyre jobban arra, hogy boldogabbakká váljunk. De azt meg kell jegyezni, hogy ez a folyamat tudatosságot és sok gyakorlást igényel.

Az elmúlt közel 2 évben a covidjárvány nem könnyítette meg a boldogságra vágyók életét, sőt a naponta érkező hírek, a bennünket és a rokonainkat, ismerőseinket érintő megbetegedések, az esetleges anyagi bizonytalanság csak erősítheti a negatív életérzést. A hosszú ideje elhúzódó stressz, szorongás, kilátástalanság bizony rányomja a bélyegét a hangulatunkra. Milyen tanácsokat tudna adni, ami segíthet, ami felemelhet lelkileg?

Az, hogy nehéz, szélsőséges helyzetekben jól reagálunk-e vagy nem, attól is függ, hogy van-e mellettünk olyan ember, akire számíthatunk. Ki tudjuk-e beszélni a félelmeinket, a szorongásainkat olyan embernek, aki meghallgat bennünket és empátiával viszonyul hozzánk. Ha ez megvan és rendszeresen kibeszélhetjük a feszültségeinket, akkor meg tudjuk őrizni, illetve helyre tudjuk állítani a lelki egészségünket. Az aggódásainkat, a félelmeinket, illetve a bennünket ért negatív eseményeket ki kell beszélnünk magunkból, nem szabad elfojtani, bent tartani.

A hírek naponta negatív információkkal ostromolnak bennünket. Tájékozódni szükséges, de le is nyomhatnak bennünket. Mi a megoldást ebben a helyzetben?

A tájékozódás valóban szükséges, és a hírekből sajnos nagyon sok negatív információ is származik, viszont ezzel kapcsolatban is tudatosságra van szükség. Érdemes pozitívumokkal ellensúlyozni ezt a növekvő negatív közeget, ami körülvesz bennünket a járvány éveiben.

A pozitív pszichológia úgy tartja, hogy háromszor több pozitív érzésre van szükségünk egy negatívval szemben. Az, hogy a járványt hogyan éljük túl, ez meghatározó lehet. Ezért keressünk tudatosan apró örömöket, válasszunk hobbit magunknak, ami örömöt adhat, de egy finom étel, egy jó film vagy zene, egy jó beszélgetés mind nagyon sokat segíthet. Legyünk tudatosak ebben. Az apró, hétköznapi örömök pozitív élményeinek gyakorisága ellensúlyozhatja, semlegesítheti a járvány keltette félelmeket, szorongást, negatív jövőképet, a létbizonytalanság által felerősödő stresszt. Ebben sokat segíthet még, ha fizikailag aktívak maradunk és egészségesen táplálkozunk.

Köszönjük a beszélgetést!