Kutyát receptre – interjú Hal Melinda pszichológussal

Manapság egyre többen vizsgálják a pszichológusok körében is az állatok emberi lélekre gyakorolt pozitív hatását. Egy nemrég befejeződött kutatás megerősítette, hogy a házi kedvenceket tartó emberek életminősége kimutathatóan magasabb, hiszen akár a cicák, akár a kutyák relaxáló, szorongáscsökkentő hatással vannak a gazdáik felé. Arról, hogyan fejtik ki a kis kedvencek ezeket a pozitív hatásokat Hal Melinda pszichológussal, a kutatás vezetőjével, a Mathias Corvinus Collegium MCC-Mindset Pszichológia Iskola műhelyvezetőjével, az SE-ETK Alkalmazott Pszichológia Tanszék tanársegédével beszélgettünk.

 

Az állattartás megosztó téma az emberek körében, hiszen sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy bármilyen állat is bent tartózkodjon a lakásukban. Mások viszont azt nem tudják elképzelni, hogyan élhetnének egy cica vagy egy kutya nélkül. Önök azt találták, hogy kimondottan pozitív hatást gyakorolnak a házi kedvencek a gazdáikra, de vajon hogyan működik mindez?

Igen, azt tapasztaltuk a kutatásunk során, hogy az állatokat tartó embereknek jobb az életminősége azokkal ellentétben, akik nem élnek együtt állatokkal. Azt láthatjuk, hogy az állatok – legyen az cica, kutya vagy egyéb házi kedvenc – pozitív hatást gyakorolnak a környezetükben élő emberek mentális és fizikai állapotára, ezzel pedig sokat segíthetnek a gazdáiknak.

Kimondottan a lakásban élő állatokra igaz ez az állítás vagy egy kinti kutyára is vonatkozik?

Az állattartók között azoknak jobb az életminősége, akik valóban családtagként tekintenek a velük együtt élő állatokra. Ez azért is fontos, mert esetükben más jellegű érzelmi szál és másféle interakciók alakulnak ki közöttük.

Mit ért konkrétabban életminőség alatt? Milyen pozitív hatásokat fejtenek ki ránk, emberekre az állatok?

Egyértelműen mondhatjuk, hogy az állatok szorongást csökkentő, relaxációs hatással vannak ránk, és ez sokat segíthet a mai stresszes világunkban. Ha sikerül napi szinten oldani a feszültséget, a szorongást, akkor javulhat a teljesítményünk az iskolában, a munkában, és jobbak lesznek a kognitív funkcióink is. Motiváltabbak leszünk, jobban tudunk koncentrálni, javulhat a memóriánk is, és általánosságban pozitívabbak lesznek az érzelmeink.

Feltételezhetően mindez javíthatja az emberi kapcsolatainkat is.

Igen, javulhat a társas kapcsolataink minősége is, hiszen ha kisebb a feszültség bennünk, stabilabbak lehetünk érzelmileg és jobban ki tudjuk fejezni az érzelmeinket.

A társas kapcsolatok idősebb korban gyakran megritkulnak, sok nyugdíjas ember él egyedül, magányosan. Számukra mennyiben lehet segítség, ha bevállalnak egy kisállatot?

A magányos emberek számára kimondottan nagy segítség lehet, ha állatot tartanak, hiszen csökken a magányérzetük. A legtöbb állat a szociális interakciói nyomán olyan érzetet kelt, mintha nem is lennénk egyedül. A házi kedvencek kvázi társként funkcionálhatnak. Beszélünk hozzájuk, ők reagálnak, figyelnek ránk, létrejöhet egy valós együttélés, egy valóságos kötődés. Főként azokra az állatokra igaz ez a megállapítás, akiket hobbiállatként tartanak, mert ők gyakorlatilag családtagként vannak jelen az életünkben. Természetesen haszonállatok esetében is létrejöhet valamilyen kötődés vagy érzelmi szál.

Olyan szoros kötődés alakulhat ki ember és állat között, amit nem érthetnek azok, akik nem tartottak még semmilyen állatot. Erre a fajta kötődésre jó példa lehet egy valós történet, amikor egy egyedül élő idős ember megbetegedett és kórházba került. Nemsokára azonban megjelent a kutyája a kórházban, pontosan azon az osztályon, ahol a gazdája lábadozott. Ilyen erős kapcsolat volt közöttük, hogy végig tudta követni a nyomát a városon.

Olvastam arról, hogy a cicák dorombolása vérnyomáscsökkentő hatású. Kimutatható az, hogy az állatokkal való együttélés még fizikailag is pozitív hatással van ránk?

A mi kutatásunkban is egyértelműen azonosítható volt, de a nemzetközi szakirodalom is megerősíti, hogy vannak olyan állatok, akiknek a simogatása nyugtató, szorongáscsökkentő hatású, és képes a hangulatunkat is javítani. Ez leginkább a cicák és a kutyák esetében figyelhető meg.

A macskák esetében kiemeli a szakirodalom, hogy a dorombolásuk relaxáló, nyugtató hatással van ránk, és emiatt érezhetően csökkenhet a szorongásunk.

A kutyák esetében a magas interakciónak köszönhető a hasonló nyugtató hatás, hiszen ők ténylegesen reagálnak ránk, lehet kommunikálni velük, emellett, mivel szőrös állatok, a simogatásuk, a megérintésük is stresszoldó hatású.

A saját kutatásunkban például elkülönítettük a szőrös és a nem szőrös állatokat. Azt találtuk, hogy a szőrös állatok simogatása esetében még inkább igaz az előbbi megállapítás, hiszen jobban támogatja a lelki egészségünket, mint más, nem szőrös állat simogatása.

Azt mondják, kétféle ember van, az egyik, aki szeretett már állatot és ismeri ennek a fajta kapcsolatnak az élményét és az előnyeit, a másik pedig az, aki nem tapasztalta még. Jómagam szerencsésnek mondhatom magamat, mert az első csoportba tartozom, és azt tapasztalom, hogy a séta vagy kirándulás olyan közös élmény lehet, ami erősíti a kapcsolatot a kutyámmal. 

Nagyon fontos része az állattartásnak, amikor közös programokban veszünk részt. Azt figyeltük meg, hogy az állatok szorongáscsökkentő hatása azokban az esetekben erősebb, amikor a gazdik valamilyen sporttevékenységet végeznek közösen az állatukkal. Ez lehet akár séta is, de még erősebb ez a pozitív hatás, ha tényleges sportolásról van szó, például közös futásról – ebben az esetben találtuk legmagasabbnak az életminőséget és legalacsonyabbnak a szorongást a gazdiknál. Meg kell jegyezni, hogy a sportolás önmagában is szorongáscsökkentő jellegű.

Komolyabb testmozgás esetében a lovakat érdemes kiemelni, velük is kialakulhat egy erős érzelmi kapocs.

Sajnos nem mindenki engedheti meg magának, hogy aktívan sportoljon, fusson vagy lovagoljon.

Ez fokozottan igaz az idősebb emberekre. Ezért mindig meg kell fontolni, hogy olyan fajta kutyát válasszunk, ami megfelelő a saját igényünknek, akivel harmonikusan tudunk együtt élni, ahol az állatnak és az embereknek is a lehető legjobbak a körülményeik.

Itt arra gondol, hogy nem mindegy, milyen fajta és méretű kutyát viszünk haza?

Érdemes átgondolni, hogy milyen típusú kutya illik hozzánk. Vannak ugyanis olyanok, akik gyerekszeretők, jobban tűrik a zsivajt, más fajták nagyon mozgékonyak, és vannak olyanok is, amelyek inkább idős emberek mellé valók. Ez nem feltétlenül a méretüktől függ, sokkal inkább a karakterüktől, az idegrendszerüktől. Érdemes ezért egy szakembert felkeresni a döntés előtt.

A méret sem mindegy, hiszen egy nagyobb testű kutya akár játékból is, de könnyen felboríthat egy kisgyereket vagy ami még rosszabb, egy idős embert, akinek komolyabb problémája is származhat egy esésből.

Ez így van, erre is érdemes figyelni. Nekünk például egy bernipásztor-kutyánk van, aki egy meglehetősen nagy testű kutya, de fantasztikusan figyelmes, higgadt, nagyon családcentrikus. Teljes biztonságban vannak mellette a kisgyerekek is.

Ugyanakkor ismerősi körben tapasztaltuk, hogy egy tacskó vehemensen reagált, amikor a gyerek játszani próbált vele. Szóval számít a fajtajelleg is.

De vegyünk például fiatal vagy középkorú házaspárokat, akik szeretnek sokat kirándulni vagy akár agilityzni a kutyával. Erre a célra egy berni pásztor egyáltalán nem alkalmas, mert nem szeret sokat mozogni, számukra inkább egy border coli vagy hasonló okos, mozgékony kutya lenne a megfelelő.

Nagyon sok gond és probléma keletkezhet abból, ha a nem megfelelő állatot visszük haza, illetve ha nem ismerjük a fajtajellegét, mert így el is ronthatjuk a nevelését.

Ez így van. Fontos, hogy felelős állattartóként döntsünk, hiszen az állattartás kötelezettségekkel is együtt jár. Sok kutyust azért hagynak el vagy adnak tovább, mert a karaktere vagy a mérete nem illeszkedik az adott család körülményeibe. Az ebből adódó konfliktus pedig nemcsak a családnak, hanem az állatnak is nagyon rossz.

Megfigyeltem, hogy a gyerekek közül sokan nagyon vágynak arra, hogy kapjanak valamilyen kisállatot, viszont ritkán teljesül ez az igényük. Való-e gyerekek mellé állat?

Azt találtuk a felmérésünk során, hogy nagyon sokat számít, hogy egy gyerek környezetében van-e állat vagy nincs. Olyannyira igaz ez, hogy ez a tény az egész életükre kihatással lehet. Az a házi kedvencek által kifejtett életminőség-javító pozitív hatás ugyanis azoknál a felnőtteknél a legnagyobb, akik gyerekkoruktól kezdve együtt éltek valamilyen állattal. Ez még akkor is igaz, ha kinti kutyáról van szó, tehát nem él bent a családdal a házban, mert interakció, kapcsolat, kötődés ebben az esetben is létrejön.

Nagyon érdekes volt látni a felmérés során, hogy azoknak az idősebb embereknek volt érezhetően jobb az életminőségük, akik régóta voltak állattartók.

Azt látjuk tehát, hogy minél korábban és minél hosszabb ideig volt állat a környezetünkben az életünk során, annál inkább érezhető a kis kedvencek ránk gyakorolt pozitív hatása.

Érdemes ezért minél kisebb kortól megismertetni a gyerekeinkkel az állatokat. Ennek köszönhetően ugyanis könnyebben tudják majd az életük során levezetni a szorongásukat és az őket érő stresszt.

Milyen mély „munkát” végezhetnek el a lelkünkben a házi kedvencek? Gondolok itt arra, hogy a gyerekkori lelki sérüléseken vagy kognitív hiányosságokon segíthet-e korrigálni egy állattal való harmonikus kapcsolat. Megszüntetheti-e adott esetben egy kutyus vagy egy cica kedvessége, játékossága azokat a lelki sérüléseket vagy stresszt, amit egy nem jól működő családban vagy az iskolában, munkahelyen megélünk? Vagy inkább csak a hétköznapokban generálódó kisebb feszültségeinket segíthetnek kisimítani?

Ez nagyon érdekes kérdés. Egy kutya vagy egy cica akár abban is segíthet, hogy feldolgozzunk egy traumát. A legnagyobb hatást kétségtelenül azzal fejtik ki, hogy feltétel nélküli szeretetet adnak az embereknek, aminek a megélése nagy segítség lehet a lelki gyógyulásban.

Az állataink nem fognak kritikával illetni minket, hozzájuk lehet bújni, ők biztosan elfogadnak és szeretnek bennünket, ragaszkodnak hozzánk és engedelmeskednek is nekünk. Ennek a fajta szereteten alapuló kötődésnek a kialakulása és a megélése érzelmi támasz lehet az ember számára. Természetesen nem kell traumának történnie ahhoz, hogy hasonló pozitív hatást váltsanak ki bennünk.

De a szereteten és a kötődésen túl a felelősség is szerepet játszik a pozitív hatások sorában. Az, hogy felelősek vagyunk valakiért, hogy feladatunk van, hogy számítanak ránk, hogy szüksége van rám valakinek, aki nélkülem nem tud létezni, nagyon fontos kompetenciaérzést tud létrehozni.

Az, hogy kompetensnek érzem magam, egy élmény is lehet, de csökkentheti is a szorongást és javíthatja az életminőséget is. Mindez egy egyedül élő ember esetében fokozottan érvényes.

Betegségek vagy fogyatékosság esetén mekkora segítséget nyújthatnak a kis barátaink?

Sok esetben láthatjuk, hogy az állatokkal való együttélés olyan komoly hatást ér el, hogy elhagyhatóvá válnak a gyógyszerek, miközben a visszaesés esélye is csökken.

Láttunk arra is példát, hogy egy lóval való kapcsolat volt gyógyító hatással egy depressziós ember számára. Miközben hetente többször is kijárt hozzá az illető lovagolni, megélte a szoros érzelmi kötődést és a ló feltétel nélküli szeretetét, aminek köszönhetően olyan mértékben javult a mentális problémája, hogy gyógyszermentessé vált.

Közismert, hogy egyes testi fogyatékosság esetén egy kutya nagy segítség és hiánypótló lehet. Gondoljunk csak a látássérült emberekre. De jelzőként is nagyszerűek lehetnek a kutyák, hiszen sok mindenre megtaníthatók. Többek között arra is, hogy jelezzenek a gazdának, ha bármilyen kedvezőtlen esemény vagy veszély közeledne, illetve ha egy egyedül élő idős emberrel valamilyen gond történik vagy elesik, jelezzen a környezetében levő embereknek.

De egyre több olyan állat van ma már, akik epilepsziás rohamot tudnak előre jelezni, vagy cukorbetegeknél a vércukorszint emelkedését.

Az úgynevezett segítő kutyák a gyerekek fejlesztésében is nagyon hasznosak lehetnek.

Igen, ma már egyre több helyen, óvodákban, iskolákban és fejlesztő intézményekben találkozunk speciálisan kiképzett kutyákkal. Ők nagy segítséget nyújthatnak például autizmus spektrumzavarral élő vagy hiperaktív gyerekeknek a szociális interakciók tanulásában vagy a koncentrálás, a figyelem fejlesztése területén. Egy kedves kutyával együtt könnyebb új dolgokat tanulni, miközben szépen javulnak, fejlődnek a képességeik. Ezek a foglalkozások élményt adnak a gyerekeknek, kompetensnek érzik magukat, az álltoktól nem kapnak kritikát, nem támasztanak elvárásokat feléjük, ami feszültséget okozna bennük és frusztrálná őket.

Vannak, akik azért határolódnak el attól, hogy állatot tartsanak otthon, mert rossz élményük volt korábban, például gyerekként megharapta vagy megkergette őket egy kutya. Ki lehet ebből gyógyulni?

Valóban előfordul, hogy valaki felnőttkorában nagyon fél az állatoktól vagy egyenesen fóbiája van. Ez gyakran egy rossz gyerekkori élményből fakad, és amiatt nem akar állatot behozni az életébe. Érdemes lenne azonban az érintetteknek feltérképezniük a problémájuk gyökerét, hogy véglegesen megszűnhessen. Ez azért lenne fontos, mert a hozzájuk hasonló helyzetben levő embereknél azt látjuk, hogy rosszabb az életminőségük, a félelmeik miatt azonban nem áll a szakemberek rendelkezésére ez az állatterápiás eszköz.

Sokan mondják, hogy azért nem akarnak állatot tartani, mert már elvesztettek egy házi kedvencet és ennek a fájdalmát nem akarják többször átélni.

Sajnos a saját állatunk elvesztése hasonló gyásszal járhat együtt, mint egy szeretett ember halála. Mindkét esetben ugyanis a kötődés, a nagyon közeli kapcsolat megszakadásáról, egy családtag elvesztéséről van szó.

Én azt szoktam mondani, hogy erre előre fel kell készülnünk, és ne feledjük, hogy van segítség, vannak szakemberek, akikhez ilyenkor is fordulhatunk, mert szükséges feldolgozni a veszteségeket. Ennek része lehet egy új állat befogadása is, aki valamelyest enyhíthet ezen a lelki fájdalmon is.

Sok szülő a gyerek érkezése miatt nem akar kutyát a lakásban, mert nem tartja higiénikusnak, vagy azért, mert fél vagy rossz emlékei vannak, miközben a gyermek fejlődése szempontjából sok előnnyel jár, ha valamilyen állattal együtt nő fel. Van-e számukra valamilyen jó tanácsa, hogy túllépjenek a szülők ezen a korláton?

Jó lehetőség, ha biztonságos környezetben találkozhat a kisgyermek állatokkal, például amikor segítőkutyás foglalkozások vannak az óvodában.

De az is megoldás lehet, ha nem a saját lakásukban él az állat, hanem valamelyik közeli rokonnál vagy ismerősnél, ahol gyakran meglátogathatják őt és játszhat vele a gyerek.

Fontos lenne azonban az is, hogy a szülők ne ragasszák rá a gyerekeikre a saját félelmeiket és aggodalmaikat. Érdemes volna szakembert megkérdezniük arról, hogyan lehet otthon biztonságosan, higiénikusan kutyát vagy más állatot tartani, ami a gyerek számára nem jelent veszélyt. Ezzel talán oldódhat a szülők félelme.

Az is visszatartó ok lehet, ha allergiás van a családban.

Igen, ez is probléma lehet, de szakemberek tudnak olyan állatot, olyan kutya- vagy cicafajtát ajánlani, melyek szőre nem vált ki allergiát.

Alapvetően fontos, hogy a hasonló helyzetben lévő szülők ismerjék meg magukat ezen a területen, hogy megláthassák magukban, miért is nem akarnak állatot. Mi a valódi oka az ellenérzésüknek, a problémájuknak, hiszen lehetséges, hogy könnyen orvosolható. A felelős állattartásra nevelés elengedhetetlen, jó, ha ebben együtt okul a család és közös élménnyé válik.

Köszönöm a beszélgetést!