A 20. század elején a népi gyógyászat sokszor az adott hely tájjellegű növényeire és ételeire alapozott, hiszen a modern orvostudomány még kevésbé volt elterjedt. Az emberek nagy hangsúlyt fektettek a természetes gyógyító módszerekre, és számos ételt nemcsak táplálékként, hanem gyógyhatású szerként is használtak. Íme 10 ilyen étel és azok hagyományos felhasználási módjai.
A fokhagyma az egyik legismertebb népi gyógymód volt. Gyulladáscsökkentő és antibakteriális tulajdonságai miatt főként megfázás, influenza esetén ajánlották. Mézes fokhagymával erősítették az immunrendszerüket.
A méz nem csupán édesítőszer, hanem természetes antibiotikum is volt. Torokfájás, köhögés enyhítésére alkalmazták, de sebek gyógyítására is használták, mivel segítette a fertőzések elleni védekezést.
A zöldes vagy csírázott burgonyát – tekintettel a mérgező szolanintartalmára – nem fogyasztották, de a levét és a főzetét használták bőrproblémák, például ekcéma kezelésére.
A tökmag jótékony hatással volt a jóindulatú prosztatamegnagyobbodásra. Emellett bélféregfertőzések esetén is alkalmazták, mivel hatékonyan elűzte a férgeket.
A savanyított káposztát gyakran fogyasztották gyomor- és bélproblémák, például puffadás, emésztési zavarok enyhítésére. A fermentált ételek jótékony hatással voltak a bélflórára.
A céklát vérképző hatása miatt gyakran fogyasztották, főleg vérszegénység esetén. Frissen fogyasztva erősítette az immunrendszert, és segített a méregtelenítésben.
A hajdina értékes táplálék volt a gyógyulás és erősödés időszakában. Idegnyugtató hatása mellett úgy vélték, hogy segít a gyulladások csökkentésében is.
A különféle babféléket magas fehérjetartalmuk miatt fogyasztották, de egyben a vérképzés támogatására is használták, különösen gyenge szervezet esetén.
Az alma gazdag rostokban és pektinben, így a bélműködés javítására és a méregtelenítés támogatására alkalmazták. Az almaecet szintén népi gyógyír volt az emésztési problémákra.
A torma nyákoldó és izzasztó hatású volt, megfázás esetén fogyasztották, és segített a torokfájás enyhítésében.
A 100 évvel ezelőtti népi gyógyászat az ételek és növények sokoldalú felhasználására épült, ahol a természetes összetevők összhangban álltak az emberi szervezet gyógyulási igényeivel. Bár sok hagyományos módszer mára háttérbe szorult, ezek az ősi gyógyírreceptek ma is érdekesek lehetnek a természetes gyógymód iránt érdeklődők számára.
A tormát tüdőgyulladásra használta a nagymamám. Nagyapa hátát, mellkasát zsírral bekente, vékony ruha közé reszelt tormát tett és a nagyapa mellkasára és a hátára rakta. Pár nap alatt teljesen meggyógyult! Már nem tudom pontosan, de ha jól emlékszem, akkor naponta friss tormát használt.
Sajnos ezekben az ételekben, növényekben manapság irmagja sincs azoknak a hatóanyagoknak ami 100 évvel ezelőtt volt.
Anyai nagymamámnak sok külsőleges receptje volt, például sebkötözésre szőlőlevél. Nagy részét elfelejtettem, kölyökkoromban, a hatvanas években mondogatta. Voltak persze ma már vitatható dolgok is, az ő testvére például égésre zsír-liszt keveréket tett. És vannak ma már vállalhatatlan dolgok is, érdemes néhai Benedek István doktor Mandragóra című könyvét is olvasgatni. Másrészt megalapozott, abszolút jó indulatú receptjei vannak Maria Trebennek, könyveit érdemes tanulmányozni.