Amikor nyugdíjba vonulunk, sok tervünk van. Aztán sokan ezen tervek közül nem sok mindent valósítanak meg, pedig az aktív időskor sok betegségtől és lelki problémától óvhat meg bennünket. Egy legújabb kutatás szerint azok az idős emberek, akik a nyugdíjazást követően szabadidős tevékenységekben vesznek részt vagy önkéntes munkát vállalnak, sokkal jobb társadalmi kapcsolatoknak örvendhetnek. Márpedig a társadalmi interakció jelentősen lassítani tudja az öregedési folyamatokat, és még a meglévő betegségek tüneteit is sokkal jobban elviseljük, amennyiben nem a magányt választjuk idősebb korunkban.
A kutatás eredményei azt mutatják, hogy minél aktívabb társadalmi életet élünk, annál jobb lesz a fizikai, az érzelmi és a mentális egészségünk, és annál jobbak lesznek a kognitív funkcióink. A társadalmi aktivitás fokozza a mentális egészséget, csökkenti a magányosság érzését, és javíthatja az általános egészségi állapotot.
A kutatási eredmények azt mutatták, hogy azok az idős személyek, akiket nyomon követtek 3 éven keresztül, és akik rendszeresen részt vettek valamilyen társadalmi vagy szabadidős tevékenységben, vagy gyakran végeztek önkéntes munkát, sokkal jobb egészségi állapotnak örvendtek, mint azok a személyek, akik magányosan, a társadalomtól elzárkózva éltek.
Milyen előnyei lehetnek, ha idős korunkban is van hobbink, illetve ha különféle szabadidős tevékenységekben veszünk részt? A társadalmi aktivitás szerepet játszik az immunrendszer megerősítésében. Csökkentheti olyan krónikus betegségek kockázatait is, mint amilyen a szívbetegség vagy a cukorbetegség. Ha a szabadidős tevékenységünk valamilyen sport – a legjobb, ha másokkal együtt mozgunk –, akkor a rendszeres mozgás segíthet az izmok nyújtásában, ezzel pedig javulhat a rugalmasság is.
Sok hobbi javítani tudja a problémamegoldó képességeinket, például ilyen a keresztrejtvényfejtés, a kártyajátékok pedig jó hatással vannak a memóriára.
A hobbi segít a nyugodt légkör megteremtésében, illetve a stressz csökkentésében. Ilyen hobbi lehet a kertészkedés, a főzés, a sütés, az olvasás, az éneklés. És ezeket a hobbikat is jobb másokkal, mint egyedül űzni.
Ha más emberekkel közösen végzünk valamilyen hobbit, ezzel fokozódhat a jóllétünk és az önbecsülésünk is. Minél aktívabbak vagyunk a nap folyamán, annál jobban alszunk éjszaka, ez pedig pozitívan hat mind a testi, mind a lelki egészségre.
A kutatások szerint az önkéntesség is jelentős egészségügyi előnyökkel járhat. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy azoknál a hatvan év feletti személyeknél javul a fizikai és mentális egészség, akik a szabadidejük jelentős részét önkéntes munkának áldozzák. Az önkéntesség ugyanis csökkenti a stresszt, és fokozza a pozitív érzéseket, hiszen ilyenkor dopamin szabadul fel a szervezetben. A csökkent stressz-szint pedig minimalizálja olyan betegségek kockázatait, mint a szívbetegség, a stroke, a szorongás és a depresszió.
Az önkéntesség növeli a társadalmi interakciót. Az önkéntesség az egyik legjobb módja, hogy új barátokat szerezzünk, és megerősítsük a meglévő kapcsolatainkat. Napjainkban sokféle lehetőség adódik az önkénteskedésre, ha csak tehetjük, mi is éljünk ezzel a lehetőséggel.
Csupa fontos jó dolgot írtak, a dolgok fejben dőlnek el. Csak egy kis kiegészítés: ha van a közelben közösségi kert, az duplán jó lehet!
Nem mondhatnám, hogy fejben dőlnek el, mert belejátszik az egészségi állapot is és a környezet is. Ahol lakom ott eleve nincsenek olyan szomszédok, akikkel barátkozni tudnék – zömmel külföldie diák albérlők, néhány havonta cserélődnek is, meg korban nem hozzám illők és a nyelvüket sem beszélem -, akik meg korban megfelelnének, azok nem olyanok, akikkel szivesen barátnkoznék. Barátságtalanok, meg némelyek alkoholizálnak is, semmi közös nincs bennünk. A saját barátaim egy része már nem él, másik része vidékre költözött, én meg már nem birok utazgatni még kisebb távolságokra sem. A 30-as éveim közepétől-végétől artózisos vagyok, ami mostanra – 75 éves vagyok – már felerősödött és már egyedül ki sem megyek az utcára, mert betegek a csipő- és térdizületeim, nagyon nehezen járok és sürün meg kell állnom, meg nem feltétlenül pont oda lépek ahova szeretnék, hanem 1-2 cm-rel odébb, mert nem mozdul rendesen a lábam. Úgyhogy nagyon nem fejben dőlnek el a dolgok, hanem az is kell, hogy viszonylag még egészségesek legyünk – amig az voltam én is naponta mentem erre-arra és még élt olyan barátnőm akihez havonta el tudtam menni, meg még az exanyósomat is rendszeresen látogattam, nem voltam magányos, de mára már bizony az vagyok, és nem én választottam ezt a helyzetet!
Fiammal lakom együtt. Nem vagyok már elég egészséges, hogy akár csak sétálni mennék naponta, mert már nehezen járok, baráti köröm sincs már: először én költöztem vidékre, majd mire visszaköltöztem, addigra a barátaim fele költözött el. Az első időkben még tudtam látogatni őket, de az évek alatt az állapotom rosszabbodott és február óta már nem birok utazni. A barátaim egy része meg időközben elhalálozott. A facebookon tartom a kapcsolatot a megmaradtakkal. Napi szinten olvasok, mindig szerettem olvasni. Rejtvényt is naponta fejtek. Régebben festettem, de fel kellett vele hagynom, szintén a betegségeim egyike miatt. Én is érzem, hogy mióta nem tudok eljárni közösségbe, azóta rosszabbul érzem magam, de nem tudok tenni ellene. Már a napi pár perces torna sem mindig megy. A folyosón szoktam sétálgatni, de azt sem tudok mindig, mert gyakran nem vagyok jól, vagy túl meleg van, egész nap oda tüz a nap. Sajnos a megmaradt, elköltözött barátaim sem elég mobilisak már, hogy ők jönnének hozzám. Szivesen csinálnék még ezt-azt, csak már nem megy, már nem birok eljárni semmiféle közösségbe, arról nem szólva, hogy a csak idősekből álló közösségek elég lehangolóak szerintem. Az idős kor nem arról szól, hogy jól érezzük magunkat. Akinek ez sikerül 70-80 év felett, annak óriási szerencsére van. Nekem ez nem adatott meg. Soha, még gyerekként sem voltam egészséges.