Az ember alapvetően egy társas lény, mégis nagyon sokan élnek magányosan hazánkban. Legfőképpen az idős emberekre jellemző ez az állapot, pedig a baráti és a családi kapcsolatoknak nagyon fontos szerepe van a testi és a lelki betegségek megelőzésében és a magányosság elkerülésében.
Amennyiben valakinek krónikus gyulladás alakul ki a szervezetében és ezzel együtt magas lesz a gyulladásosmarker-értéke, esetleg még sokat idegeskedik és stresszel is, úgy sokkal nagyobb a valószínűsége a krónikus betegségek kialakulásának. A magány, az emberi kapcsolatok hiánya jelentősen megnöveli a szervezetben a stressz-szintet és jelentősen fokozhatja a gyulladás kialakulásának kockázatait is.
A kutatók azt vizsgálták, hogy az emberi kapcsolatok, a családi és a baráti kötelékek miként és hogyan hatnak az emberi egészségre. Megállapították, hogy a pozitív emberi kapcsolatok, és érzelmek a krónikus gyulladás alacsonyabb kockázataihoz kapcsolódnak.
Az emberi kapcsolatok fontosak. Nemcsak azért, mert érzelmileg biztonságban érezhetjük magunkat, ha vannak körülöttünk olyan emberek, akikre támaszkodhatunk, hanem mert a szociális háló segíthet a lelki és a testi betegségek elkerülésében. De ha meg is betegedtünk, de tudjuk, hogy ott a család vagy a barátok, sokkal hamarabb meg is gyógyulhatunk, hiszen van kiért, kikért küzdeni. Ellenben a magányos emberek sokat emésztik magukat, ez stresszt generál a szervezetükben, a stressz pedig krónikus gyulladást idéz elő a szervezetben. A krónikus stressz pedig olyan betegségeket idézhet elő, mint a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a rákos megbetegedések.
Természetesen a családi és baráti kapcsolatok kialakításához nem elegendő egy ember. Nem elég csak egy embernek akarni, hogy legyenek körülötte emberek. Az is lényeges, hogy mi is odafigyeljünk idős szüleinkre és hozzátartozóinkra. Ne hagyjuk őket sokáig magukra, hiszen a magány valóban beteggé tesz. Mindig arra kell gondolnunk, hogy egyszer majd mi is megöregszünk és nekünk is jól fog esni, ha a gyermekeink, a családunk nem hagy magunkra, hanem rendszeresen látogat és helyet kapunk az életükben.
