A mezei kökörcsin (Pulsatilla pratensis) a boglárkafélék családjának neves képviselője. A gyógynövény akár a hetven centiméteres magasságot is elérheti. Bíbor vagy ibolyabarna virágait áprilisban és májusban bontogatja. Bókoló virága a három centiméteres nagyságot is elérheti, lepelleveleit fehér szőrök borítják. A virágok egyesével, magányos nyílnak. Először a virágok fejlődnek ki a növényen, majd csak ez után jelennek meg a mezei kökörcsin levelei.
A mezei kökörcsin hazánkban is előfordul, de Közép- és Kelet-Európában is találkozhatunk vele. Elsősorban az erdei fenyvesek és a száraz, gyepes területek a kedvenc helyei.
A friss növényben legfőképpen protoanemonin található. Ha a növényt megszárítják, akkor ez anemoninsavvá alakul. A mezei kökörcsin ezen kívül triterpén-szaponinokat is tartalmaz.
A többi kökörcsinfajhoz hasonlóan frissen szedve mérgező hatásokkal rendelkezik, mivel irritálhatja a bőrt. Legfőképpen fekélyek és szemgyulladás kezelésére használják.
A népi gyógyászat már nagyon régóta alkalmazza gyógyításra a mezei kökörcsint, de csak szárított állapotában, mivel a friss növény mérgező hatással rendelkezik. A gyógynövénnyel orvosolták az emésztési panaszokat, a szembetegségeket, de bőrbetegségekre is előszeretettel alkalmazták, de segítségével a migrénes fejfájást is eredményesen csillapították.
A magyar kökörcsin hazánkban endemikus, azaz védett növénynek számít. Legfőképpen nyílt, homokos síkokon fordul elő és nem kedveli a meszes talajt. A Bodrogközben és a Nyírségben szaporodott el leginkább.
A kökörcsinnek több faja is meghonosodott nálunk. A mezei kökörcsin alfaja a fekete kökörcsin, a leánykökörcsin, a magyar kökörcsin, a tátogó kökörcsin, a nyugati kökörcsin, a tavaszi kökörcsin és a hegyi kökörcsin.
A kökörcsin minden faja nagyon szép látványt nyújt. Szerencse, hogy védetté nyilvánították, ugyanis a turisták és a természetjárók előszeretettel gyűjtötték a szépséges volta miatt. A kökörcsin minden változata védett vagy fokozottan védett.
Kökörcsint mi is ültethetünk. A növény szereti a napos, félárnyékos helyet, illetve a laza, kavicsos talajt preferálja elsősorban.
Régen a leánykökörcsin teájával asztmatikus görcsöket csillapítottak, de fejfájás enyhítésére is itták. Mivel valóban mérgező, így jobb, ha senki sem kísérletezik a saját otthonában vele.
