Számos kutatás támasztotta alá, hogy minél kevesebbet találkozunk más emberekkel, azaz minél szegényesebbek a szociális kapcsolataink, annál nagyobb az esélye az agytérfogat csökkenésének.
Egy vizsgálatba olyan embereket vontak be, akik aktív szociális életet életek és olyanokat, akik elszigetelődve a társdalomtól élték a mindennapjaikat. A vizsgálati személyek átlagéletkora 70 éves kor volt. A vizsgálati eredmények szerint azoknak az embereknek az agya volt szignifikánsabb kisebb, akik alig vagy egyáltalán nem tartottak fenn emberi kapcsolatokat. Az agy térfogatának csökkenése jellemző volt az agyban a hippokampuszra és az amigdalára is, azaz az agynak két olyan területére, amely szerepet játszik a jó memória fenntartásában és a demencia kialakulásában. A vizsgálati eredmények szerint a magányosabb emberek eleve depressziósabbak, amely mentális betegség szintén kihat az agy térfogatára, azaz a depresszió tünetei is csökkenthetik az agytérfogatot. Márpedig a depressziós ember a legkevésbé sem vágyik más emberek társaságára. Azonban ha aktívabb társadalmi életet élünk, ezzel nemcsak a depressziót kerülhetjük el, de az agy térfogatának csökkenését is, legalábbis a legújabb vizsgálatok eredményei és a szakértők szerint.
A társadalmi elszigeteltség és a magány szoros kapcsolatban állnak egymással. A magányosság érzésének negatív hatásai vannak a testre és a lélekre egyaránt. A magányos ember szomorúnak érzi magát, képtelen a boldogság érzésére, illetve gyakran jellemzi a letargia, az energiahiány is. A magányos ember további jellemzői lehetnek: koncentrálási nehézség, alvászavar, étvágytalanság vagy étvágycsökkenés, szorongás, reménytelenség érzése, testi fájdalmak, fáradtság érzése, motiváció hiánya, a túlköltekezés, egyetlen barátja a televízió vagy más olyan tevékenység, amelyet az otthonában tud élvezni, alkohol- vagy gyógyszerproblémák.
A krónikus magány nagyon sokféle betegség kialakulásában játszik kulcsszerepet, például növeli a szívbetegségek, a magas koleszterinszint és a cukorbetegség kockázatait. A magány szorongást, depressziót is okoz, illetve függőségek kialakulásához is vezethet.
A krónikus magány elalvási nehézségeket vagy megszakított alvást is eredményezhet. A nem megfelelő alvásminőség kihat a másnapra, a másnapi tevékenységekre, hiszen álmosságot és fáradtságot is okozhat.
A magány és a társadalmi elszigeteltség növelheti a depresszió kockázatát, és fokozhatja a depresszió tüneteit.
A magány kialakulásában sok minden szerepet játszhat: ilyen lehet az új helyre költözés, a munkahelyváltás, a szeretett ember elvesztése, a home office, azaz az otthoni munkavégzés, a krónikus betegségekkel való együttélés, legyen az fizikai vagy mentális betegség.
A háziállat tartása nagyszerű módja lehet annak, hogy jobb lelkiállapotba kerüljünk, és ne érezzük magunkat magányosnak. Válasszunk olyan kis kedvencet, amely kompatibilis az életmódunkkal.
A hobbiknak is nagy szerepe lehet a magány elkerülésében. A könyvolvasás, a zenehallgatás, a kézművesség, a kertészkedés és a főzés sokat segíthet a magány oldásában. Ezen kívül a hobbi pihentető hatása sem lebecsülendő, és még a stressz-szintet is csökkenti.