fbpx

Gilisztaűző varádics, amelytől az ókorban halhatatlanságot reméltek

Gilisztaűző varádics sárga virágai.

A gilisztaűző varádics a fészkesvirágzatúak családjába tartozó gyógynövény, amely akár egyméteres magasra is megnőhet és gyönyörűségesen szép, napsárga virágai már messziről virítanak. A virágok júniustól egészen szeptemberig nyílnak. Találkozhatunk vele hazánkban is, legfőképpen ha mocsárrétekre, árterekre vezet az utunk, de nedves réteken és útszéleken is egy gyakran előforduló növényről van szó. A gilisztaűző varádics egész Európában is megtalálható, így elég sok babona is kapcsolódik hozzá. Az ókorban szentül hittek benne, hogy a gyógynövény halhatatlanságot kölcsönöz a használójának. A középkorban pedig a gyermekre vágyó, ám megfoganni nem képes nők helyezték a hasukra, hogy minél hamarabb áldott állapotba kerüljenek. Érdekes, hogy a kuruzslók ebből a gyógynövényből főztek teát azoknak az asszonyoknak is, akik nem kívánták megtartani a terhességüket.

Illata jellegzetesen erőteljes, aromás. Szőrös levelei fűrészfogakra emlékeztetnek és mirigyesek, szőrösek. A gyógynövényt népiesen nevezik még fájdalomfűnek, mezei mimózának, varádicskórónak és gilisztavirágnak.

A gyógynövény virágzó hajtásai illóolajokban gazdagok, amelyek parazitaellenes és antibakteriális hatással rendelkeznek. A gyógynövény keserűanyagot és gyantát is tartalmaz.

Régebben alkoholos kivonatot is készítettek belőle, amelyet elsősorban reumás panaszok ellen használtak, de olyan is előfordult, hogy fürdővízbe csepegtettek belőle, amely jelentősen képes volt az ízületi fájdalmakat enyhíteni. A hagyományos gyógyászat a régebbi korokban belsőleg is alkalmazta ezt a gyógynövényt, legfőképpen emésztési panaszokat és gyomorfájást kezeltek a segítségével, de álmatlanság ellen is ezt a gyógynövényt javasolták. Bélféregűzőként is használták embereknél és állatoknál egyaránt. Ma már csak az állatgyógyászatban lehetséges használni, hiszen időközben kiderült, hogy a gilisztaűző varádics olyan toxikus vegyültet tartalmaz, amely a májat és az emésztőrendszert is károsíthatja.

A biokertészek még napjainkban is használják ezt a növényt, legfőképpen hangya és krumplibogár ellen vetik be. A zöldségek és fűszernövények közelébe ültetik, vagy a főzetével locsolnak a szorgos és gondos kertészek, hogy a hívatlan látogatók minél hamarabb elhagyják a felségterületüknek hitt, mindenféle finomsággal teleültetett termőföldet.

A gilisztaűző varádicsot festőnövényként is alkalmazták, hiszen nagyon szépen megfesti a textileket és a fonalakat. Ha gyógynövényként nem is vesszük hasznát, a kertészeknek javasolható, hogy próbálkozzanak ezzel a növénnyel mint rovar- és bogárriasztó szerrel, de megszárítva és vázába téve akármilyen vidéki jellegű házban is jól mutat a varádics. Nem mellesleg kiválóan elűzi a lakásba tévedt legyeket, de a szekrénybe is akaszthatunk belőle egy-két csokrot, hiszen a molyok egyáltalán nincsenek elragadtatva a varádics illatától.

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük