Karácsonykor ugrásszerűen megnő a depresszióban szenvedők aránya. Ezek az emberek gyakran feszültek, idegesek, ingerlékenyek és súlyos hangulatingadozástól szenvednek. Depresszióról abban az esetben beszélhetünk, amikor valaki nem képes kordában tartani érzelmi megnyilvánulásait és hangulatingadozásait. A karácsonyi ünnepekkel járó stressz és a felerősödő depresszív hangulat más, mint a tartós hangulatzavar, mégis hasonló tüneteket produkál. Igaz, ezt a karácsonnyal kapcsolatos események, készülődés, az ajándékvásárlás és a túlzott megfelelni akarás váltja ki az emberekből. Az advent időszakában ugyanis mást sem hallunk, minthogy a karácsony a szeretet ünnepe, a TV-csatornák ontják magukból a tökéletes háziasszonyokról szóló reklámokat, akik makulátlan öltözékben, kifogástalan sminkkel és hajkoronával mennyei ételkülönlegességeket készítenek. Más reklámok a drágábbnál drágább ajándékötleteket zúdítják ránk, éreztetve velünk, hogy egy egyszerűbb, olcsóbb terméknek a családtagjaink talán nem is örülnének. Nem is beszélve azokról a reklámokról, amelyek az idilli családot festik le, ahol a lakás ragyogóan tiszta, mindenki boldog és hihetetlenül elégedett.
Véleményem szerint nem kell a reklámoknak bedőlni, még véletlenül sem szabad az ott látottakat, hallottakat alapul venni és a saját életünkkel összehasonlítani. Nem kell a tökéletességre törekedni, mert minél jobban szeretnénk az eszményi karácsonyi hangulatot megteremteni, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy ez nem fog sikerülni. Próbáljunk a saját elvárásainknak megfelelni és egy kisebb haditervet készíteni, hogy mindenre jusson elegendő időnk. Legfőképpen az energiánkkal bánjunk gazdaságosan, hiszen mi értelme van az ünnepnek, ha három napon keresztül megmozdulni sem tudunk a fáradtságtól és képtelenek vagyunk élvezni munkánk gyümölcsét?
Dolgozzon ki egy racionális, jól átgondolt stratégiát, hogy az ünnep ne a szorongásról és a szűnni nem akaró fáradtságról szóljon. Szeretné, hogy a lakás ragyogjon az ünnepekre? Nem az a megoldás, hogy két nap alatt éjt nappallá téve robotol. Én évekkel ezelőtt felszámoltam a nagytakarítást, sokkal jobb tervet dolgoztam ki, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen minden évszakban és az ünnepek előtt a nagytakarítás rémsége miatt szenvednem. A lakást részekre osztottam és mindig adok magamnak két-három hetet, hogy a lakás adott pontját alaposan kitakarítsam. Közben párhuzamosan napi kisebb takarításokat is beiktatok, ami nem tart tovább fél óránál. Ilyenkor felporszívózok, elmosogatok, a szétdobált holmikat a helyére pakolom. Hetente egy-két alkalommal fertőtlenítem a WC-csészét, a zuhanyfülkét, a mosdókagylót, a mosogatót, a konyhapultot. Hetente áttörlöm a hűtőt, a mikrohullámú sütőt és a tűzhelyet. Ez utóbbit minden egyes főzés után megtisztítom. Hetente két alkalommal feltörlök az egész lakásban. Amikor végeztem a lakás egy kijelölt pontjával, akkor áttérek egy másik részre. Ezzel a takarítási technikával soha nem kell nagytakarítást végeznem, mert hiszen naponta 1-1,5 órát rászánok a lakástakarításra, és ez lehetővé teszi, hogy a nagytakarítás nyűgjétől megszabaduljak. Karácsony előtt így elkerülöm a takarítással járó stresszt, és csak a lakás, illetve a fenyőfa díszítésével kell majd csak foglalatoskodnom.
A karácsonyi menü sem okoz fejtörést, mert már december elején megtervezek mindent. Évek óta készítek menüt, és így havonta maximum csak kétszer kell nagybevásárlást végeznem. A karácsonyi menüt is már december elején megtervezem, és összeírom a hozzávalókat. Természetesen ezeket a hozzávalókat majd csak december utolsó hetében vásárolom meg. A következő lista a saját készítésű karácsonyfadísz – mézeskalács, szaloncukor, egyéb karácsonyi díszek, dekorációk – hozzávalóit tartalmazza, amelyeket december második hetében szerzek be, hiszen ilyenkor már hozzá is kezdek a dekorációk elkészítéséhez. Aztán összeállítok egy harmadik listát, amely az ajándékokhoz szükséges hozzávalókat tartalmazza. Ugyanis én a legtöbbször saját készítésű ajándékokkal lepem meg a szeretteimet. Egy üveg házi lekvár, likőr vagy szaloncukor sokkal értékesebb a szememben, mint egy drága holmi, amit egy üzletben vásároltam. A házilag készített meglepetésekkel az üzletekben való tülekedést is elkerüljük, így egy feszültségforrással kevesebbel kell számolnunk az ünnepek előtt. Tehát az ajándékokat is már december első, vagy második hetében el lehet kezdeni készíteni és be is lehet azokat csomagolni. Így ez sem marad az utolsó pillanatra. Ha okosan osztjuk be az időnket és energiánkat, akkor mindenre marad kellő mennyiségű időnk, munka, lakástakarítás és főzés mellett, mint ahogyan azt én is teszem. És a legfontosabb, hogy gyermeki örömmel tudok az ünnepre készülődni és kellőképpen, nyugodtan rá tudok az ünnepre hangolódni.
A karácsonyi készülődés időszakában én általában sohasem foglalkozom azzal, hogy más hogyan készül, mit vásárol a szeretteinek és a leglényegesebb, hogy semmilyen elvárásnak nem akarok megfelelni, semmilyen trendi, „hiper-szuper” divatőrületnek nem kívánok behódolni, csak a saját magam által felállított követelménynek vagyok hajlandó megfelelni, amit ugye úgy állítottam össze, hogy az teljesíthető legyen. Ennek következtében semmiféle nyomás nem nehezedik rám, így képes vagyok arra, hogy minden egyes megtett lépésemnek örülni tudjak, minden este elégedetten dőljek hátra, az estéim és éjszakáim is békésen teljenek, és ahogy közeledik az ünnep, nemhogy nem nő bennem a feszültség, hanem egyre békésebb és stresszmentesebb vagyok.
Sok emberben azért is idegeskedik és tépelődik annyit karácsony tájékán, mert olyan rokont is meghív az ünnepekre, akit nem szívlel vagy nem is akar meghívni. Két megoldás létezik ebben az esetben. Nem hívjuk meg az ünnepekre a nem nagyon kedvelt hozzátartozónkat, vagy levetkőzzük a büszkeségünket és békét kötünk a rokonnal. De olyan igazi, szívből jövő békét, mert hiszen a harag, az ellenségeskedés megmérgez és megbetegít bennünket. Nem csak karácsonykor kell azonban megbocsájtani a szeretteinknek és nem csak ezeken a napokon kell szeretni a hozzánk közel álló és más embereket. Év közben is észre kell vennünk a segítségre szoruló, bajba jutott embertársainkat, hogy karácsonykor ezek az elesett, magányos emberek szívesen vegyék a tőlünk kapott kedves szavakat, ételeket vagy ajándékokat. Mindenkin nem tudunk segíteni, de ha már egy embernek segítő jobbot nyújtunk, akkor sokat tettünk a „világ megsegítéséért”. Miért ne lehetne az év bármely napján bevinni a feleslegessé vált holmijainkat egy karitatív szervezethez? Miért ne lehetne a szomszéd egyedülálló nénit étellel meglepni vagy néhanapján elbeszélgetni vele egy csésze forró tea mellett? Miért ne lehetne észrevenni és segíteni az utcán kolduló hajléktalant? Miért mindig csak karácsonykor nyílik meg a szívünk és támad fel bennünk a segíteni akarás érzése? Aki egész évben képes odafigyelni embertársaira, az az év végén sem érzi sarokba szorítva magát, amikor segítségnyújtásra hívják fel a figyelmét. És a legfontosabb, hogy legalább olyan személynek segíthetünk, akinek mi szeretnénk, nem érezzük a nyomást, hogy olyan embernek adjunk bármit is, akit nem is ismerünk.
A karácsonyi depresszió csak azokat terítheti le a lábáról, akik elhiszik, hogy mindennek flottul kell mennie és szupernővé vagy szuperférfivá kell átalakulnia, hogy a szeretteit boldoggá tegye. Ez egyáltalán nincs így. Szervezettséggel, némi tervezéssel igenis el lehet kerülni a depressziós hangulatot. A legfontosabb, hogy ne akarjon tökéletes lenni, ne akarja, hogy ez a három nap sokkal különlegesebb legyen, mint bármely más nap. Mert nem kell annak lennie, elég, ha ezeken a napokon mindenki, aki fontos az Ön számára, boldog és elégedett
