A cukorbetegség következményes károsodásainak megelőzése mágnesterápiával

A diabétesz mellitusz (cukorbetegség) gyorsan terjedő kórképet képvisel társadalmunkban. Világszerte ma mintegy 239 millió érintettről van szó (2000-ben ez a szám 150 millió volt). Az ijesztő számokra való tekintettel a Nemzetközi Diabétesz Szövetség a cukorbetegséget a „21. század járványának” nevezi. A betegpénztárak költsége hatalmas: évente legalább 30 milliárdot kell előteremteniük cukorbeteg biztosítottjaik kezelésére.

A cukorbetegség két formáját különböztetjük meg. Az I-es típusú cukorbetegség, amely többnyire már gyermek-, illetve ifjúkorban kezdődik, egy autoimmun betegség, amelynél az immunrendszer hibás szabályozása következtében a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjei elpusztulnak. Így a hasnyálmirigy nem képes inzulint termelni (abszolút inzulinhiány), ami erősen megemelkedett vércukorszinthez vezet. A hiányzó saját inzulin pótlására az I-es típusú cukorbetegeknek életük végéig inzulint kell befecskendezniük. A II-es típusú cukorbetegséget sokáig „időskori cukorbetegségnek” is nevezték, mivel korábban általában idősebb korban lépett fel. A társadalmi változások – mindenekelőtt sok gyerek túlsúlyossága a helytelen táplálkozás miatt – oda vezettek, hogy a II-es típusú cukorbetegség gyakran már gyermek- és ifjúkorban is fellép. (A legfiatalabb „időskori cukorbeteg” egy négyéves fiú Lipcsében.)

A túlsúly mozgáshiánnyal kombinálva a II-es típusú cukorbetegség legfontosabb rizikófaktora; ráadásul többnyire egy örökletes hajlam is jelen van. Az I-es típusú cukorbetegekkel ellentétben a cukorbetegség e formájánál a hasnyálmirigy legalább az első években még képes az inzulintermelésre (relatív inzulinhiány). A szervezet azonban már nem reagál elég érzékenyen az inzulinra, aminek következménye aztán a megemelkedett vércukorszint. A betegség stádiumától függően a II-es típusú cukorbetegség kezelése az életmódváltástól (táplálkozási szokások megváltoztatása, rendszeres mozgás) a vércukorszint-csökkentő gyógyszerek rendszeres szedéséig vagy az inzulin fecskendezéséig terjedhet.

Következetes terápiával a betegség mindkét gyógyíthatatlan formája tulajdonképpen uralható. Mindenesetre a cukorbetegség hosszú távon – függetlenül attól, hogy I-es vagy II-es típusú – mindig súlyos következményes betegségek kockázatát hordozza magában. Ezek gyakran sokáig észrevétlenül fejlődnek ki. Ez az alattomos a cukorbetegségben, mert amikor a tünetek nyilvánvalók, a károsodás a legtöbb esetben már helyrehozhatatlan.

Tipikus cukorbetegséghez kapcsolódó következményes betegségek

A kis véredények károsodásánál (mikroangiopátiánál) a kis erek keringési zavarairól van szó, ami által különböző szervek károsodhatnak.

A nagy erek károsodása (makroangiopátia) is lehetséges. Ez pl. a lábak súlyos keringési zavaraihoz (pl. kirakatbetegséghez) vezethet, de szívinfarktushoz vagy agyvérzéshez is.

A perifériás idegkárosodásban (diabéteszes polineuropátiában) a cukorbetegek mintegy fele érintett. Különösen a hosszú és finom idegrostok pusztulnak el. Ez korlátozott érzékelőképességhez vezet, amely révén a fájdalom, a hő vagy az érintés a végtagokban alig, vagy egyáltalán nem érzékelhető. Ehhez gyakran társulnak kellemetlen érzések, mint a fájdalom vagy égő érzés. Hosszú távon diabéteszesláb- szindróma fenyeget – és ezzel az érintett láb amputációja.

Vegetatív idegrostok is lehetnek érintettek a diabéteszes polineuropátiában, pl. azok, amelyek az erek szélességét, a szívfrekvenciát, a hólyag- és végbélfunkciót vagy a szexuális funkciókat szabályozzák.

A retina károsodásánál (diabéteszes retinopátiánál) azon kis erek keringési zavarai lépnek fel, amelyek a szem hátsó pólusából indulnak ki. A következmények a korlátozott látásélességtől vagy látómezőtől a megvakulásig terjedhetnek.

A vese károsodásának (diabéteszes nefropátiának) egy enyhe fehérjekiválasztás, de egy dialízisfüggő veseelégtelenség is lehet a következménye. A vesekárosodás kockázata jelentősen megnő, ha egyúttal magas vérnyomás is fennáll, de a túl magas vérnyomás (arteriális hipertónia) miatt súlyosbodhat is.

A száj- és fogínyproblémák, mindenekelőtt a fogínygyulladások, valamint a fogak körüli tartóapparátus roncsolódása (parodontitisz) ugyancsak nagyon gyakori a cukorbetegeknél. Ezen kívül a diabéteszes betegek gyakran szenvednek parodontális tályogoktól, a szájszeglet berepedéseitől vagy fogászati kezelések utáni sebgyógyulási zavaroktól.

Ezeknek a késői hatásoknak a megakadályozása vagy kezelése a legfontosabb intézkedés, hogy a cukorbetegséget elijesszük, illetve az érintett jó életminőségét lehetőleg sokáig megőrizzük. Minél korábban vetjük be a megfelelő terápiás ellenstratégiákat, annál jobb – legjobb, ha még a tünetek fellépése előtt. A gyakorlatban ez azt jelenti: szívleljük meg az egészséges, kiegyensúlyozott, energiacsökkentett táplálkozás szabályait, rendszeresen ellenőriztessük a vércukorértékeinket, legalább évente egyszer menjünk el orvosi kontrollvizsgálatokra (pl. a vesefunkció ellenőrzésére, szemvizsgálatra stb.), és figyeljünk a gondos lábápolásra. A láb kisebb sérüléseit is haladéktalanul vizsgálja meg egy orvos.

Mágnesterápia a diabétesz terápia támogatására

A mágnesterápia egy fiatal, modern terápiás forma, amely a cukorbetegeknek – mindegy, melyik típus – sok alkalmazási lehetőséget nyújt. Az előnyök legjobban a mágneses mező szervezetre gyakorolt alaphatásával magyarázhatók. A pulzáló mágnesterápia alkalmazása javítja a testünk legfinomabb véredényeinek keringését (kapilláris erek). Ezen kívül segíti a testi sejtek anyagcseréjét, így a vérben található anyagokat, pl. a cukrot jobban fel tudják venni a sejtek. Ezen felül javítja a sejtek oxigénellátását, és támogatja a sebgyógyulást. Tanulmányok ráadásul a mágnesterápia pozitív hatását mutatták ki az idegi struktúrák javításában. Ez főleg egy fenyegető, illetve már meglévő polineuropátiánál fontos. Mellesleg a módszer segít a szervezetünknek a (mindennapi) stressz-szint csökkentésében. A stressz az adrenalin és a kortizol hormonok révén fokozza a szervezet cukorkibocsátását a vérbe a májból, ami tovább rontja a cukorbetegek anyagcserehelyzetét. Mindezeknek a terápiás hatásoknak egy cukorbeteg jó hasznát veszi, mert ő szinte minden releváns területen a betegséggel összefüggő deficiteket mutat fel, amelyek az említett következményes károsodásokhoz vezethetnek.

A gyógyszerek csökkentése mágnesterápiával

Az átlagos vércukorszint csökkenését főleg a II-es típusú cukorbetegeknél lehet megfigyelni, ami kevesebb gyógyszert tesz szükségessé. Fontos – különösen a mágnesterápia alkalmazásának kezdetén – figyelni a szigorú vércukorkontrollra, hogy adott esetben rögtön csökkenthessük a gyógyszeradagot, ha a mágnesterápia csökkenti a vércukorszintet. Ha ez az intézkedés kimarad, hipoglikémia alakulhat ki. Tanácsos ezért a kezelőorvost tájékoztatni arról, ha az ember mágnesterápiát használ.

Főleg a lábakon lévő nyitott sebeknél mutatkozik nagyon hasznosnak a mágnesterápia: Ez a cukorbetegeknél gyakran csak nehezen orvosolható kórkép a mágnesterápia segítségével olyan jól kezelhető, hogy a seb záródik, és nem szükséges műtét, illetve amputáció.

A mágnesterápia tehát egy ideális kiegészítés a cukorbetegeknek azon hatások csökkentésére, amelyekkel a betegség főleg hosszú távon jár együtt. Ennek során ideális a rendszeres, napi kétszeri otthoni alkalmazás, amely egy hasznos befektetés a legértékesebb vagyonunkba: a saját egészségünkbe. Ráadásul nemcsak a cukorbeteg használhatja a rendszert, hanem a család többi része is az egészségmegőrzés jegyében.