Az emlőrák az egyik leggyakoribb rákos megbetegedés a nők körében. A mellráknak nemcsak egyetlen tünete van, nemcsak a mellekben megjelenő csomók jelezhetik, hogy baj van, hanem sok más szimptóma is kialakulhat. Ha ezeket tapasztaljuk, haladéktalanul keressük fel a nőgyógyászunkat, aki további vizsgálatokat fog elrendelni.
Az emlőrák kialakulásában sok minden szerepet játszik. Első helyen áll a családi halmozódás, azaz a genetika. Ha a családban a nők gyakran szenvednek ebben a betegségben, akkor nagy az esély a melldaganat kialakulására. Egyes génmutációk tehetők felelőssé a betegség létrejöttéért. 50 éves kor után jelentősen megnő a mellrák kialakulásának kockázata. A rizikófaktorok közé sorolandó, ha valakinek 12 éves kora előtt jött meg az első menstruációja, de a sűrű mellszövet esetén is sokkal gyakoribb a mellrák kialakulása.
E tényezők ellen nem tehetünk semmit, csupán annyit, hogy rendszeresen eljárunk szűrővizsgálatokra, hiszen az idejében felfedezett betegség jelentősen megnöveli a túlélési esélyeket.
Azonban vannak olyan életmódbeli faktorok, amelyek ellen tudunk tenni, ezzel is csökkentve a mellrák kialakulásának esélyeit. Az alkoholfogyasztás visszafogása, a dohányzás abbahagyása, az ideális testsúly elérése és a fizikai aktivitás mind-mind csökkenti a betegség kialakulásának kockázatait.
A menopauza utáni időszakban, azaz a posztmenopauza szakaszában a nők egy része jelentős testsúlynövekedést tapasztal. Ez ellen is szükséges lépéseket tenni, mivel az elhízás is a mellrák egyik kockázati tényezője.
Az emlőráknak nem csak egy tünete létezik, azaz nem csak egy csomó érzékelhető a mellben – ami egyébként ártalmatlan dolog, ciszta is lehet –, és a kezdeti stádiumban tünetei sem mindig vannak. Előrehaladottabb állapotban aztán már megjelennek az aggasztó tünetek, például többnyire a mellbimbó körül megjelenő bőrpír, a mellbimbó befelé fordulása, esetleges kisebesedése, a mell alakjának, méretének megváltozása.
A mell ultrahangos vizsgálata és a mammográfiai szűrés sok esetben életet menthet, de sokan el sem mennek ezekre a vizsgálatokra, mert tartanak tőle. Még ha két vizsgálat között is tapasztalunk bármilyen változást, haladéktalanul keressük fel az orvosunkat, mert a késlekedés semmi jóra nem vezet.
