Életmódprogram szívinfarktus ellen

Egy texasi születésű orvos, Dean Ornish, a hagyományos orvostudományt legvégső megoldásként fogta fel, ha a szívinfarktus elleni hatékony küzdelemről van szó.

A szívbetegségek kockázatának csökkentésére egy életmódprogramot dolgozott ki, és a kilencvenes években kísérletet hajtott végre, melynek során a veszélyeztetett betegeit két csoportra osztotta: míg a kontrollcsoportot hagyományosan kemikáliákkal kezelték, a kísérleti csoport nem kapta ezt a kezelést, hanem az életmód változtatásán dolgozott.

Ehhez a kardioedzés is hozzátartozott, az elzáródott erek ellenére. A kontrollcsoport is újra felfedezte a sportot: a séta, az úszás és a kerékpár ergométer részei voltak a programnak, 4 éven keresztül naponta fél óra és hetente legalább 3 óra. Mindkét csoport megtapasztalta, hogy váratlanul megnőtt a teljesítményük, az angina pectoris rohamok is csökkentek.

Ornish szerint a szívbetegségeknek egy határozott pszichikai komponensük is volt: a depresszív hangulat növelte a rizikóját a szív- és érrendszeri betegségnek. A hiányzó vagy nem kielégítő társas kapcsolatok, a stressz, valamint a tehetetlenség és a kontrollvesztés megélése is elősegítették ezeket a betegségeket.

A mindennapok szervezésében történő változtatások és a tudatos stresszoldás megindították az általános közérzet javítását, ami gyógyító hatású volt. A páciensek megtanulták, hogy időt szánjanak magukra, terapeuta irányításával meditáltak és relaxáltak.

Közösen készítettek vegetáriánus ételeket, amelyeket aztán együtt fogyasztottak el. A résztvevők más téren is támaszt találtak a hasonló gondolkodásúak csoportjában. Előtérbe került a regeneráció, a pihenés és a régóta elhanyagolt kapcsolatok újrafelvétele.

A páciensek egy év leforgása alatt veszítettek a súlyukból, megtanultak egészségesebben élni és vitálisabbnak érezni magukat. Az éhség- és teltségérzet egyensúlyba és kontroll alá került. Kivétel nélkül minden páciensnek sikerült – jóllehet az átlagéletkor 50 év volt – az életmódváltás, a táplálék zsírarányát 30-ról kevesebb, mint 7%-ra visszaszorították, és rendszeresen sportoltak, illetve naponta egy jó órát a relaxációra áldoztak. Csökkenteni tudták a pszichés nyomást, és lazábban kezelték a mindennapi bosszúságokat.

Mi történt azokkal a betegekkel, akiket kizárólag kemikáliákkal kezeltek? Ők mindvégig 30%-os zsírtartalmú ételeket vettek magukhoz, minden nap 20 percet sportoltak, és 4 percet relaxáltak. Az eredmény: átlagosan másfél kilót híztak. Akik azelőtt hetente 1-2-szer panaszkodtak angina pectorisra, azok most egy héten 4-szer szenvedtek ugyanilyen panaszoktól.

Dean Ornish a szívinfarktus rizikóit a következő alapvető tényezőkben állapította meg:

• magas vérnyomás;
• mozgáshiány;
• dohányzás;
• stressz;
• szociális izoláció (vagy ennek érzése);
• elnyomott, elfojtott agresszió;
• alacsony önbecsülés.

Ha ehhez még hozzájött az anyagi, társadalmi és szociális státusz elvesztésétől való félelem, a szívinfarktus rizikója még tovább növekedett.

Az Ornish-program sikeres volt, mert figyelembe vette a pszichés tényezőket is, ahogy azok kiemelkedő szerepet játszottak a szívbetegségek kialakulásában. A betegek támogatást és megerősítést is kaptak a csoportban.

A kísérletben 5 év múlva a következő kép alakult ki: míg a kontrollcsoport továbbra is zsírban gazdagon táplálkozott, naponta néhány percet mozgott és relaxált, a kísérleti csoport alacsony zsírtartalmú ételeket fogyasztott, naponta 40 percet mozgott, és több mint fél órát szánt a relaxációra. A résztvevők sokkal jobban érezték magukat.

Az Ornish-tanulmány általános mérlege orvosi szempontból is rendkívül pozitív lett: míg a kontrollcsoportnál növekedés mutatkozott az érszűkületekben, a koleszterinszint a gyógyszerektől 20%-kal csökkent, és több infarktusról számoltak be, a kísérleti csoport egészségi állapota szignifikánsan javult. Az érszűkületek csökkentek, és a koleszterinszint gyógyszerek nélkül is ugyanannyit csökkent, mint a kontrollcsoportban.

Az Ornish-program bizonyította: az intenzív terápiás, pszichológiai és orvosi ellátás csodákat tehet. Az évekig tartó egészségkárosító magatartást hatékonyan és hosszú távon meg lehetett változtatni. Szakértő támogatás mellett minden beteg képes volt bámulatosan csökkenteni a szívinfarktus rizikóját, gyógyszerek szedése nélkül is.