Bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, hogy az agy hogyan és miként tud különbséget tenni kisebb és nagyobb fájdalom között. És miért lehet az, hogy az agyunk érzékeli azt, hogyha kisebb fájdalmat érzünk, például ha tűszúrást érzünk, vagy ha beütjük valahová a lábunkat? És hogyan alakulhat az akut fájdalom krónikus fájdalommá?
Ehhez azonban tudnunk kell, hogy mi az idegrendszer feladata. Az idegrendszer két fontos részből áll, az agyból és a gerincvelőből. Ezek együttesen alkotják a központi idegrendszert, illetve az érző és motoros idegeket, amelyek a perifériás idegrendszert alkotják. Az érzékszervi idegek impulzusokat küldenek az agyba arról, hogy mi is történik a környezetünkben, ez pedig a gerincvelőn keresztül történik meg. Az agy ezután információt küld vissza a motoros idegeknek, amelyek segítenek a cselekvések végrehajtásában.
Tehát hogyan különbözteti meg az agy a sérüléseket és mikor, honnan tudja, hogy milyen nagyságú fájdalommal reagáljon? A különböző szenzoros idegrostok különböző dolgokra reagálnak, és különböző kémiai válaszokat produkálnak, amelyek meghatározzák az érzések értelmezését. Egyes idegek a könnyű érintéssel kapcsolatos jeleket küldenek, míg más idegek a mélyebb nyomásra reagálnak. A speciális fájdalomreceptorok akkor aktiválódnak, ha valamilyen sérülés történik. Ilyenkor egy impulzus halad az idegen keresztül a gerincvelőbe és az agyba, és mindez néhány másodperc alatt következik be.
A gerincvelő olyan idegkötegekből áll, amelyek sokféle jelet továbbítanak az agyba, és az agyból is közvetítenek jeleket. A gerincvelő egyfajta üzenetközpontként is működik, önállóan is képes gyors döntéseket meghozni, amit döntési reflexnek nevezzük. A gerincvelő információs központként is működik, és impulzusokat is továbbít az agyba.
Amennyiben a gerincben történik meg a sérülés, a fájdalomjel akkor is az agyba kerül, hiszen a fájdalom kicsit több, mint maga az inger vagy a válasz. Például ha megsérül a lábunk, akkor az agyunk jeleket küld, mégpedig fájdalomjeleket. Majd elkezdődik a gyógyulás, de mint ahogyan az agyunknak meg kell értenie a sérülést és annak tényét, így a gyógyulási folyamatot is folyamatosan értelmeznie, „kódolnia” kell. Az agyunk nagyszerűen elraktározza a sérülések közben szerzett, érzett fájdalmakat, majd ezek az érzelmek összekapcsolódnak az adott sérüléssel. Ez is az oka annak, hogy legközelebb sokkal óvatosabbak leszünk, mert az agyunk előhívja a negatív érzelmeket, ha már a fájdalmat nem is tudja, de voltaképpen az is a felszínre tör valamilyen emlékkép formájában.
Az, hogy egy-egy fájdalmat hogyan értelmezünk, nem csak a fájdalom erősségétől és intenzitásától függ. A fájdalom nagyságát nagyban meghatározza az is, hogy éppen milyen hangulatban vagyunk, de a múltbeli tapasztalataink is befolyásolják a fájdalom intenzitását.
