Gyakran előforduló egészségügyi probléma az ízületi betegség. Megkülönböztetünk degeneratív ízületi betegségeket, amelyek elsősorban az elhasználódástól jönnek létre, és gyulladásos ízületi betegségeket, amelyeknél egy, a saját ízületi szövet ellen adott immunválasz az ízület belső felületének gyulladásához vezet.
Hazánkban a degeneratív ízületi betegségeket artrózisnak nevezik (angol nyelvterületen oszteoartritisznek is). Az artrózist (ízületi kopást) lényegében a porcanyag vesztesége jellemzi, és többnyire a túlterhelés vagy helytelen terhelés következménye. Ízületi kopáshoz vezethet például a sportban vagy munkahelyen bekövetkező túlzott terhelés; ugyanez vonatkozik a helytelen terhelésre, amelyet az ízületek baleset vagy sebészeti beavatkozás utáni deformálódása okoz.
Ha az ízületi résben a porc elhasználódott, a fájdalom szinte elviselhetetlenné válhat, mert ekkor csont a csonton dörzsölődik. Mivel a megfogyatkozott porc már nem képes ellátni a lengéscsillapító szerepét, a szomszédos csont egyre jobban terhelődik, és végül csontos kinövések (oszteofiták) kialakításával reagál, amitől az érintett ízület mozgékonysága még inkább korlátozódik.
Aktivált artrózis
Ha a porckárosodás tovább folytatódik, úgynevezett aktivált artrózis alakulhat ki. Ennél bizonyos gyulladásos anyagokat bocsát ki a károsodott porc, és az ízületi hártya rendkívül fájdalmas gyulladása alakul ki. Jóllehet az ízületi kopás eredetileg mechanikus elhasználódásra vezethető vissza, úgy tűnik, a gyulladásos folyamatok és gyulladásos anyagok (citokinek) fontos szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Ezért a betegség gyulladásgátló szerekkel megközelíthető – összességében azonban az ízületi kopás gyógyszeres kezelése rendszerint nem kielégítő.
Reumás ízületi gyulladás
A reumás ízületi gyulladásnál (krónikus poliartritisz) ellenben egy autoimmun betegségről van szó, amelynél antitestek képződnek a szervezet saját szövetei ellen. A kifejezett gyulladás az érintett ízület megvastagodásában, pirosodásában és forróságában nyilvánul meg. Ennél a betegségnél is a porcanyag vesztesége és – a betegség további lefolyásában – a csont pusztulása megy végbe. Nagyon fontos az idejében megkezdett gyógyszeres kezelés gyulladásgátlóval, pl. nemszteroid reumaellenes szerekkel vagy glükokortikoidokkal, hogy az előrehaladott ízületi destrukciót megállítsuk.
Mágnesterápia ízületi betegségeknél
Különböző hatásmechanizmusoknak köszönhetően a mágnesterápia képes kedvezően befolyásolni az ízületi betegségek lefolyását. Így a mágneses mezők többek között gondoskodnak a szövetek felmelegedéséről, valamint a jobb vérkeringésről. Ezen kívül serkentik a növekedési faktorok képződését, és stimulálják a sejtszaporodást, ami pozitívan hat a porcregenerációra. A mágneses mezők terápiás hatásai jobban dokumentáltak az ízületi kopás kezelésében, mint a reumás ízületi gyulladásban.
Egyéni esetek bemutatása a mágnesterápia alkalmazására
Járóképesség javulása mágnesterápiával ugróízületi kopásnál
78 éves nőbeteg járásnál fokozott fájdalmat érzett a lábfejében. Ezáltal akadályozva volt a mindennapokban, és az önellátó képessége jelentősen csorbult – súlyos probléma egy olyan hölgy számára, aki egyedül él a lakásában, és saját magának kell mindenről gondoskodnia. A vizsgálat eredménye szerint a fájdalom az ugróízületekből indult ki, ráadásul a jobb ugróízületen enyhe duzzanat volt tapintható.
A bőr nem volt sem piros, sem forró. A lábközép területén és a lábujjak ízületeiben nem érzett fájdalmat. A további vizsgálati eredmények a gerincoszlopnak olyan képét mutatták, ami csontritkulásra jellemző, és a csontsűrűség mérése is megerősítette az életkorra jellemző mértéken túli mészsó veszteségét. A laborvizsgálatok nem mutattak gyulladásra utaló jelet, így a gyulladásos reumás betegség kizárható volt.
A diagnózis végül így hangzott: aktivált ugróízületi kopás. A betegség nemszteroid reumaellenes szerekkel történő kezelését meg kellett szakítani, mert a beteg mellékhatásoktól, főleg gyomorfájdalomtól és hányingertől szenvedett. Ehelyett fizikális terápiát kellett végezni pulzáló mágneses mezőkkel. Ehhez a páciens lefeküdt, és a kezelt testrészeket teljesen átáramoltatták a mágneses mezőkkel. A kezelést hetente háromszor összesen 6 héten át végezték. A terápia során fokozatosan enyhült a fájdalom, míg a kezelés vége felé teljesen elmúlt. Hasonlóképpen a jobb ugróízületen lévő duzzanat is teljesen eltűnt. A járóképesség jelentős javulásának köszönhetően a beteg folytatni tudta szokásos napi tevékenységét. Összességében ebben az esetben a mágnesterápia jelentősen hozzájárult az önállóság megőrzéséhez.
Mágnesterápia térdízületi kopásnál
Egy 55 éves, korábban sportosan aktív hölgy évek óta terhelésre jelentkező fájdalomtól szenvedett a jobb térdízületében. Ennek következtében nem tudott már hosszabb gyaloglótávokat teljesíteni, és a sportedzés szinte lehetetlenné vált. Ortopédiai oldalról gonartrózist (a térdízület kopásos megbetegedését) állapítottak meg, és műtétet javasoltak. A hölgy azonban inkább az alternatív kezelési módokat részesítette előnyben. A vizsgálat enyhe térdízületi ömlenyt és nyomásra érzékeny mediális ízületi rést mutatott, a labordiagnosztika érdektelen volt.
A kombinált kezelést akupunktúrával és mágnesterápiával végezték. Nyolc hét kezelési idő alatt (hetente két alkalommal) a fájdalom jelentősen alábbhagyott, és a páciens ismét jobban tudott járni, sőt a kezelés végére korcsolyázni is.