Amikor fáj valamely testrészünk, hajlamosak vagyunk pihenni és egyre többet pihenni. Pedig a legrosszabb, amit tehetünk, hogy nem mozgunk. Napjainkban nagyon sokan küzdenek például derékfájdalommal. Igaz, vannak olyan esetek, amikor olyannyira nagy fájdalmat érzünk, hogy se erőnk, se kedvünk nincs mozogni. Azonban azt tudnunk kell, hogy minél többet pihenünk, annál nagyobb fájdalmaink lehetnek. Egy nemrégiben napvilágot látott tanulmány szerint amennyiben fáj a derekunk és rendszeresen gyalogolunk, hamarosan a múlté lehet a fájdalmunk, legalábbis jelentős mértékben enyhülhetnek a tüneteink.
Világszerte több millió ember szenved derékfájás miatt. A derékfájás a fogyatékosság és a csökkent életminőség egyik vezető oka. A hátfájás kezelésének és megelőzésének egyik legjobb módja nem más, mint a testmozgás.
Egy vizsgálatba több ezer, derékfájással küzdő személyt vontak be, akiknek rendszeresen gyalogolniuk kellett. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a rendszeres fizikai aktivitás nagyon hatékony volt a derékfájás tüneteinek csökkentésében. A gyaloglás emellett egy olcsó sport, hiszen csak egy kényelmes cipő szükséges hozzá.
A séta többek között azért is nagyon hatékony a hátfájás enyhítésében, mivel magába foglalja a gyengéd mozgásokat, csökkenti a gerincstruktúrák és izmok terhelését, sőt erősíti is azokat, illetve segíti a relaxációt és a stresszoldást, mégpedig az endorfinhormonok felszabadításával.
A rendszeres gyaloglás és a séta más egészségügyi előnyökkel is jár, hiszen fokozza a szív- és érrendszeri egészséget, növeli a csontsűrűséget, csökkenti a testsúlyt, és javítja a mentális egészséget.
A gyaloglás javítja az egyensúlyt és a koordinációt, és ezzel segíthet csökkenteni az elesések kockázatait.
Tanulmányok igazolják, hogy a könnyű aerob testmozgás növeli az agy keringését, és befolyásolhatja az agy egyes részeit, hogy megváltoztassák a stresszre adott reakciókat, ezzel is csökkentve a szorongás és a depresszió kialakulását.
A krónikus betegségek kockázatait is csökkenti a rendszeres gyaloglás. Ilyen betegség lehet a szívbetegség, a stroke, illetve a cukorbetegség.
Az izmok rendszeres használata, különösen ha ez terepen történik, aktívan tartja azokat, és megerősíti a csontokat.
A gyaloglás növeli az oxigén mennyiségét a vérben és a szervezetben lévő hormonok szintjét, amelyekkel kapcsolatban bebizonyosodott, hogy növelik az energiaszintet.
A gyaloglás segíthet a zsírégetésben és az izomgyarapodásban, mégpedig az egészséges testsúly fenntartása érdekében.
A rendszeres gyaloglási rutinnal a szorongás és a depresszió kockázata is jelentősen csökken.
A gyaloglás segíthet megvédeni az ízületeket, beleértve a térd és a csípő ízületeit, ezen kívül segít az ízületeket támogató izmok megerősítésében is. Már napi 5-6 kilométeres séta is segíthet megelőzni az ízületi gyulladást.
A napi legalább 30 perces séta a hét 5 napján keresztül mintegy 29%-kal csökkentheti a szívkoszorúér-betegség kockázatait.
Én már a felét sem hiszem ezeknek a mai jó tanácsoknak, csak azt hiszem, amit láttam gyerekkoromban az ōregektōl: a nagyszūleimtōl és az ō testvéreiktōl (88 és 96 év kōzōtt mozgott az életkoruk és végelgyengūlésben haltak meg, nem a mai civilizációs betegségekben)! S bizony én azt láttam, hogy ōk sokat dolgoztak, de pihentek is, délutánonként szunyókáltak, esetleg a napon sūtkéreztek vagy árnyékban beszélgettek. A vasárnapot és ūnnepet betartották – nem dolgoztak, de pihentek vagy egymást látogatták. De nem azért, hogy teleegyék és igyák magukat, hanem, hogy beszélgessenek, vicceket meséljenek, énekeljenek és társas játékot játszanak (ami a kártya volt általában) egyūtt. És ha betegek voltak, akkor nem marékszámra gyógyszert szedtek, hanem meleg pokrócba takarózva ágyban fekūdtek, keveset ettek, és sok gyógyteát ittak. Na, ma az emberiség nem ismeri a pihenést, csak nyakló nélkūl a dolgozást – pénzhajhászást. Nekem hiába jōnnek azzal, hogy ezt kell, meg azt kell, én arra hallgatok, amit a szervezetem mond. Mindenkinek magának kell ismerni a lehetōségeit és a korlátait, pláne idōsebb korban már kell annyi magához való eszének lenni az embernek, hogy ne másokra hallgasson, de a saját maga érzéseire!
Mi is ezeket valljuk: figyelni a szervezet jelzéseire, és gyógyszerek helyett természetes gyógymódokhoz folyamodni. 😉 Ami cikkünk témáját illeti, a derékfájás oka az esetek többségében a mozdulatlanság, a statikus testhelyzetek (sok ülés vagy sok állás), amire a gyógyír, illetve a megelőzés módja is a mozgás.
SZUPER MINDIG A TANÁCS.
Nagyon hangsúlyos, hogy gyaloglás és nem futás, mert a futás ütés jellegű igénybevétel (cipó függő).
Mennyire szabad erőltetni a gyaloglást súlyosan kopott , nagyon fájdalmas térdekkel?
Választ köszönettel várom: Bragyova Miklósné
Én már a felét sem hiszem ezeknek a mai jó tanácsoknak, csak azt hiszem, amit láttam gyerekkoromban az ōregektōl: a nagyszūleimtōl és az ō testvéreiktōl (88 és 96 év kōzōtt mozgott az életkoruk és végelgyengūlésben haltak meg, nem a mai civilizációs betegségekben)! S bizony én azt láttam, hogy ōk sokat dolgoztak, de pihentek is, délutánonként szunyókáltak, esetleg a napon sūtkéreztek vagy árnyékban beszélgettek. A vasárnapot és ūnnepet betartották – nem dolgoztak, de pihentek vagy egymást látogatták. De nem azért, hogy teleegyék és igyák magukat, hanem, hogy beszélgessenek, vicceket meséljenek, énekeljenek és társas játékot játszanak (ami a kártya volt általában) egyūtt. És ha betegek voltak, akkor nem marékszámra gyógyszert szedtek, hanem meleg pokrócba takarózva ágyban fekūdtek, keveset ettek, és sok gyógyteát ittak. Na, ma az emberiség nem ismeri a pihenést, csak nyakló nélkūl a dolgozást – pénzhajhászást. Nekem hiába jōnnek azzal, hogy ezt kell, meg azt kell, én arra hallgatok, amit a szervezetem mond. Mindenkinek magának kell ismerni a lehetōségeit és a korlátait, pláne idōsebb korban már kell annyi magához való eszének lenni az embernek, hogy ne másokra hallgasson, de a saját maga érzéseire!
Mi is ezeket valljuk: figyelni a szervezet jelzéseire, és gyógyszerek helyett természetes gyógymódokhoz folyamodni. 😉 Ami cikkünk témáját illeti, a derékfájás oka az esetek többségében a mozdulatlanság, a statikus testhelyzetek (sok ülés vagy sok állás), amire a gyógyír, illetve a megelőzés módja is a mozgás.