Három gyógynövény az egészséges emésztésért

Articsóka

Az articsóka, amely eredetileg keletről származik, egy 1-2 méter magas, bogáncsszerű cserje. Egyiptomban már Krisztus előtt 500 körül ismerték mint emésztést segítő és afrodiziákus növényt. A 13. században került Európába, és ma az egész Földközi-tenger térségében termesztik. Lila szélű sötét- és világoszöld leveleivel és tökéletes formájával olyannak tűnik, mint egy műalkotás.

Pikkelyes, fenyőtoboz alakú csemegeként az articsókát tálalják hidegen dresszinggel, vagy melegen hollandi mártással. Az articsókának azonban a kulináris élvezet mellett egészségügyi haszna is van, elsősorban emésztési panaszok esetén. A növényt mind friss léként, mind kapszula formájában alkalmazhatjuk. A növény kivonatát felhasználják emésztést segítő gyomorkeserűk és likőrök előállításához is.

Hatóanyagai:

• keserűanyagok – pl. cinarin, főleg a levelekben található meg, ennek tartalma a szárítás és az extrahálási folyamat során jelentősen megemelkedik;
• kínasav származékai;
• flavonoidok;
• C- és E-vitamin, A-provitamin, B1-vitamin;
• gazdag ásványi anyagokban és nyomelemekben – pl. kálium, kalcium, magnézium, réz és mangán –, valamint tekintélyes mennyiségű vasat is tartalmaz;
• inulin, mely a főzés során gyümölcscukorrá alakul, ezért a cukorbetegeknek ez egy jó zöldség;
• ballasztanyagok (11%).

Útifűmag

Az útifű maghéja olyan oldható rostokat tartalmaz, amelyek jelentős mennyiségű vizet képesek felvenni. Egy teáskanál útifűmag egy teljes csésze vizet alig egy perc alatt puding sűrűségűvé képes tenni.

Az útifű biztosítja a nedvességet azoknak a testterületeknek, amelyek szárazak és repedezettek. Az óriási duzzadóképessége az útifűmaghéjat ezen kívül kipróbált gyógymóddá teszi székrekedés ellen: felszaporítja a béltartalmat, feszítő ingert vált ki, ami székletürítéshez vezet.

Ha útifűmaghéjat szedünk, nagyon fontos a kielégítő folyadékfogyasztás (kb. 2,5 liter), különben könnyen székrekedés alakulhat ki. Az útifűmagot magas nyálkatartalma miatt gyakran alkalmazzák gyomorfekélynél és aranyérnél is. Más magokkal összehasonlítva az indiai útifűmag rendelkezik a legmagasabb nyálkatartalommal.

Medveszőlő

A medveszőlő gyógyhatása már régóta ismert a vesék, a hólyag és a húgyutak méregtelenítőjeként. Emellett a leveleit köhögésnél és krónikus hasmenésnél is alkalmazzák. Fő összetevője az arbutin, egy glükozidból és hidrokinonból álló kémiai vegyület, valamint tanninok, flavonoidok és egy kevés illóolaj.

A medveszőlőlevél-tea hatásánál fontos az elkészítés módja: a fontos hatóanyagokat hidegen vonjuk ki, míg a tanninok, melyek a gyomorpanaszok (émelygés, hányás) és a nem étvágygerjesztő kinézetük miatt nemkívánatosak, alig extrahálódnak a növényből. A teát 12-14 órát hagyjuk állni, majd leszűrjük. Rövid melegítés után elfogyaszthatjuk. Mindenesetre a teát – mint minden más gyógyteát – csak korlátozott ideig fogyasszuk.