Négylevelű farkasszőlő, azaz Paris quadrifolia, más néven varjúszem.

A zászpafélék családjába tartozó négylevelű farkasszőlő (Paris quadrifolia) egész Európában elterjedt. Egyszerűen csak farkasszőlőnek is nevezik ezt a gyógynövényt. Nevét onnan kapta, hogy a széles, erezett, tojás alakú levelei négy keresztformába rendeződnek. A növény virágtakarója is négytagú. A farkasszőlőnek egy centiméteres nagyságúra megnövő, fekete színű bogyótermése van. Hazánkban is találkozhatunk ezzel a gyógynövénnyel, legfőképpen dús aljnövényzettel rendelkező erdőkben és ligeterdőkben.

Hol fordul elő ez a gyógynövény? Európában, néhány kínai tartományban és Mongóliában, Magyarországon pedig elsősorban a Dunántúlon találkozhatunk ezzel a szépséges gyógynövénnyel. Egyéb elnevezései: cillárfű, párizsfű, rókaszőlő, négylevelűfű, csillagfű, varjúszem és dühös csucsorka.

Iratkozzon fel hírlevelünkre még ma!

Töltse ki a feliratkozó formot, hogy naprakész információkkal láthassuk el Önt.

Ez az évelő növény akár a negyven centiméteres magasságot is elérheti, gyöktörzzsel terjed. A növény gyöktörzse akár a 15 esztendőt is megélheti. A levelei hálózatos erezettel rendelkeznek, oválisak és hegyes a csúcsuk. A farkasszőlő májusban és júniusban virágzik. Virágai zöldes színűek, nyolc sárga porzója van. A virágpor terjesztésében a szél vesz részt aktívan. A növénynek bogyószerű toktermése van, melynek színe sötétkék vagy fekete. A bogyószerű termése ősszel érik be. A magok vöröses színűek.

Népiesen nevezik még varjúszemnek – a növény bogyótermése miatt, amely hasonlóságot mutat ennek a madárnak a szemével – és Páris-fűnek. A középkorban szentül meg voltak győződve róla, hogy a farkasszőlő gyógyítani képes a pestist. Aki nem kapta el ezt a halálos kórt, magánál hordta a gyógynövényt, mert a babona úgy tartotta, hogy aki így tesz, azt elkerüli ez a betegség.

A növényt ma már egyáltalán nem használja sem a népi gyógyászat, sem a gyógyszeripar, mivel erősen mérgező hatássokkal rendelkezik. A bogyók szaponintartalma okozza ezt a kedvezőtlen hatást. Ha valaki mégis eszik belőle, akkor hányással, hányingerrel és hasgörcsökkel kell számolnia, de akár légzésbénulást is megtapasztalhat. A növény glikozidokat is tartalmaz, éppen ezért régebben fertőző betegségekre is használták. Régebben légúti hurutok gyógyítására és fejfájás kezelésére is előszeretettel alkalmazták.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*