Az antropozófia, amely Rudolf Steiner nevéhez fűződik, abból indul ki, hogy a szervezet önmagát is képes meggyógyítani. Maga a szó a görög „antropos” (ember) és a „sophia” (bölcsesség) szavak ötvözetéből keletkezett. Vagyis az antropozófia nem más, mint az isteni bölcsességhez vezető megismerési út az emberben. Rudolf Steinerhez elsősorban a filozófia állt közel, de a filozófia mellett természettudományokat, matematikát és irodalmat is tanult. Tanulmányai befejeztével egy antropozofikus társaságnál dolgozott, majd az Általános Antropozofikus Társaság újbóli megalapítását követően már az elnöki posztot is sikerült megkapnia. Rudolf Steiner nevéhez rengeteg írásmű, könyv fűződik, de élete talán legnagyobb műve, hogy feleségével közösen létrehozták az antropozofikus orvostudomány tanát.
Az antropozófia tanai, gondolatai között megtalálható az a feltételezés, hogy nemcsak a fizikai világ létezik, hanem magasabb dimenziók is, amelyekben olyan lények élnek, akiknek alapvető feladata, hogy az emberiség fejlődjön.
Az antropozófia mint tan szilárdan hisz abban, hogy az ember nemcsak fizikailag létezik, hanem a fizikai testben ott lakozik az életerő, de emellett a szellem és a lélek jelenlétét is elismeri. Ez a négyes együttesen képes csak elérni, hogy egészségesek maradjunk, ahogyan a betegségek kialakulásáért is a test, az életerő, a szellem és a lélek alkotta csoport tehető felelőssé.
Az antropozófia tana úgy véli, hogy kétféle betegség létezik. A degeneratív és a gyulladásos megbetegedések. A betegségek kezelése is meglehetősen sajátos, hiszen az antropozófia a fémek mellett csak és kizárólag gyógynövényeket alkalmaz az egészségi állapot helyreállítására.
Rudolf Steiner nemcsak segítségül hívta a természet kincseit, hogy a betegeket meggyógyítsa, hanem szentül meg volt győződve róla, hogy mind az emberek, mind a gyógynövények működése is három részre tagolható, és ezek segítik, támogatják és kiegészítik egymást. Meglátása szerint a növény gyökere egyenértékű az ember idegrendszerével és érzékszerveivel, a virágok és a gyümölcsök hasonlóak az emberi anyagcseréhez és végtagokhoz, míg a levelek olyanok, mint az ember számára a légzés vagy a keringés.
Ahhoz, hogy a megfelelő gyógynövényt sikerüljön kiválasztani a betegség gyógyításához, más szempontokat is figyelembe vettek. A holdfázisokat, az évszakokat, fontosnak tartották a növények színeit és formáit. Lényegesnek vélték, hogy az adott növény honnan származik, hogyan és milyen módon gyűjtötték és milyen körülmények között állították elő az adott gyógynövényt. Az előállításra nagy hangsúlyt fektettek, mert meg voltak róla győződve, hogy hiába hasonló a szerkezete egy természetből gyűjtött gyógynövénynek és egy szintetikusan előállított szernek, mégis csak különbséget kell tenni a kettő között.
Rudolf Steiner abban is őszintén hitt, hogy a kezdetek kezdetén az ember szinte egy volt a természettel, de az evolúció során ez teljesen megváltozott. Az antropozófia egyik kitűzött célja, hogy az ember és a természet közötti szellemi kapcsolatot újra kell definiálni és ezzel együtt újra ki kell alakítani, hiszen a természet, pontosabban a természetben fellelhető gyógynövények csak ebben az esetben lesznek képesek az embert meggyógyítani.