Anagallis arvensis (mezei tikszem) kék virága.

A kankalinfélék családjába tartozó mezei tikszem (Anagallis arvensis) előfordulhat kertekben, tápanyagokban gazdag agyagtalajon és parlagokon is. A növénynek átellenes, ülő levelei vannak, a szára elfekvő, a virágai pedig kicsik, 3-5 mm nagyságúak. A színük többféle: piros, rózsaszínes vagy kékes. A növény jellegzetessége, hogy a szirmai színváltósak. A mezei tikszem színe attól függ, hogy éppen milyen talajon éldegél. Lúgos talajon kék színű, míg savas talajon leginkább piros színben pompázik. Pilinus leírása alapján a vörös színű növény a hímnemű, míg a kék színű a nőnemű.

A növény az időjárást is előre jelzi. Napsütésben kinyitja a szirmait, míg hideg, esős, borús időben bezárja őket. Őshazásja Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában van. Csodálatosan szép virág, de nem árt óvatosan bánni vele, mivel mérgező.

A mezei tikszem már az ókori görögök előtt sem volt ismeretlen. Gyakran alkalmazták azoknál az embereknél, akik indokolatlanul szomorúak voltak és depressziós tüneteket produkáltak. Német területen, a középkorban pedig azokon az embereken alkalmazták, akiken az elmebaj, a tébolyodottság jeleit vélték felfedezni.

A népi gyógyászatban gyakran használták ezt a gyógynövényt köhögéscsillapításra, de máj- és vesebetegségeket is orvosoltak vele. Ezekben az esetekben belsőleg fogyasztották, külsőleg pedig ízületi bántalmakat orvosoltak a segítségével.

Pilinus írása azért tartalmaz a növénnyel kapcsolatos gyógymódot, még ha a mai korokban már mérgezőnek is tartják a mezei tikszemet. Leírása alapján a növény alkalmas kígyómarás ellen, de a veszett kutya harapását is gyógyították a segítségével. A középkorban elfertőződött sebekre is alkalmazták, de pestis idején is nagy hasznát vették. Az úgynevezett füves emberek úgy vélték, hogy a növénynek jó hatása van a májra, a vesékre, de friss sebeket is gyógyítottak a segítségével. Vesehomokra is ezt a gyógynövényt hívták segítségül.

Egyes füves könyvek szerint a mezei tikszem gyógyítja a fogfájást, illetve a szemproblémáknál is előszeretettel nyúltak ehhez a gyógynövényhez. A régebbi írások még azt is meghatározták, hogy mikor és milyen betegségekre kell használni a kék, illetve a piros színű virágot.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*