Halovány aszat (Cirsium oleraceum) kibúvó virága.

A halovány aszatot (Cirsium oleraceum) elsősorban az európai emberek ismerik, de Szibériában is előforduló növényről van szó, amely a fészekvirágzatúak családjába tartozik. Júniustól szeptemberig virágzik és akár másfél méteres magasra is megnőhet. A gyógynövény nagyon kedveli a nedves talajú réteket és lápréteket, de a ligeterdőkben is előfordul. A növény levelei vékonyak, hosszúkásak, fészekvirágzata pedig világossárga, csöves virágokból áll.

Ezt a gyógynövényt népiesen nevezik még haloványkának, szelíd tövisnek, káposztatövisnek és káposztás aszatnak. A halovány aszat kedveli a szerves anyagokban gazdag, nedves vagy vizes, laza vagy kötött talajt. Éppen ezért lápréteken, nedves réteken, patak menti magas kórós növényzetben, nádasokban, árokpartokon, ligetekben találkozhatunk vele tömegesen. Előfordulhat ez a növény hegyi patakok völgyében vagy hegyi, hűvös kaszálóréteken, de akár még mocsárréteken is találkozhatunk vele.

A halovány aszat nagy termetű, évelő növény. Felálló szára egyenes, hengeres, oldalhajtásokkal ágazik el. Alsó levelei mélyen, szárnyasan tagoltak. Ezek tőállóak, illetve a szár egy részén is jól kivehetők. A virágokat körbeölelő levelek levéllemeze ép, de a szélük kicsit ettől eltérő, azaz fűrészes és tövises.

A virágok a szár végén csomót alkotva nyílnak a tojásdad levelek között. A csöves virágok alkotta fészekvirágzat sárga színű, de néha felfedezhető némi rózsaszín vagy lila árnyalat is benne. A halovány aszat nyáron bontogatja csodaszép szirmait, de csak két hónapon keresztül, vagyis júniusban és júliusban.

A halovány aszatot népiesen káposztás aszatnak is nevezik, mivel a növény fellevelei nagyon hasonlítanak a káposzta levelére. Faluhelyen a parasztemberek a jószágokkal etették ezt a növényt, de az emberek is előszeretettel fogyasztották a növény leveleit és a zsenge hajtásait. Elsősorban salátát készítettek belőle, vagy oly módon használták fel, mint ahogyan a káposztát is szokás, például főzeléket főztek ebből a gyógynövényből. De az is előfordult a régebbi korokban, hogy gyomorkeserűt készítettek a felhasználásával.

A népgyógyászatban a halovány aszattal görcsöket csillapítottak, de enyhítettek vele fogfájást is. Külsőleg reumás megbetegedéseknél és bőrbetegségeknél alkalmazták borogatás formájában.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*