A mágnesterápia pozitív eredményei ízületi kopásnál és ízületi gyulladásnál

Gyakran előforduló egészségügyi probléma az ízületi betegség. Megkülönböztetünk degeneratív ízületi betegségeket, amelyek elsősorban az elhasználódástól jönnek létre, és gyulladásos ízületi betegségeket, amelyeknél egy, a saját ízületi szövet ellen adott immunválasz az ízület belső felületének gyulladásához vezet.

Hazánkban a degeneratív ízületi betegségeket artrózisnak nevezik (angol nyelvterületen oszteoartritisznek is). Az artrózist (ízületi kopást) lényegében a porcanyag vesztesége jellemzi, és többnyire a túlterhelés vagy helytelen terhelés következménye. Ízületi kopáshoz vezethet például a sportban vagy munkahelyen bekövetkező túlzott terhelés; ugyanez vonatkozik a helytelen terhelésre, amelyet az ízületek baleset vagy sebészeti beavatkozás utáni deformálódása okoz.

Ha az ízületi résben a porc elhasználódott, a fájdalom szinte elviselhetetlenné válhat, mert ekkor csont a csonton dörzsölődik. Mivel a megfogyatkozott porc már nem képes ellátni a lengéscsillapító szerepét, a szomszédos csont egyre jobban terhelődik, és végül csontos kinövések (oszteofiták) kialakításával reagál, amitől az érintett ízület mozgékonysága még inkább korlátozódik.

Aktivált artrózis

Ha a porckárosodás tovább folytatódik, úgynevezett aktivált artrózis alakulhat ki. Ennél bizonyos gyulladásos anyagokat bocsát ki a károsodott porc, és az ízületi hártya rendkívül fájdalmas gyulladása alakul ki. Jóllehet az ízületi kopás eredetileg mechanikus elhasználódásra vezethető vissza, úgy tűnik, a gyulladásos folyamatok és gyulladásos anyagok (citokinek) fontos szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Ezért a betegség gyulladásgátló szerekkel megközelíthető – összességében azonban az ízületi kopás gyógyszeres kezelése rendszerint nem kielégítő.

Reumás ízületi gyulladás

A reumás ízületi gyulladásnál (krónikus poliartritisz) ellenben egy autoimmun betegségről van szó, amelynél antitestek képződnek a szervezet saját szövetei ellen. A kifejezett gyulladás az érintett ízület megvastagodásában, pirosodásában és forróságában nyilvánul meg. Ennél a betegségnél is a porcanyag vesztesége és – a betegség további lefolyásában – a csont pusztulása megy végbe. Nagyon fontos az idejében megkezdett gyógyszeres kezelés gyulladásgátlóval, pl. nemszteroid reumaellenes szerekkel vagy glükokortikoidokkal, hogy az előrehaladott ízületi destrukciót megállítsuk.

Mágnesterápia ízületi betegségeknél

Különböző hatásmechanizmusoknak köszönhetően a mágnesterápia képes kedvezően befolyásolni az ízületi betegségek lefolyását. Így a mágneses mezők többek között gondoskodnak a szövetek felmelegedéséről, valamint a jobb vérkeringésről. Ezen kívül serkentik a növekedési faktorok képződését, és stimulálják a sejtszaporodást, ami pozitívan hat a porcregenerációra. A mágneses mezők terápiás hatásai jobban dokumentáltak az ízületi kopás kezelésében, mint a reumás ízületi gyulladásban.

Egyéni esetek bemutatása a mágnesterápia alkalmazására

Járóképesség javulása mágnesterápiával ugróízületi kopásnál

78 éves nőbeteg járásnál fokozott fájdalmat érzett a lábfejében. Ezáltal akadályozva volt a mindennapokban, és az önellátó képessége jelentősen csorbult – súlyos probléma egy olyan hölgy számára, aki egyedül él a lakásában, és saját magának kell mindenről gondoskodnia. A vizsgálat eredménye szerint a fájdalom az ugróízületekből indult ki, ráadásul a jobb ugróízületen enyhe duzzanat volt tapintható.

A bőr nem volt sem piros, sem forró. A lábközép területén és a lábujjak ízületeiben nem érzett fájdalmat. A további vizsgálati eredmények a gerincoszlopnak olyan képét mutatták, ami csontritkulásra jellemző, és a csontsűrűség mérése is megerősítette az életkorra jellemző mértéken túli mészsó veszteségét. A laborvizsgálatok nem mutattak gyulladásra utaló jelet, így a gyulladásos reumás betegség kizárható volt.

A diagnózis végül így hangzott: aktivált ugróízületi kopás. A betegség nemszteroid reumaellenes szerekkel történő kezelését meg kellett szakítani, mert a beteg mellékhatásoktól, főleg gyomorfájdalomtól és hányingertől szenvedett. Ehelyett fizikális terápiát kellett végezni pulzáló mágneses mezőkkel. Ehhez a páciens lefeküdt, és a kezelt testrészeket teljesen átáramoltatták a mágneses mezőkkel. A kezelést hetente háromszor összesen 6 héten át végezték. A terápia során fokozatosan enyhült a fájdalom, míg a kezelés vége felé teljesen elmúlt. Hasonlóképpen a jobb ugróízületen lévő duzzanat is teljesen eltűnt. A járóképesség jelentős javulásának köszönhetően a beteg folytatni tudta szokásos napi tevékenységét. Összességében ebben az esetben a mágnesterápia jelentősen hozzájárult az önállóság megőrzéséhez.

Mágnesterápia térdízületi kopásnál

Egy 55 éves, korábban sportosan aktív hölgy évek óta terhelésre jelentkező fájdalomtól szenvedett a jobb térdízületében. Ennek következtében nem tudott már hosszabb gyaloglótávokat teljesíteni, és a sportedzés szinte lehetetlenné vált. Ortopédiai oldalról gonartrózist (a térdízület kopásos megbetegedését) állapítottak meg, és műtétet javasoltak. A hölgy azonban inkább az alternatív kezelési módokat részesítette előnyben. A vizsgálat enyhe térdízületi ömlenyt és nyomásra érzékeny mediális ízületi rést mutatott, a labordiagnosztika érdektelen volt.

A kombinált kezelést akupunktúrával és mágnesterápiával végezték. Nyolc hét kezelési idő alatt (hetente két alkalommal) a fájdalom jelentősen alábbhagyott, és a páciens ismét jobban tudott járni, sőt a kezelés végére korcsolyázni is.