Emberi fejet ábrázoló fa, ahol a levelek egy része elszáll az agy területéről. A kép a demenciára utal.

A demencia nem egyik napról a másikra jelenik meg, hanem alattomosan érkezik. Még mielőtt a tipikus memóriaromlás és a személyiségváltozások bekövetkeznének, öt tünet már előre jelezheti a betegséget. Ha ezeket időben felismerjük, akkor megelőző intézkedéseket tehetünk, és segíthetünk az érintett családtagon vagy saját magunkon, hogy a szellemi leépülést távol tartsuk.

A közelgő demencia tünetei

A demencia a kognitív képességek folyamatos elvesztését jelenti a károsodott agysejtek következtében. Tüneteihez elsősorban a memóriavesztés, személyiségváltozások és a szociális környezettel való problémák tartoznak. A demencia fő oka rendszerint az Alzheimer-kór, de a Parkinson-kór, az agyvérzés, a drogfogyasztás, a súlyos fejsérülések és más egészségügyi panaszok is okozhatnak demenciát, vagy hozzájárulhatnak annak kialakulásához. Ha a demencia legelső jeléről van szó, az ember először a feledékenységre gondol. Vannak azonban sokkal finomabb jelek is, amelyek egy közelgő leépülésre utalhatnak. Aki ezeket nem ismeri, értékes időt veszít, amit arra használhatna fel, hogy a demencia rizikóját drasztikusan lecsökkentse. A következőkben bemutatjuk a demencia öt jelét, amelyek jóval a nyilvánvaló tünetek előtt felbukkanhatnak. Ezek mindegyike fontos jelzés, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni!

1. Rágási problémák

Egy tanulmány szerint az alma evésének módja megmutatja valakiről, hogy a jövőben fokozott kockázata van-e demenciában megbetegedni vagy sem. A vizsgálatot 77 éven felüliekkel végezték, és azt állapították meg, hogy akiknek nehezére esett az alma elrágása, azok szignifikánsan magasabb rizikót mutattak fel a demenciára, mint azok, akik erőteljesen bele tudtak harapni. Ebben a korosztályban már gyakoriak a fogproblémák, pedig ezeket meg kell akadályoznunk, ha a demenciát fel akarjuk tartóztatni. Amint ugyanis kevesebbet rágunk, a vér áramlása is csökken az agy felé, ami aztán növeli a szellemi leépülés valószínűségét. Tehát szüntessük meg a fogászati problémákat, és mindig erőteljesen harapjunk.

2. Lassúbb járás

A járás módja szintén a kezdődő demencia jele lehet. Már régóta tudjuk, hogy a lassú járás szoros összefüggésben áll a szívinfarktusban történő elhalálozás magasabb rizikójával. Kiderült azonban az is, hogy a lassú járás a demenciával is összefüggésbe hozható. Érdemes tehát megszaporázni lépteinket.

3. Kedvezőtlen alvás-ébrenlét ritmus

Az alvás-ébrenlét ritmusa is hozzájárulhat a szellemi hanyatláshoz. Ezzel kapcsolatban megállapították, hogy aki reggel nem túl aktív, hanem inkább hosszan alszik, az akár 80%-kal is megnövelheti a demencia esélyét azokhoz képest, akik korán felkelnek, és rögtön testmozgással kezdik a napot, még ha az csak egy kis séta is. A recept tehát: időben lefeküdni, reggel korán kibújni a takaró alól, és irány a park, az edzőterem vagy az otthoni szobabicikli.

4. Túlsúly

A túlsúly közismerten összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri betegségekkel, a 2-es típusú cukorbetegséggel és az artritisszel. Egy neurológiai tanulmány alátámasztotta a túlsúly és a demencia rizikója közötti kapcsolatot is. Okosan tesszük tehát, ha minél előbb leépítjük a meglévő túlsúlyt, és tartjuk az egészséges ideális testsúlyt.

5. Depresszió

Még a kedélyállapotunknak is közvetlen hatása lehet agyunk egészségére. Kétszer akkora a demencia rizikója azoknál, akik előrehaladott korban depresszióban szenvednek. Ha már fiatalabb korban előfordul a depresszió, megháromszorozódik a demencia esélye. Ha tehát egy családtagunk idősebb korban depresszívnek tűnik, ne vegyük ezt félvállról, hanem kövessünk el mindent, hogy felvidítsuk. Gondoljunk arra, hogy az egészséges életmóddal és táplálkozási móddal is nagyon jól befolyásolható a depresszió.

Ehhez a cikkhez 91 hozzászólás

  1. Dembrovszky Gyula

    Azon túl, hogy az Önök által felsorolt 5 tényező a demenciának előjele lehet, közeli, s távolabbi környezetemben is meghatározó motiváció a kommunikáció lehetőségének hiány. Sőt, talán hangsúlyozottan az ÉRDEMI KOMMUNIKÁCIÓ hiánya. Megfigyeltem, hogy akik egyedül maradnak, intenzívebbé válik a szellemi leépülésük, és hihetetlenül meg tud ez torpanni, ha ebben pozitív változás következik be. Egy addig kitűnően kommunikáló id. ismerősöm, gyors ütemben vesztette el hallását, amin nem is lehetett javítani. Házas volt, heti min. 2 alkalommal társasági délutánjaik voltak, de a hallás-romlás után fokozatosan visszahúzódott, a felesége már csak írásban tudott vele kommunikálni, és egy év alatt az addig 70-80 %-osnak mondható értelmi szintje min. 20 %-ra zuhant, és eluralkodott rajta a demencia összes agresszíven negatív jele. És aki imádta otthonát, szeretteit, egy éven belül otthonba került úgy, hogy bár hetente látogatják, a legközelebbi hozzátartozókat azonnal felismeri, még sem ejtette ki egy alkalommal sem a száján, hogy haza szeretne menni. Egyik pillanatról a másikra tudomásul vette, hogy az az otthona, s a megszokott társaság egyáltalán nem emlegetett részéről.Csak a szeretteitől kéri látogatás utáni elváláskor, hogy látogassák máskor is…

  2. G

    Gyula által leírtakhoz hasonló tapasztalataim vannak.

  3. Révészné Erika

    Én 59 évesen azt gondolom, tudom, hogy semmiféle tabletta, mindenféle kivonat, mert az majd segít, nem kell. Kinek mi van genetikailag kódolva. A tápanyagok, vitaminok kerüljenek természetes módon a szervezetünkbe. Ha készen kapjuk, hát később már csak az lesz a jó. Gyártók érdeke, hogy mindenféle kifogással, allürökkel ezt vegyük meg, váljunk függővé.A Profit a lényeg, az egyén nem számít. Tessék már felébredni! Teljesen jól alszom, élek- jövök -megyek, teszem a dolgom mindenféle készítmény nélkül. Elődeink is így éltek. Néhány ősz hajszálam van, sőt már van olvasó szemüvegem is. De jól vagyok. Nem kérek semmilyen kiegészítő vitamint, vagy altatót stb. A vitaminok, ásványi anyagok természetellenes, túlzott bevitele, KÁROS! Az endokrinológusok tudják. Nem lenne ennyi paciensük, ha az emberek nem szednék a rengeteg, biztosan jó vitamint, egyébként semmire nem jó, csak üzleti fogás készítményt, mert azt ugye el kell adni. A rengeteg plusz anyag, nem ürül ki a szervezetből, hanem a nem kívánatos helyeken lerakódik, betegséget okozva. Igen, fel kell kelni reggel, sétálni, tevékenykedni, tartalmassá tenni a napot. Van erre 1 csodás kicsi kutyám, ilyen egyszerű! Már látom az AKTÍV ÁRPA formula milyen jó!! De kinek! Elsősorban a gyártónak! Én nagyon kevés pénzből élek. 50 eFT. Ha a gyermekem nem segítene, már éhen haltam volna. De így is eszem megfelelő ételeket. Kutatom a lelőhelyeket, többet ér, mint a tabletták! Ez is mozgás. Mindenkinek ezt tudom ajánlani. Vissza a normális, természetes táplálékokhoz. ENDOKRINOLÓGUS barátom mondta, hogy nem lenne ennyi munkájuk, ha nem lenne ennyi ember, aki megveszi, megeszi, ezt a rengeteg felesleges készítményt. Egész iparág épült rá! Tessék felébredni FOGYASZTÓK! Az életükkel, egészségükkel fizetnek, a jóhiszeműségükért!

    Üdv.: Erika

    Ezt az írást nem fogják közzé tenni!
    Pedig érdemes lenne!

    • Hajrá egyettértek !Mari

      • Szücs Istvánné

        Az a baj, hogy már nincs normális tálálkozás! Mikor brmrgyrk a boltba, összeszorul a gyomorm, mit is vegyek! A töltelék árúk borzalmasak. a vajnka semíze, sem illata nem emlékeztet a vajra, és ugyanez van a piacon is. kenyér? tele vasn mindenfélével. Hús? na szép ragasztott, meg mit tudom mivel fölfújt ízetlen vacak. Nincs paradicsom amihez gusztusom lenne, nincs leve, torzsája mint a káposztáé. És ne mondja senki, hogy a piacon kell venni., ott is csak ez van. a gyümölcsök ugyan így! Nincsenek már a házi kiskertből hozott termékek. Szeméttel etetnek bennünket. A zöldségekkel ugyanez a helyzet. Valóban azok vagyunk, amit megeszünk, tele műanyaggal, meg E-vel. Leszoktam az étolajról, ami régen csodás napraforgó illatú volt, ma, levalkarhatatlan nyúlós nem mi marad a serpenyőn. A margarinról is kiderült hogy káros, évtizedekig etették velünk. Szóval mi is a normális táplálkozás? az erkélyemen nem tudom megtermelni, mindenki nem lakhaz falun kertes házban.

    • Bernáth Zsuzsanna

      Teljesen egyetértek Önnel. De nem csak a vitaminokkal van így, hanem a gyógyszerekkel is. Az orvosok mindenre csak gyógyszerrel reagálnak, nem keresik a baj okát. Ma az orvosok többsége nem gyógyít, mert nem is erre tanítják őket, hanem betegségeket kezelnek.

  4. z egészséges életmód , helyes táplálkozási szokások mellett,kiemelném az emberi környezet hatását a demenciában szenvedő emberre A szeretet hiánya ,a kommunikáció hiánya, a negatív környezeti hatások súlyosbító hatásúak Ez irányban kellene többet tenni a megelőzés során.
    .

  5. Antalfalvi Béla

    Így a 70.-be lépve, öntömjénezés nékül elmondhatom, hogy kellő élettapasztalatom van. Azzal együtt, hogy az előzőekben hozzászólók véleményével nagyrészt egyetértek, ki kell emelnem, miszerint kapott génjeinken kívül igen nagy jelentősége van annak, hogy milyen életet éltünk, ill. élhettünk. Tudvalévő, hogy a civilizációs megbetegedéseknek magas %-os arányban a sok stressz, idegeskedés az okozója. Az egzisztenciáért folytatott közdelem és az egymás iránt egyre elidegenő társadalom, de a technika fejlődése is oka annak, hogy az idősek körében, egyre jobban terjed a demencia. Kellő bölcsességgel és tudással felruházkodva, megfelelő disztinkciós készséggel, párhuzamosan szükséges törekednünk az egészséges életvitelre, igy a változatos, étkezésre, a korhoz igazított mozgásra, a beszélgetések lehetőségének szűnni nem akaró keresésére, olvasásra, keresztrejtvény-fejtésre és a modern, de szakorvos által javasolt gyógyszerek, táplálékkiegészítők megfelelő adagolása mellett. Nem vagyok gyógyszerügynök, de korunk előrehaladtával, dőreség lenne lemondani az idős szervezet regenerálódását elősegítő- és életünket meghosszabbító lehetőségek széles tárházáról.

    • Mindíg nagon energikus voltam, 70 éves vagyok. A rejtvényfejtés és az olvasás minden időben napi tevékenység volt, ma is az. Miután unokáim is kiőttek a kisgyermek korból, magamba “estem”, majd keresni kezdetem szellemi elfoglaltságot, sikerült . Ezen kívül sudoku rejtvényfejtésbe is kezdtem, ami ugyancsak megmozgatja az agyamat. Túl léptem olyan dolgokon -saját magam “nevelésével” – amik nagyon foglalkoztattak, de nem tudtam megoldani, mert nem is az én feladatom volt. Kapcsolataimat ápolom, a C vitamin elégséges, gyógyszert nem szedek (koleszterin, meszesedés), mert több lenne a mellékhatása mint a haszna. Étkezésre, mozgásra odafigyelek. A szellemi elfoglaltság sokat segít egy ingerszegény környezetben.

    • Kedves Béla !
      most május van,de Ön februárban szólt a témához,ma is aktuális ! Gratulálok !
      nagyon pontosan meghatározta még ide tartozik,hogy a ma kapható élelmiszerek sajnos nem tartalmazzák megfelelő mennyiségben a vitaminokat,ásványi anyagokat,tehát muszáj pótolni némi tablettával,a nyugdijam nem lenne elég,ha csak a legmegfelelőbb gyümölcsöket venném,mert nagyob mennyiségre lenne szükség

      üdvözlettel Kati

  6. Suszter Erzsébet

    Egészségügyi alapvégzettségü gyógypedagógus vagyok,és idősápoló.Néhány éve Németországban dolgozok,főként Demenz és Alzheimer-kóros ápoltjaim voltak, tehát van ezen a téren némi tapasztalatom.Én nem vagyok a vitaminok ellen, ha csak mértékkel fogyasztjuk,és nem várunk tőle csodát.A fenti betegségeket szervi elváltozok okozzák az agyban/bizonyos külső hatások eredményeként,illetve genetikai tényezők hatására/ un. kráterek képződnek az agyban, ezek okozzák az ismert tüneteket,az estleges gyógyszer célja hogy az összeköttetést helyreállitsa a kieső részek között/kevés sikerrel/.Valóban igy van, hogy ingerszegény, sivár, érzelemmentes környezetben erőteljesebben tünik fel, mint boldog békés párkapcsolatban, családi környezetben.Minden jó amit teszünk, séta, egészséges táplálkozás, elegedő folyadékbevitel stb.Nekem az a tapasztalatom,ha valakit elfogadunk a betegségével együtt, igy szeretjük ahogy van, ez biztonságérzetet ad, és ha nem is “gyógyul meg”, de kellemesen telik az élete.

    • Hollár István

      Egész életünkben arra törekszünk, hogy az kellemesen teljen. És tudunk is tenni érte. De idősödő korban fogy az erő, az aktivitás, a környezet inspiráló hatása, különösen ott, ahol az öreg magára marad, vagy öregotthonba kerül.
      A természet harmóniája szerint, gyerekek és aktív korúak között kellene az embereknek megöregedni. Az öregotthon elkülönítés.

  7. Edit Alhbrecht

    Az én véleményem szerint nem csak az egyedül élök lesznek betegek,nekem sajna sok jo szuper intelligens barátom kapta meg e betegséget,egyesek meg is haltak.Igaz szerették az életet,bulikat mert müvészek voltak.Festö,grafikus,szobrász. Söt mérnök is.
    Talán oda kell figyellni a környezetre is,étkezésre,rendszeres mozgásra.Szeressük egymást,ember társainkat,legyünk elégedettek. Ne mind majmoljunk,álmodjunk arrol,nekünk is el kell érni azt amit ismerösöm,vagy éppen a lapokban menö valaki elért… Maradjunk sokan egézségesek. Edit

  8. Dr PázmándiGyuláné

    Sajnos én átéltem Édesanyámmal a súlyos demenciával kezdődő Alzheimerbe forduló állapotban halt meg.78 éves volt.

    A tüneteket első percről észrevettem rajta, mert mikor még egészséges volt, egy okos, olvasott, kreatív ember volt. Soha nem gondoltam arra, hogy ez lesz a vég.

    Nagyon hamar (egy év alatt) jutott a teljes tudatlanságig, nem ismert föl engem, -érdekes a férjemet fölismerte, pedig nem is nagyon kedvelte. Elcsavargott kiszökött a lakásból, nem akart tisztálkodni, mikor fürdettem ütött vert. Végül nem volt hajlandó enni. Akkor kórházba vittük egy felfrissítő infuzióra, ott ellopta a szomszéd beteg szekrényéből a fehérneműjét, és mindenkibe belekötött és agresszív volt. Aztán rácsot szereltek az ágyára hogy ne tudjon elszökni.

    Soha nem hittem volna róla hogy ez lesz a vég, egyik éjszaka elaludt örökre.

    Ja! Én meg rettegek, hogy ezt lehet-e örökölni??? én most 70 éves vagyok!

    Mindenkinek azt kívánom hogy közeli hozzátartozójával ezt ne élje át.

    • Sajnos az én nagymamám is úgyanzez volt,
      s most az édesanyámon látom a tünetek elő-
      jeleit, szerintem örökölhető és ő örökli is, hi-
      hetetlen a tünetek felismerése

      • az én Édesanyámnak is időskori demenciája van. Szaladgáltam az orvoshoz, kértem segítséget, de a kezelő orvosa csak annyit tudott nekem mondani, hogy gondolkodjak el a 24 órás felügyeleten. Igy ott hagytam a munkahelyem, és itthon őriztem. Már olyan szinten volt, hogy nem ismert meg, ez naponta többször is előfordult, sőt volt amikor órákig tartott ez az állapot.Állandóan zártam az ajtót, mert mindig haza akart menni, a lányához/ aki én vagyok/ mert várja. Nem ismert meg, és állandóan engem keresett. Szóval siralmas volt a helyzet. Aztán bekerültünk a Honvéd kórházba egy specialistához. Elbeszélgetett Anyukámmal, és felírt egy gyógyszert. Eltelt 2 hét, és csoda történt, mert Anyukám azóta teljesen jól van. Azóta visszamentem dolgozni, itthon merem hagyni teljesen egyedül, órákat sétálgat egy ismerősével kint a parkolóban, és esténként olvas, az ajándékba kapott tablet.-jén/ gondolom ezt nem írtam jól de a lényeg, teljesen ki van cserélve. Nem tudom meddig tart ez az állapot, de reménykedem, hogy sokáig.

        • Kedves Ilona!

          Megírná nekem, hogy kinél jártak a Honvéd kórházban?
          Üdvözlettel: Ó Vica

          aqqwa@freemail.hu

          • a gyógyszer neve Seroguel, de sajnos az orvos nevét nem szeretném megírni, az Ő beleegyezése nélkül. Igazán sajnálom, hogy ezt kellett írnom, és nagyon szivesen segítenék mindenkinek. Ezt a gyógyszert egyébként más szakorvos is felírja. A mi idegorvosunk is felírhatta volna, mint utólag kiderült, ha eszébe jut. Sajnos, hogy ilyen kis dolgokon múlik az élet, amit nem mindegy, hogy hogy élünk meg, beteg és hozzátartozó. Mindenkinek sok sikert kivánok Ilona

          • Kedves Ilona, éredklődni szeretnék, a közeli emlékei, a memoríája is vissza tért?
            Itt gondolok a részletekre, az pl.3 évre visszamenőleg?

            A napi emlékezet kieés, 1 percen belől elfeled mondent, amit beszéltünk!
            Ha modok valamit, nem figyel, kétszer kell elmondani, de megjegyezni nem jegyzi meg!
            Anyukám 84 éves.
            Nagy terheket hordoz a lelkében, ezt tudom, önvádak, stb..

            Ezek is rendbe jöttek?

            Köszönöm a kedves válaszát!
            Erzsébet

          • Ezt érdemes megnézni:
            https://www.youtube.com/watch?v=ddieqGk6p9s
            Honvéd Kórház Demencia Szakrendelés

        • Kedves Ilona!
          Megküldené nekem a gyógyszer nevét?

          Nagyon köszönöm.

          Olga

        • Kedves Ilona !

          Lehetőség volna a doktor és a gyógyszer nevének megkérésére.
          Nagyon köszönöm: Marcsi

          • Pozsonyi Ágnes

            Én is szeretném elkérni a orvos és gyógyszer nevét. Köszönettel: Pozsonyi Ágnes

        • Kedves Ilona!

          Ebben a helyzetben vagyok édesapámmal. Kérem, küldje el nekem is a gyógyszer és az orvos nevét.
          Köszönettel, további nagyon jó egészséget kívánva S.Erzsébet
          ersajt@gmail.com

        • Kedves Ilona!

          Megtudhatnám az orvos, vagy a gyógyszer nevét? Előre is köszönöm!

          Ari

        • kEDVES iLONA!
          Ugyanaz van velünk: haza akar menni…. Ki az az orvos, ki segíteni tudott magukon??? (soknál jártam)
          Köszönöm, ha válaszol

        • Kedves Ilona!
          Tisztelettel megkérném önt,hogy küldje el nekem az orvos és a gyógyszer nevét a demenciával kapcsolatosan.
          Ismerősőm Alzheimer korban szenved,szüksége lenne rá.
          Előre is köszönöm a kedvességét.
          Tisztelettel:T. György

        • Kedves Ilona!

          Hasonló helyzetben vagyok a 72 éves édesanyámmal. Kérem, küldje el nekem az orvos és a gyógyszer nevét.

          Előre is köszönöm! Edit
          gyorgylaszlone@freemail.hu

        • Jó lenne ha meg tudná adni a gyógyszer nevét, amit az édesanyjának felírtak, mert az talán másokon is segíthet, vagy ha a Honvéd kórházban a specialista dr. nevét megírná, sokat segítene. Köszönettel Magdi.

        • Kedves Ilona!
          Az én édesanyámnak is Alzheimer-kórja van, egyre rosszabb az állapota. Esetleg, ha megirná nekem annak a gyógyszernek a nevét, amit az édesanyja kapott és attól jobban lett, nagyon megköszönném.
          Üdvözlettel: Vidéki Anna

        • Vincze Györgyi

          Tisztelt Ilona!
          Hasonló problémával küzd egy közrli hozzátartozóm, aki a Honvéd kórházba tartozik. Ha lehetőség van rá megírná nekem a “specialista” nevét.
          Igy tudnánk, kihez forduljunk közvetlenül,és nem kellene orvostól orvosig járni.
          Köszönettel Györgyi

        • Németi Józsefné

          Kedves Ilona!

          Szinte hihetetlen, vannak még csodák!
          Nekem is van nagyon jó ismerősöm akinek szeretnék segíteni, meg lehetne kapni az orvos elérhetőségét:
          Nagyon megköszönöm! Üdvözlettel: Németi Kati

        • Milyen gyógyszert kapott az édesanyja? Kérem árulja el: anyabanya1@gmail.com

        • A demenciának lehet oka az érelmeszesedés (ezt ajánlom a cikkíró figyelmébe) is. A legnagyobb probléma akkor van, amikor az agyi verőér beszűkül, ekkor az egész agy vérellátása akadozik, előjönnek, majd súlyosbodnak a tünetek. Ha ezt a szűkületet sikerül átjárhatóvá tenni, feloldani vagy kitágítani, akkor érhető el olyan látványos javulás, mint amilyen az Ön édesanyjánál.

          • Sajnos voltunk ilyen infúziós kezelésen, ahol notropilt kapott Anyukám, és akkor még szó sem volt zavartságról. Ahogy haza hoztam a kórházból attól kezdve rohamosan romlott az állapota, és jutottunk el odáig, hogy meg sem ismeret. Azután kaptuk a gyógyszert, ami teljesen rendbe hozta.

          • Kedves Ilona!

            Nem vagyok orvos, de amit leírt, abból úgy tűnik, hogy vagy a Nootropil-os infúziós kezelés vagy valamilyen más ok következtében elindult édesanyja szervezetében egy vérrög, ami szerencsétlenségére pont az agyi verőérben állt meg, okozott elzáródást. (Ez magyarázná a gyors hanyatlást.) A Seroguel feloldotta vagy kimozdította ezt a rögöt és emiatt gyógyult meg az édesanyja pillanatok alatt. Ha igazam van, akkor az orvosa valószínűleg vérhigítót fog rendelni az édesanyjának, hogy ez ne forduljon újra elő.

        • Kedves Ilona!
          Engem érdekelne ez a gyógyszer.Idős otthonban dolgozom ,demensek közt.Kérem legyen szíves megadni az orvos nevét és hogy melyik osztályon dolgozik.
          Köszönöm Margó

        • Kedves Ilona! Szeretném megtudni az orvos nevét a Honvéd kórházban.Kösz.

        • Hatasos ez a gyogyszer masoknak is vagy Ilona edesanyja eseteben egy specialis szemelyre szolo keszitmeny volt? Unokanöverem edesanyja pontosan ezekkel a tünetekkel küzd.Örülök a csodanak hogy megoldodott ez a problema, kivanom hogy a jo allpot stabil maradjon!!!

        • Fetzer Gáborné

          Kedves Ilona
          Olvastam a cikkét, nagyon kérem, hogy legyen kedves megirni pontosan ki segitett az ön édesanyján, anyukám hasonlóan hanyatlik,kérem szépen segitsen Eü dolgozó vagyok, három gyermek édesanyja, egyszeres nagymama, nem leszek hálátlan.Remélem még mindig jó állapotban van az anyukája, Kérem a segitségét Köszönöm Margit

        • Bak László József

          Tisztelt Asszonyom! Anyám 85 éves,most kezdenek az Ön álltal leirt tünetek/memória zavar,nem ismeri meg az ismerősöket,sokszor zavart/,szeretném megkérdezni a csodatevő orvos hol rendel?Köszönettel Bak László

        • Farkasné Ábrahám Zsuzsanna

          Kedves Ilona! Nagyon szeretnék beszélgetni Veled. Ha lehet add meg a tel. számodat, ha van vezetékest. Ki az orvos és mi a gyógyszer neve, ami a csodát tette? Az én apukám is ilyen beteg volt, s mostanában rettegek, hogy rám is ez vár. Már csak 3 év van, ahhoz a korhoz, amikor Ő egyik napról a másikra leépült. Nagyon várom jelentkezésedet. Zsuzsa

        • Kedves Ilona! Gyógyszerész családból származom, a gyógyszer neve nem Seroguel, hanem Seroquel, és kifejezetten tiltják időskori demens betegeknél, mert sztrókot okozhat. Üdvözlettel: Dani

        • Kedves Ilona,

          lehet tudni ennek a gyógyszernek a nevét?
          Anyukémnál is demencia van, igaz, nem ennyire súlyos a helyzet,megismer mindenkit, viszont rendkívül agresszív és “nem törődöm”lett.

          Előre is köszönöm!
          Évi

        • Mohàcsi Gyöngyi

          Szia Ilona!!olvastam az ìràsodban ahonvéd kórhàzban a specialustàt…és hogy megygyógyult édesanyàd….a gyógyszer nevét és a specialusta nevét…kösz8nöm előre!!!

        • Kedves Ilona ,igen nagy örömmel olvastam a levelàt mert nekem is ez a problèmàm èdesanyàmmal ès ha nem veszi tolakodàsnal szeretnèm a gyogyszer nevètelkèrni mert mi màr mindent kiprobàltunk de nem segit semmit! mi is màr az elmezavar hatàràn ällunk!!iszivböl megköszönnèm segitsègèt Atanaszovnè

        • Kedves LEVÉLÍRÓ! Drága Édesanyámnak is u.ezek a tünetei. Kérem, ha egy mód van rá, írja meg email.címemre a hatásos gyógyszer nevét! Hálásan köszönöm.
          Üdvözlettel: P.H. Zsuzsa

        • Kedves Ilona!

          Legyen szíves e-mail címemre elküldeni az orvos nevét aki tud segíteni .

      • Sziasztok!Jó napot mindenkinek.Szeretnék hozzá szolni ehhez a dologhoz én találkoztam már sok ilyesmi problémával,egyet ne felejtsünk el.Hogy a család az nagyon fontos,hogy oda figyeljenek egymásra leépülés nem egyik napról a másikra megy.Hanem ez egy folyamat én azt tanácsolnám,mindenképp adjanak idős hozzá tartozójuknak valamilyen feladatot amitől fontosnak ÉRZIK MAGUKAT,amit tudnak hogy holnap és holnapután is az az ö dolga és felkel kelni és azt megkel csinálni.Sokat beszélgetni velük mi történt az nap stb.Ő hogy csinálta volna véleményt kérni még ha az nem is jó.KOMMUNIKÁCIÓ VELÜK FONTOS.Csak ennyit szeretem volna hozzá szólni.

    • Kedves Pázmándiné! Ne rettegjen, az nem tesz jót, mert a félelmek csak bevonzzák, amitől félünk. Inkább kérjen egy MR vizsgálatot, mert azzal mutatható ki legkorábban ez a betegség. Nálunk a családban halmozottan fordul elő, édesanyám 60 éves kora óta, 14 éve alzheimer kóros. Már sokmindent átéltünk, úgyhogy átérzem amiket írt, nap mint nap szembesülök vele. Én járok 3 évente MR vizsgálatra, (54 éves vagyok) A legfontosabbak amit tehetek magamért: pozitív gondolkodás, mozgás, megfontolt tudatos táplálkozás és élet, olvasás szeretetteljes kapcsolatok kialakítása, relaxálás, meglátni minden napban a jót és szépet, és azért hálásnak lenni. Ezen minden nap dolgozom, mert másképp nem megy. Üdvözlettel kívánok örömteli életet!

  9. nagy istvánné

    Kedves PÁZMÁNDINÉ!Sajnos én a közvetlen környezetembe tapasztalom nagyon sok betegség kialakulásához mi magunk is hozzájárulunk legyen az akár közeli hozzátartozó akár szomszéd.Vigyázni kellene egymásra és sok betegség kivédhető lenne!Hol van ez folyamatosan erre keresem a választ.üdv:NAGYNÉ Én első hozzá szóló vagyok

  10. Vallom en is, hogy az orokletes dolgok befolyasoljak elethosszunkat, egeszsegunk alakulasat. Sokat dolgoztam egesz eletemben, ezenkivul fiatalabbik lanyom hosszantarto betegsege, elvesztese sulyos fizikai es lelki terhet raktak vallamra. Istenemet arra kertem, nem baj a teher vallalom, de adj hozza erot uram, hogy egyenes derekkal, mosolyogva tudjam elviselni. Hala neki es az en pozitiv szemleletemnek, mertekletessegemnek, a vitaminoknak amit evekota szedek 71-ik evembe lepve elmondhatom, majdnem egeszseges vagyok. Sokat vagyok, jelenleg is aa idosebb lanyomnal, van egy 7 eves tunderi fiu unokam, akit en viszek- hozok iskolabol, az otthoni haztartasi feledatok nagyreszet is ellatom. Tehat tornaztatom fizikailag es szellemileg is magam ezzel sok oromet szerezve magamnak es csaladomnak is. Az hogy az egyedullet, a semmitteves, a sirankozas sorsunk felett nagy onpusztito. Oruljunk minden napnak amit mi tehetunk szeppe, kellemesse .Sajat tapasztalatom az, hogy az egeszseges-mertekletes taplalkozas mellett a vitaminok, a mozgas, az optimizmus jo hatassal vannak az egeszsegunkre. A cikkben felsorolt tunetek kozul meg hala a teremtonek nem erzek semmit, de ki tudja mit hoz a holnap?Sorsunk felett nem csak mi rendelkezunk.

  11. Marton Ildikó

    Kedves Ilona! Megmondaná, hogy kihez küldték a Honvéd kórházba? Köszönettel M. Ildikó

  12. Akit érdekel a téma , kérem olvassa el:
    Dr.Zám Mária tánc-mozgás-szomato terapeuta
    Az idősek nem második gyerekkorukat élik!
    „Amikor fiatalok vagyunk, többféle jövőt képzelünk el magunknak; amikor megöregszünk, többféle múltat képzelünk el másoknak.”
    Julian Barnes
    Tetszik ez az idézet, mert pontosan fejezi ki azt, amiben azok az idősek élnek, akiket az intellektusuk változása egy kényszerpályára irányít. A felejtés útja ez , ahonnan nincs igazán visszaút! Demencia, Alzheimer kór félelmetesen hangzanak azoknak , akik nem ismerik e létformát.
    Szeretném hangsúlyozni, hogy tekinthetünk ezekre a gondokra betegségként, de úgyis, mint létformákra. A fiatalok körében jelentkező autizmus is egy létforma, miért ne kezeljük ezt a létállapotot is egy állomásnak, az emberi élet egy lehetséges módjának.
    Tudniillik a közvetlen hozzátartozó létállapotainak változása, mi magunkat is változásra kényszerít! S ezt többnyire nem szeretjük, hogy valamin változtatni kell, kikerülhetetlenül. Sokan , sokáig ezt nem ismerik fel – többek között én sem hosszú évekig. Küzdöttem, harcoltam, értetlenkedtem. S mikor elfogadtam, hogy a helyzet megfordult. Most már én nem vagyok gyereke az anyámnak, akire ő figyel, ő gondoskodik finom főztjével a szülinapokon, kedvességével és figyelmével ha gondjaimmal hozzá fordulok. A kór előrehal adtával , rájöttem, anyámnak van szüksége gondozásra, ápolásra, gondoskodásra és igazi , akár viszonzatlan szeretetre. A pillanat ez volt, amikor megszabadultam a változásnak való ellenállásom súlyától. S onnantól kezdve kettőnk kapcsolata megjavult, mindketten szabadnak éreztük magunkat az új viszonyulás módban.
    Türelemre tanított, nyitottságra az új megoldásokra az élet dolgaiban, a szeretet kiterjesztésére, hogy akkor is tudj szeretni, ha valami visszataszító vagy ismeretlen számodra.
    Figyelemre tanított, a kis dolgokra figyelni, belső figyelemre szoktatott, hogy megértsem azt ami már érthetetlen, mégis üzenet számunkra, a külvilág felé. Megtanított az érthetetlennel is kommunikálni, kapcsolatban lenni azzal aki már úgy tűnik nincs kapcsolatban a világgal.
    Amikortól édesanyám beteg lett sikerült még egy nagy ajándékot adnia nekem. Felkészített valamire, amitől félünk, amitől távol tartjuk magunkat. Átadta nekem azt a tudást, ami könyvből nem tanulható, előre nem látható. Végig vezetett az élet harmadik szakaszán, megmutatta az utat, olyan utazásra hívott meg, ami a legdrágább ajándék volt tőle. Hogy lehet valakit szeretni önzetlenül, hogy lehet valakit érteni, aki már nem beszél, hogy lehet gyógyítani, azt aki már nem gyógyítható!
    Találtam egy cikket a Filantropikum.com oldalon, s ez indított írásra , egy másik szemlélet bemutatására.
    „Gyakran szoktuk azt mondani, hogy az idős kor a második gyerekkor. Míg a gyerek pillanatról pillanatra fedezi fel az őt körülvevő világot és kezdi el életútját, addig a hanyatló korban lévő idős ember napról napra veszít az emlékeiből.
    Az időskori szenilitás első jelei a figyelem és összpontosítás csökkenése és a rövid távú memória zavara. Az intellektus leépülése idővel olyan mértéket érhet el, ahol már olyan értelmi képességek is károsulnak, mint a számolási képesség, a felismerés, a kifejezőképesség, egészen addig, míg az illető akár térben és időben is teljesen elveszettnek érzi magát.
    Nagy feladat ez nemcsak az idős beteg, hanem a családtagok számára is. Gyakran a gondoskodó odafigyelés, a megértés és a szeretet helyét a düh, harag, tehetetlenség érzése váltja fel. Valószínűleg az szüli ezt a belső ellenállást, hogy nehéz elviselni a tudatot, hogy a szerettünk ebbe az állapotba került.”
    De akkor mi a teendő? teszi fel a kérdést a cikk.
    „Fontos minősíteni ezt az állapotot és az idősre úgy kell tekinteni, mint egy gyerekre. Aki már nem érti az őt körülvevő világot. „– mondja a cikk.

    Az időskori szenilitásban szenvedők nem gyerekek! Idős felnőttek, sajátos gondolkodási, kapcsolati, kötődési mintákkal. Akár extrém viselkedéssel.
    Tudom ajánlani Iván László könyvét, amely részletesen, betegség tünetekre vonatkozóan is eligazít bennünket a kórtünetek diagnosztizálásában, kezelésében. A részlet az ő írásából jól mutat rá azokra a mentális zavart megelőző állapotokra, melyek sok esetben felgyorsíthatják vagy akár kiválthatják a betegséget, lét-forma váltást.
    „A pszichogeriátriai zavarok kiváltó tényezői között kiemelkedő jelentőségűek az idősödés veszteségei, frusztrációi, magányfolyamatai, érzékszervi fogyatékossághoz, károsodásokhoz társuló kommunikációs és deprivációs tényezők, és a pszichoszociális adaptáció elégtelenségei……A lelki eredetű magánybetegségek között gyakorta megjelennek a túlérzékenységgel, túlértékeléssel járó szenzitív vagy paranoid lelki zavarok, átmeneti vagy tartós jelleggel, megállapodottan vagy előrehaladott formában. Ezek a folyamatok súlyos elszigetelődéshez vezethetnek, vagy éppen az elszigetelődés hozza felszínre tüneteit, és másodlagos érzékcsalódások, kóros következtetések, a valóság félreismerései és félreértékelései, kóros gondolattartalmak, téveszmék alakulhatnak ki, az önellátás és öntevékenység beszűkülésével, másodlagos elhanyagoltsági mechanizmusokkal, testi leromlással, kiszáradással, táplálkozási és folyadék ellátási hiánytünetekkel. A téveszmék között önvádlások, vádaskodások, befolyásoltatások, meglopatások, ellene irányuló megkárosítások és az elszegényedéstől, éhenhalástól való félelmek jelentkezhetnek, üldöztetéssel, hallucinációs és látomásos érzékcsalódásokkal kísérten, vagy téveszmeként kibontakozó testi panaszokkal, hipochondriás téveszmékkel, kóros testérzésekkel. Ezek nagy része előfordulhat depressziókban vagy szellemi elbutulásokban is, valamint késői elmebetegségekben, mint az ún. késői paraphreniákban.”
    A mentális leépülés mögött sok esetben lelki sérelmeket találhatunk. Olyan fájdalmat, ami kimondhatatlan, megfogalmazhatatlan, vagy amely nem nyilvánulhat meg, gátlás alatt van.
    Mi lehet az üzenete egy olyan betegségnek, amiben a felejtés a főszereplő, a magatehetetlenség, a ráutaltság másokra?
    Sokszor az ilyen létforma mögött nehéz lelki terhek, szégyen, bűntudat, letehetetlen fájdalom, szenvedés áll.
    Természetesen a vizsgálatok biokémiai folyamatokat is ki fognak mutatni, de vajon mi vezetett oda, hogy ezek egyáltalán elindultak?
    Az OEP ide vonatkozó adatai szerint a legidősebbeknél az Alzheimer kór előfordulása 25 %-os!
    Az Alzheimer-kór gyakorisága a 60-62-nél 1%, 63-65-nél 2%, 66-nál 3%, 67-68-nál 4%, 69-nél 5%, 70-nél 6%, 71-nél 7%, 72-nél 8%, 73-nál 9%, 74-nél 10%, 75-nél 12%. 76-nál 13%, 77-nél 14%, 78-nál 16%, 79-nél 17%, 80-nál 19%, 81-nél 20 %, 82-nél 21%, 83-nál 23%, 84-nél 24%, 85-nél 25%.

    Egy korábbi KSH adat szerint a 80-as években is a férfiak körében 1000 főre 131, nők körében 1000 főre 144 pszichogeriátriai megbetegedés jutott.
    Az azóta eltelt időben az előfordulás gyakorisága növekedett, elsősorban ennek társadalmi okai vannak. A magány, a hozzátartozók távolsága, s az egészségügyi diagnosztika fejlődése is hozzájárult az adatok , a megbetegedések növekedéséhez. A nyugati társadalmakban az epidemiológiai vizsgálatok tanúsága szerint 1000 főre 30 megbetegedés jut!
    A statisztika és tudományos medicina mögött számos egyéni okkal találkozhatunk, mint lelki tényezővel:
    Az életben elszenvedett lelki sérülések letaglózták, lebénították , ez okozta a tehetetlenségérzést. Az emberek idős korukra általában is feleslegesnek és sokszor sorsukkal szemben tehetetlennek érzik magukat, akire már nincs szüksége senkinek, hogy nem tud már megváltoztatni dolgokat, de nincsenek is új lehetőségei. Sajnos ez a modernkori társadalom nagy csapdája is, hogy az információs társadalommal az idős népesség mintha kolonc, felesleges kiadásokat jelentő teher lenne bezárva saját korosztálya börtönébe. Ő maga sem tud innen kilépni, a külvilág elviharzik mellette, még akkor is ha igyekszik lépést tartani a technika fejlődésével. A tényleges kapcsolati rendszerek pedig leépülnek, a generációk közötti kapcsolatok teljesen fellazulnak, s a család is sokszor koloncként, teherként éli meg az idős embert, még akkor is ha egyébként teljesen egészséges! Hát még ha nehézségei vannak, amivel foglalkozni kell.
    Ezzel szembenézni nem könnyű. Sokan inkább a bezárkózást választják. S a tudat is elkezd bezárkózni, s önvédelemből kialakítja saját kis világát, melyből egyre több emléket próbák kirekeszteni. Az ilyen beteg kifelé, a valós dolgok irányába egyre kevesebbet és ritkábban reagál, s így valóban kiszolgáltatottá válik.
    Ez a legáltalánosabb folyamat, ami az idős emberek társadalomban megváltozott helyzetéből adódik.
    Azonban vannak olyan élettörténések is, melyek feldolgozhatatlanok, traumák, szenvedések, a szeretett társ vagy más családtag, pl. gyermek halála. Az időskori emlékezés a korosztály egyik legfőbb mentális tevékenységévé válik! Néha unalomig ismételgetik ugyanazokat a történeteket – miről szólnak ezek, mint arról, hogy kapcsolódni szeretnének, de már nincs történés az életükben, hát a régit mesélik. Azok, pedig akiknek az emlékezetében megragadtak a fájó emlékek, inkább a homályba menekülnek előlük.
    Ugyanígy a túl nagy felelősség , amit az életben viseltek nehézzé válik, hiszen kivel osszák meg? Mentális hallgatásba burkolózva nem kell megfelelni már a külső elvárásoknak, le lehet rakni az elviselhetetlen terheket.
    Valóban úgy gondoljuk még mindig, hogy ez a gyermekkor?
    Érző, értő gondolkodó felnőtteknek kell tekintenünk az időseket, még akkor is ha mentális zavarban szenvednek.
    Van az a bizonyos része a léleknek, ami nem látható, nem hallható, de érzi, hallja és viszonyul ahhoz, ahogy a külvilág őhozzá.
    Ezen a szinten kell kommunikálnunk egymással!
    Hol vannak ennek a csatornái? Az érintés, a mozgás, a tánc, az alkotás folyamataiban tudjuk megtalálni a közös nyelvet.
    Azt emlékezetnek azon részeiben, ahol még otthon van, pl. a gyermekkorban, a korábban végzett tevékenységekben. Legyen az alkotási folyamat, festés, tánc, kertészkedés, főzés. Versek felidézése, dalok éneklése, a rituálék, legyenek azok egyéniek vagy közösségiek, az ima.
    idősekkel végzett terápiás munkám során mindezeket használom , alkalmazom.
    Közös összekötője a kapcsolatba lépésnek a mozgás, a tánc, amely lazítja az izmokat, melyek ebben a korban, főleg a betegségek fennállása esetén rendkívül feszesek. Az izomfeszültségek oldására lazító jellegű mozgás ajánlott, s ennek legjobb módja a tánc és az éneklés.
    A testi komfort érzetek pedig lehetővé teszik, hogy a társas kapcsolatok felé is nyíljanak meg.
    A legnehezebb helyzetben az idősek otthonában élők vannak. Ahol lehet a legjobb gondozást kapják, de gyakori a körükben a bezárulás, elzárkózás egymástól. A közös mozgás, közös emlékek felidézése, pl. versekkel, énekekkel javítani tud ezen.
    Lehet ezek a programok kicsit bugyutának tűnnek fel, pedig mind a tánc, mozgás, mind a költészet, a zene érzelmeket, érzéseket és érzeteket kelt pl. a súlyos demenciában szenvedőkben is! Újra érezhetnek, a keret amit felkínálunk számukra biztonságos és megengedő, hogy kifejezhessék amit éreznek, de nem tudnak megfogalmazni, vagy már hosszú ideje gátlás alá helyezték saját magukat a fájdalom kifejezésében!
    Tapasztalataim szerint esetükben – demencia, Alzheimer – nem pusztán emlékezeti gondjaik vannak.
    Talán nehéz az érzelmeket, érzéseket „tartalmazni”! Hiszen nem tudnak vele mit kezdeni, nem tudják már segítség nélkül kifejezni azt, hogy mit éreznek.
    Egy foglalkozás alkalmával, amikor képek segítségével végeztünk relaxációt, az egyik idős résztvevő könnyekben tört ki, s elmesélte milyen jó volt újra látnia meghalt férjét és kis időt együtt tölteni abban a képben , melyet ő alkotott, ott és akkor a 20 perces relaxáció alatt. Az asszony két éve él az idősek otthonában, de nem tudott a gyászával mit kezdeni, elfojtotta. Jelenleg Parkinson kór miatt szorul ápolásra. A gondozó szerint a férje halálának témáját soha nem szabad volt érinteni eddig a beszélgetésekben. Azóta állapota javult, nyitottabb lett, hangulata is valamivel jobb.
    Egy másik esetben, az idős ember elveszítette a járóképességét. Szintén egyéni terápiás keretben, képi relaxáció segítségével sikerült legyőznie a félelmét ahhoz, hogy újra járni akarjon.
    A tánc és a zene pedig felidézik az életük azon szakaszait, amikor még cselekvők lehettek, mozgásukban nem voltak akadályozva – ezek a pozitív érzések segítik őket abban, hogy megnyíljanak, emlékezzenek, fel tudjanak idézni boldog időszakokat. Tulajdonképpen a mentális egyensúlyt keressük ezekben a folyamatokban. Az öröm felidézésével lehetőség van arra az útra is rálépni, ahol a fájdalommal találkoznak! Támogatva és megértve érzik magukat a terápiás ülések alatt. Az élményeket mindig megbeszélés követi, ahol arra mód van, hogy egymásra is reflektáljanak.
    Tehát az idősekhez való kapcsolódásban csak az a célravezető, ha nem mint egy gyermekhez, hanem egy sokat megélt, tapasztalt emberhez történik, s azon a szinten próbálunk kommunikálni, ahol találkozni tudunk egymással.

  13. Saját tapasztalatom miatt nem hiszem, hogy örökölhető a betegség, csak sok családban az idősek helyzete azonos, azért azonosak lesznek a következmények. Nagymamám, aki 86 éves koráig élt, magasan művelt, okos, agilis ember volt. Sajnos idős korára megromlott a szeme, ezért már nem tudott olvasni és napközben teljesen egyedül volt, így a halála előtti utolsó 2 év alatt teljesen leépült, hiába foglalkoztunk este vele.
    Édesanyám 94 évig élt és utolsó percig szellemileg tökéletesen friss volt, mert sohasem volt egyedül, mivel az unokája otthon dolgozott, s ugyan neki is megromlott a szeme, de TV-t nézett s volt kihez szólnia.
    A Honvéd Kórházban a “Memória ambulancián” van ez irányú rendelés, ahová neurológus orvos beutalójával lehet eljutni tudomásom szerint.

  14. Debreceniné Eszter

    Ez a leépülés amennyit erről a z állapotról tudok az agy
    leépülése, de én amondó vagyok ha az ember észreveszi magán, hogy valami nem stimmel , elmegy az orvoshoz.A mai modern rohanó társadalomban annyi stressz éri az embert, és ha a gének fogékonyak a külső behatásokra, akkor úgyis megtörténik ez az öregségi leépülés.Ezért jó lazának lenni, sportolni, olvasni, sokat sétálni, és nem sokat agyalni .Sokat kell nevetni.

  15. Kedves Ilona!
    Kérhetném az orvos nevét?
    Üdv: Erzsi

    barnamedve5@yahoo.com

  16. Természetgyógyászként szólok hozzá a rendkívül súlyos témához.
    A hozzászólók nagyon helyesen látják a problémát, ám létezik ennek magyarázata. Az alapvető probléma az ingerszegénység. Az agyunk azért van, hogy használjuk. Van viszont olyan élethelyzet, amelyből az egyén nem tud kikeveredni, nem tudja magát túltenni rajta, állandóan akörül jár a gondolata, mániákusan bezárul ebbe a mókuskerékbe. Ennek a következménye, hogy csak meghatározott idegpályák működnek, a többi nem. Ami nincs használatban az pedig elsorvad. Ilyen a természet. Testünket, agyunkat állandóan, változatosan dolgoztatnunk kell.
    Hogyan lehet örökölni? Egy-egy családon belül azonosak a gondolati szokások, az attitüdök a család szellemisége. Ez viszont ugyanazokat a folyamatokat fogja kiváltani az utódokból, hiszen ezt tanulják. Ráadásul ehez még hozzájárulhat az utód szorongása, félelme is, ezáltal létrejön az elváltozás megteremtése. Mindenkinek önálló az élete, úgy alakítja, ahogyan jónak látja. Tanulnunk kell, hogy be tudjuk tartani az élet írott, és íratlan szabályait, a természet törvényeit. Ez mindenre vonatkozik. Ajánlom mindenkinek a problémamegoldás azon módját, hogy ne sérüljünk, ami a mi felfogásunknak, gondolkodásunknak, szellemiségünknek nem felel meg, az egyik fülünkön be, a másikon ki! A saját lelkünk a legfontosabb, mert, ha az sérül, akkor jönnek a betegségek.
    Jó agytornát, testtornát, jó egészséget kívánok mindenkinek!

  17. Bali Mihályné

    Kedves Ilona ! Én is a gyógyszer nevét szeretném tudni, ugyanis a 64 éves férjem szenved ebben a betegségben, ahova tudtam, már el vittem, kapott már gyógyszert, szed étrend kiegészitőket a fiam cégéből / az apjának nyilván a legjobbat próbálja / szinte semmi sikerrel. Ha tudnám a gyógyszer nevét, elég megértő orvosunk van, szerintem ki irná neki.Nem akarok bele törődni, hogy ilyen fiatalon itt tartunk, és nincs segitség.privátba, ha lehet balimihalyne@freemail.hu Én nem tudom Bpestre elvinni, mert hozzánk nagyon messze van, és én elég sulyosan mozgáskorlátozott vagyok. Gyulára járunk orvoshoz.Nagyon megköszönném a segitségét . Üdvözlettel Baliné Kati

    • Kedves Katika!
      nem tudom járt e itt azóta a gyógyszer nevét kiírtam, de Önnek még egyszer kiírom Seroquel a gyógyszer neve Üdv Ilona

  18. Minden hozzászóló adott hasznosat a cikkhez! Dembrovszky Gyula és Sándor összefoglalta a lényeget, amivel teljesen egyetértek, mert tapasztalatból ismerem az igazságukat. Időben tehetünk a kór ellen önmagunkra és a környezetünkre való odafigyeléssel és TÖRŐDÉSSEL.
    A veszély engem is fenyeget, van tennivalóm és teszem is következetesen és kitartóan. Amikor nem így cselekszem, már érzem, hogy nem jó. A beletörődés, a sodródás pusztító hatású.
    Nyugdíjas korúan legyen a jelmondatunk: “Mögöttem a munka, előttem az élet!” és cselekedjünk is eszerint. Alakítsuk ki lépésről-lépésre új életformánkat új célokkal, programokkal – szabadon. Tudatosan szabaduljunk meg a másoknak való megfelelési kényszertől, hiszen a mi életünkről van szó.
    Ajánlom 40 – 100 éves közöttieknek és családtagjaiknak Ernie J. Zelinski: Mögöttem a munka, előttem az élet! című könyvét. Számtalan okos tanáccsal és példával lát el bennünket derűsen, szeretettel, cselekvésre buzdító ötletekkel.

  19. Több olyan hozzászólást olvastam, amivel maximálisan egyetértek.
    Én a magam példájával tudom megmutatni, hogy speciális gyógyszerek, étrendkiegészítők nélkül is lehet az időskorúak testi és szellemi frissességét fenntartani.
    Férjem édesanyjával (szándékosan nem írtam anyóst) házasságkötésünk óta együtt élünk, még a külföldi nászutunkra is magunkkal vittük. Előtte több éve özvegyen, egyedül élt. Férjemmel közösen egy munkahelyen dolgozunk, sok munkánk van. A Mama “háttér-munkásként” kezdetektől vitte a háztartást. Akkor még jóval fiatalabb volt, minden a vállára szakadt, imádta csinálni, bennünket, gyerekeket kiszolgálni. Ma már egyre többet veszek ki a kezéből, de amit látom, hogy el tud végezni, azt meghagyom Neki. Figyelem, nem e fáradt, mert akkor határozottan, de kedvesen átveszem tőle a munkát. Tudom, ez tartotta meg a szellemi és fizikai frissességét a 85. évében. Többször jártunk a halál közelében, de akaraterejének, és a belé vetett bizalmunknak köszönhetően, eddig hál istennek mindig felépült. Mindennap megfőz, saját szobáját, holmijait rendben, tisztán tartja. Közös helyiségeket felváltva takarítjuk. Anyukám halála után, négy éve magunkhoz költöztettük Apukámat is, aki mozgássérült, járókerettel jár, ő a nyolcvanegyedik évében van. A két kis tünemény öreg egymást erősítve végzik a mindennapi háztartási “feladataikat”. Igen, ez az ő feladatuk. A miénk, hogy a munkahelyünkön álljunk helyt.
    “Cserébe”, amikor évente 2-3 napra elmegyünk egy gyógyszállóba, visszük magunkkal Őket. Elmondhatom, mint két vásott rossz kölök lett volna velünk: Az egyik a komplett vérnyomáscsökkentőjét hagyta otthon, a másik az összes vízhajtóját beszedte az első két napon, mint szívgyógyszer, természetesen mindketten maguk akarták a gyógyszert otthon elkészíteni az útra, és természetesen mindketten engem okoltak a kialakult problémáért, no és természetesen én és a férjem rohangáltunk idegen orvosokhoz receptért… De azért továbbra is visszük magunkkal, különben min kacagnánk később, mikor felidézzük az élményeinket?!
    Büszke vagyok arra, hogy férjemmel megpróbáljuk visszaadni “maradék” szüleinknek mindazt a sok jót, mit eddig adtak nekünk Ők. Teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy a valós munka, foglalkoztatás nem engedi kialakulni a leépülést, ill. nagymértékben lassítja. Nem mondom, hogy egy-egy általa kidobott holmit nem keresett már vérremenő módon rajtam a Mama, de túl vagyunk rajta. Ő az imádott férjem édesanyja, és így is kezelem a helyzetet. Ha nem élnének velünk, már rég nem lennének velünk.
    A délelőttre egyedül hagyott idősek, – amikor mi dolgozunk, – nem érzik annyira jól magukat, mint amikor mi, már nem igazán fiatalok otthon vagyunk. Ilyenkor pezseg az élet, beszélgetünk, jövünk-megyünk, nyüzsi van otthon, és ez a pezsgés az ő “lassuló vérkeringéseiket” is felgyorsítja, felrázza őket. Ezt ők maguk is így mondják.
    Az én véleményem ebből a tapasztalatból nőtte ki magát: Ha értelme van az életüknek, élnek, élni akarnak, ha csak LÁTSZAT már, hogy fontosak nekünk, csak hogy legyenek, éljenek, akkor már nem tartják fontosnak a köztünk levő életet. 🙂

  20. Sok érdekes és tanulságos hozzászólást olvasva, egy megközelítést hiányoltam, az idős ember felelősségét, a saját idősödéséhez való viszonyában. Elfogadom, hogy az öregedés folyamatai mindenkinél előbb-utóbb bekövetkeznek, de nem mindegy, hogy a képességeink fogyatkozását a környezetünkhöz, családunkhoz, barátainkhoz, egyáltalán az emberekhez való kapcsolatainkat vagy azok beszűkülését mi magunk hogyan kezeljük, hogyan éljük meg, teszünk -e valamit értük.
    Nekem az a tapasztalatom, hogy minden nehéz élethelyzetben, a szeretteink elvesztésében, betegségek, anyagi problémák átvészelésében a magány érzésének leküzdésében a legnagyobb segítség, ha igyekszünk hasznossá tenni magunkat. A szellemi, fizikai aktivitás képességeink szerint csodákat tesz. A mindennapi kis dolgokban segíteni a környezetünkben élőknek, legyen az az unoka, a barát, a szomszéd : megyek a postára, gyógyszertárba, boltba, kérsz-e valamit? Beteg a szomszéd kisfiú , vigyázok rá szívesen, nem kell itthon maradj, tudom a munkahelyed fontos. Segítek a házi feladat megoldás ellenőrzésében.Este nem kell neked megtenni.Meglocsolom a virágaid, míg szabin vagy, nem kell az édesanyádnak messziről ide fáradni.Átveszem a csomagod a póstástól. stb. stb. Mikor mire van szükség. Igaz, nekem könnyű, mert én ezt láttam a nagymamámtól, aki két világháborút élt meg , öt gyerekkel maradt özvegyen, a háború alatt minden vagyonát elvesztette, négy gyermekét temette, nyolc tagú családot látott el, és én soha nem hallottam panaszkodni, minden nap volt ideje ránk, pedig még nem volt mosógép, hűtő, mindég volt főtt étel az asztalon, tiszta ruha, és este csodás történetek. 84 évet élt, szellemileg teljes frissességben. Én is felváltottam a nyolcadik x-et egyedül maradtam, de igyekszem nem magányos lenni.

  21. Gyorokiné Tóth Ilona

    Kedves Ilona! Megtudhatnám az Orvos és a gyógyszer nevét,a férjem szintén Alzheimer-kór ban szenved és hiába vittem orvosokhoz nem tudnak segíteni rajta,csak olyan gyógyszert adtak neki amitől élő halot volt. Kérem az E-mail cimemre legyenszives el küldeni. Előre is köszönöm. Üdvözlettel Ilona!

  22. Kedves Ilona!

    Megírná nekem, hogy kinél jártak a Honvéd kórházban?

    Üdvözlettel: Maja
    Email: maaja61@gmail.com

  23. Bereznai Klára

    Kedves Ilona! Megkérem , irja meg nekem az orvos, vagy a gyógyszer nevét, édesanyám 87-ik éves és kezdődö jelei vannak ennek a betegségnek. Köszöm Klára

  24. Bereznai Klára

    Klára aláirással az utolsó hozzászólás elfelejtettem email cimet irni , ezt potolom. drbereznai@mailbox.hu

  25. Rienerné T. Éva

    Kedves Ilona! Amint látom fél napig írogathatna annyian kérik a segítségét. Mégis nagyon kérem, legyen szíves küldje el nekem a Honvéd kórházban dolgozó orvos nevét. Köszönettel üdvözli T. Éva brk@t-online.hu

  26. Tóth Imréné

    Kedves Ilona! Az édesanyám is ugyan ezen tünetekben szenved 84 éves, én is nagyon szépen kérném, ha eltudná küldeni a gyógyszer nevét! Köszönettel: Tóthné katineni51@ citromail.hu

  27. Kedves Ilona!
    Szépen kérem, küldje el nekem a Honvéd Kórházban dolgozó orvos nevét és elérhetőségét.,és a gyógyszer nevét: h.karol@vipmail.hu címre
    Köszönettel: Karola

  28. Kedves Ilona!
    Nagyon szépen kérem, legyen szíves megküldeni az orvos nevét és elérhetőségét, és a gyógyszer nevét sz.marienka@freemail.hu címre. Segítségét köszönöm: Mária

  29. végig olvastam a sok hozzászólást, és a sok kérést. Elszorult a szivem, milyen sok ember kínlódik ugyan ezzel a problémával. Hát ide írom még egyszer a végére, hogy biztosan mindenki elolvassa. Az orvos nevét sajnos nem tudom megadni az Ő beleegyezése nélkül, de a gyógyszer neve Seroquel amit a mi ideggyógyászunk is fel írhatott volna, /mint utólag kiderült, mert természetesen elmondtam neki/ ha eszébe jut . Hát remélem azért most sok emberen tudok segíteni, még ha az orvos nevét nem is írtam meg. De ígérem, ha beszéltem Vele, és beleegyezését adja, ki fogom ide írni.

  30. Tóth Imréné

    Kedves Ilona!
    Hálásan köszönjük az önzetlen segítségét!
    További jó egészséget kívánunk Önnek és
    édesanyjának! Tisztelettel: Tóthné

    • Kedves Tóthné!
      Igazán nem nagy dolog ez, bár többet tudnék segíteni. De ha már csak egy emberen segítettem is nagyon örülök. Köszönöm a hozzászólását
      Ilona

  31. Megdöbbent, hogy ennyien kérdik a demencia elleni gyógyszer nevét valami csodára gondolva. Ilyen jellegű segítség nincs, de még a depresszió elleni szerek is többet ártanak mint használnak. Egyedül a gyógyszergyáraknak jó ez a hatalmas ívű kamu. Ez biztos.

    Amiről beszélhetünk, az legfeljebb a helyzet optimalizálása szeretettel, családdal, testmozgással, megfelelő szellemi elfoglaltsággal.

  32. Kedves Csaba! Nem kívánom önnek, hogy egyszer ilyen helyzetbe jusson, mint a fentebb megszólalók. A helyzetet meg optimalizálhatja, szeretettel, meg törődéssel, én is azt tettem. Anyukám meg folyamatosan ellenséges volt velem, bár mit is tettem, mert nem ismert meg. Nekünk ez a gyógyszer segített. Gyógyszer ellenes vagyok én is, csak a saját tapasztalatomat írtam meg. És ha hiszi ,ha nem velünk akkor is egy kisebb fajta csoda történt.Azért írtam, mert ha már csak egy emberen segít, az hatalmas dolog.mert itt a családtagokra ró hatalmas terhet, egy ilyen emberrel együtt élni, és nézni hogyan épül le, napról napra. Ismerek olyat is, aki már 15 éve gondozza az édesanyját ebben az állapotban. Szörnyű, bele sem mertem gondolni, hogy bírnám én ezt, elég volt az a pár hónap amit el kellett viselnem.

    • Kedves Ilona! Természetesen nem kételkedem a szavaiban. De az Önök esetére a “kivétel erősíti a szabályt”-elve lehet igaz. El tudom képzelni, hogy akár ez egy véletlen egybeesés, hiszen a betegek állapota hullámzó lehet, és amúgy is javulhat átmenetileg. Lehet hogy a kezdeti tünetegyüttes eleve nem volt olyan súlyos mint ahogy megítélték és reális életproblémákból táplálkozott, amelyek közben megoldódtak. Vagy placebo-hatás. Akár tényleg hat a gyógyszer, de csak átmenetileg, majd fokozatosan megint romlik a helyzet. Több tanulmány szerint az ilyen idegrendszerre ható gyógyszerek hosszú távon több kárt okozhatnak mint hasznot, a sok mellékhatás pedig kezdettől fogva adott. Ezek a drogok, az egész személyiség szerkezetét, magatartását megváltoztathatják és persze nem csak jó irányban, sok addig nem tapasztalt furcsaság jelentkezhet és még szerencsés, ha ezek csak a gyógyszer szedéséig korlátozódnak.

      Mindenesetre ne bízzák el magukat, mert még a gyógyszergyári propaganda oldalon is sűrűn emlegetik a “relapszus” fogalmát, tehát hogy a kezdeti javulás után visszaesés következik be, vagy még rosszabb állapot. Az ilyen típusú gyógyszereknél ez szinte törvényszerű.
      Az esetek többségében a gyógyszergyárak és az orvoslás világában az elme-idegrendszeri betegségek terén az emberi nyomorúság és tehetetlenség kihasználásáról van szó, amikor úgymond segíteni akarnak, olyasmivel ami valójában nem segít, sőt még árt is. A humanitárius álarc mögött a valódi arc pedig a kapzsiság, az önérdek és gátlástalanság.
      Kevés dolgot várok jobban mint azt, hogy egyszer lehulljon erről a lepel erről a gyalázatról.
      Már pedig, ha lassan is, de egyre kevésbé fenntartható az internet világában, hogy mindez ne derüljön ki. Elsőre ajánlom valamelyik fórum felkeresését, ahol betegek, hozzátartozók beszélik át a egészségügyi problémáikat, gyógyszeranomáliáikat. Letaglózó, amit abból leszűrhet, hogy mennyire nem ér semmit az egész. Ez a kegyetlen realitás.
      Valakin akkor segítünk, ha tudunk segíteni. De segítséget ajánlani fedezet nélkül sokszor többet ártva anyagi haszonszerzés mellett, gátlástalan gyalázat.
      Kedves Ilona, mint írtam természetesen lehetnek kivételek és kívánom, hogy hozzátartozója minél tovább jó egészségnek örvendjen. Amit itt írtam, sarkítva fogalmaztam meg, hogy átjöjjön a lényeg.
      Köszönöm, hogy elolvasta.

      • Kedves Csaba! Amíg itthon ültem, vigyázva édesanyámra, próbáltam én keresgélni ezzel a problémával kapcsolatban, de nem igen találtam semmi használhatót. A minden napokat, meg csak nekem kellett végig csinálni, semmiféle jó tanácsot, vagy ötletet nem kaptam sehonnan.Ez maradt az én, és családom problémája. Azóta van nyugalmam, meg anyukámnak is, amióta a gyógyszert szedi.Igazat adok Önnek a gyógyszerekkel kapcsolatban, de van az a helyzet, amikor igenis szükséges.Nem tudom meddig fog tartani ez az állapot, de ajándék minden nap amit így megélünk, hogy újra visszakaptam az anyámat, és majdnem olyan mint régen volt.Köszönöm a jó kívánságot Üdv: Ilona

  33. Hát igen, sarkítva ennyi. Én láttam, mit küzdöttek a szomszédaim az Alzheimer-kóros mamával, aki még sem túl idős nem volt, sem túlsúlyos, korán kelt, mozgékony volt, és kedves- és még gyógyszeres kezelést is kapott… Azért Csabát felbíztatnám, írjon még egy cikket, miután- csak egy hónapig- elvállal egy ilyen személy melletti 24 órás felügyeletet, ellátást, megtagadva a galád gyógyszerelést….

  34. Én még csak 45 éves vagyok és az 5 pontból 4 már jelentkezett. Akkor ez azt jelentené hogy nekem is problámám lesz?A különbség csak az hogy rossz alvó vagyok. késön alszom el és korán kelek, éjszaka éber vagyok és minden kis zajra felébredek. kitől lehet tanácsot kérni? adjatok nekem tanácsot, cimet.Köszönöm.

  35. Oda kell figyelnünk a bennünk történő változásokra, amik sztem az idő múlásával így-úgy mindannyiunkat érintenek. De az ilyen összefüggések kutatása és leírása sokszor emlékeztet a régi nagy felfedezésre- miszerint milyen szoros összeköttetés van a nagylábujjam, meg a szemem között, hiszen ha rátaposnak, rögtön kicsordul a könnyem! Tehát nem szabad minden ijesztgetést készpénznek venni, én a fenti 5-ből 2,5-öt fogadnék el józan paraszti ésszel!

  36. Nagyon tanulságosak az írások, de sajnos nem látok megoldást a mi esetünkre.
    Nem tudom, hogy tud-e valaki segíteni…akár ötlettel…NAGYON KÖSZÖNÖM!

    A mi történetünk az alábbi:

    Édesanyám 2 éve kapott sztrokot. Nem bénult, hanem a mozgásában, gondolkodásában történt erőteljes visszaesés. ami folyamatosan romlik.
    Persze több egyéb betegség is kiderült (melldaganat, polip, stb), mert nem volt/és most sem hajlandó orvossal találkozni és persze azóta sem szed gyógyszert a magas vérnyomásra.

    Az utóbbi időben kizárólag a vásárlás köti le (nincs az a pénz, ami elég lenne), amennyiben nem kap pénzt hisztizik és – amit már elköltött, sokszor arra sem emlékszik – azt állítja meglopjuk…ha éppen olyan napja van megérti a dolgokat, ha éppen nem, akkor ordít és nem emlékszik az előzményekre.
    A testvéremmel 4-5 hónapot bírunk ki Anyuval, mert teljesen kikészülünk mi és a családunk is.

    Nem tudjuk, hogy mi a jó megoldás?!?
    Szeretjük és néha megőrjít, ez utóbbi az elmúlt hónapokban egyre többször fordul elő.
    Mit tegyünk?

  37. Már több 20 éve természetgyógyászattal, fitoterápiával foglalkozom, ismerek, és használok gyógynövényeket, amelyek nagymértékben és rövid idő alatt javítják a demenciás betegek állapotát káros mellékhatások nélkül, A betegség megelőzésére is javaslom. Érdemes természetgyógyász szakemberhez fordulni, tud segíteni!

  38. Pingback: A ginkgo csökkenti az időskori memóriazavarokat | Gyógyszer Nélkül

  39. Kedves Ilona!
    Egy nagyon fontos dolgot elfelejtett megemlíteni! Akinek
    agyvérzése,stroke-ja volt nem szedheti.Az én férjem három stroke után lett demenciás,Alzheimeres. Semmi nem segít.Három évig itthon ápoltam egyedül.Amikor a fizikai erőszak párosul a verbálissal, az már szinte elviselhetetlen.Rúg,ököllel üt,váratlanul pofon csap és közben folyékonyan szitkozódik.Ő aki egyébként nem kommunikál.
    Tragédia ez a betegség és a centralizált ellátás megoldatlan. A családok ebben a betegségben szenvedő hozzátartozójukkal magukra maradnak.
    Nincs gyógyszer,orvos aki ezt a leépülési folyamatot
    meg tudná állítani. Tudom lehangoló dolgokat írok,de
    az én drága férjem most is öntudatlan állapotban fekszik a zártosztályon.Májusban egy hónapig szintén ott volt.Felfekvéses lett a lába, tüdőgyulladást kapott.Május 29-én jöttünk haza,mert csak az elfekvőbe tudták volna elhelyezni.Azt pedig nem engedtem.Alig vártam,hogy itthon legyen.Gondoltam a saját környezet megnyugtatja,jó lesz itthon lenni.Sajnos nem így történt.Egyre agresszívabb lett,minden tevékenység dühöt váltott ki,már nem tudta ki vagyok,éjjel kóborolt a lakásban,
    kergette a nem létező macskát és még sorolhatnám.
    Ez alatt a két hónap alatt rá kellett döbbennem,hogy én már a gondoskodásommal, szeretetemmel nem tudok rajta segíteni, mert nem fogadja el,de Ő ezt nem tudja.Férjem 74 éves én 57 vagyok és ez a szörnyű betegség tönkre tette az életünket,megölte a szerelmünket, kiirtotta a férjemből a gyengédség,ra-
    gaszkodás minden csíráját.Mi ,akik ebben élünk igazán tudjuk mit jelent megbecsülni minden percet, órát ,napot, évet, amit a szerettünkkel tölthetünk.
    Nagy Bandó András írt egy könyvet ápoltakról és az Őket ápolókról.Négy sorban mindent megfogalmazott
    a könyv végén.
    “Amit én adtam Neked, az az életem
    Ami engem gyötör ,az a félelem
    Amit túlélhetsz, az a halálom
    Amibe belehalsz ,az a hiányom,”

  40. Fehèrnè Csilla

    A Seraquel nevű gyógyszer hasznàlati útmutatòjàt bàrki elolvashatja it a neten. Feketèn fehèren le van írva, hogy idõskorú dens betegeknèl nem alkalmazhatò. !!!
    Èn lennèk a legboldogabb ha dràga apòsom szàmàra lètezne olyan gyògyszer amitõl újra a règi önmaga lehetne.

  41. Fehérné Csilla

    Elnézést természetesen demens beteget akartam írni.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*