Egyik kezében cukros fánkot, másikban egy zöld almát tart egy doktornő, kinek fonendoszkóp lóg a nyakában.

Mai modern korunkra jellemző, hogy mintha a testünktől elválasztva élnénk. Nem a testünkkel élünk, hanem a testünk ellen. Már nem értjük szervezetünk nyelvét és jelzéseit, vagy rosszul értelmezzük azokat. Közben nagyon sokan szenvednek krónikus betegségekben.

Mert mit csinálunk, ha hirtelen sóvárgást érzünk valami édes után? Általában nem kérdezzük meg magunktól, hogy milyen ok áll e mögött, hanem gyorsan valami édeset tolunk a szánkba –lehetőleg olyat, ami olcsón kapható a boltban. Az összetevők, a cukor hatása, a szervezetünk tulajdonképpeni baja – mindez nem érdekel bennünket. Legalábbis addig nem, amíg minden rendben van, és viszonylag jól érezzük magunkat.

Ezek az éhségrohamok azonban nem feltétlenül azt jelentik, hogy a szervezetnek haladéktalanul arra az élelmiszerre van szüksége, amelyről úgy gondoljuk, hogy pillanatnyilag vágyunk rá.

A sóvárgások utalhatnak egy mikrotápanyag-hiányra is, pl. ha sósra vágyunk, ásványianyag-hiányra, vagy konkrét magnéziumhiányra, ha csokoládé után sóvárgunk. Ha üdítőitalt kívánunk, az valójában a több gyümölcs iránti szükséglet jele lehet. Az édesség utáni vágy pedig gombás fertőzésre is utalhat. De éppúgy egy meglévő vércukor-ingadozásra, mely sürgősen szükségessé teszi az étrendváltást.

Mások migrénben szenvednek. Gyógyszereket szednek, de nem teszik fel a kérdést, hogy esetleg egyes táplálkozási vagy életvezetési szokások lehetnek-e felelősek az újra és újra visszatérő fájdalomért. A migrént nemritkán bizonyos élelmiszerek vagy élelmiszer-adalékok váltják ki. Ha utánajárunk, gyakran rájövünk az okra. Nem kevesen vannak azok sem, akik akkor szabadultak meg egyszer és mindenkorra a krónikus fejfájásuktól, miután megállapították, hogy az ízfokozók felelősek a problémájukért. Másoknál a hisztaminintolerancia fejeződik ki fejfájásban, és ez csak akkor érzékelhető, ha érett sajtot, vörösbort és savanyú káposztát esznek.

A testi panaszok vagy bizonyos testi jelzések tehát nem azt jelentik, hogy minél gyorsabban együnk valami egészségtelen dolgot, vagy szerezzünk be gyógyszert és vegyük be, hanem felhívás arra, hogy megkérdőjelezzük táplálkozási és életmódbeli szokásainkat, és rájöjjünk testünk valós szükségleteire. Az egészséget meg lehet tanulni!

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*