Gyerekkorom óta falom a könyveket. A boldog gyermekkor még nem indok arra, hogy ne szeressünk belemerülni egy-egy történetbe. Ma már tudom, hogy az életben a könyvek egyfajta menedékként is szolgálnak számunkra. Elsősorban akkor szeretünk beletemetkezni egy regénybe, ha az életünk nem éppen úgy alakul, ahogyan szeretnénk. Én magam vagyok azonban az élő példa, hogy nem csupán erőt meríthetünk egy jól megírt regényből, de akkor is adhat nekünk boldog pillanatokat, ha éppen jó passzban vagyunk. Egy könyvmoly gondolkodását, felfogását csak az értheti meg igazán, aki maga is imád olvasni, és szeret része lenni egy sztorinak.
A könyv egy kikapcsolódási forma. Míg egyeseknek a meditáció vagy egy hobbi nyújt feltöltődést, addig másoknak a fiktív vagy igazi történetek olvasása okoz kikapcsolódást és vigaszt. A kérdés az, hogy csak azért olvasunk, hogy ne gondoljunk a való világra, vagy azért, hogy kipihenjük az életünk nehézségeit, netalántán a könyvek is irányt mutathatnak nekünk? Én azt gondolom, hogy bizony a könyvek nemcsak vigasztalódást adhatnak nekünk, de mélyen a lelkünkbe marhatnak és a gondolatainkat is megváltoztathatják. Gondoljunk csak arra, ha valaki egy bántalmazó kapcsolatban él és ezzel kapcsolatban kezébe kerül egy könyv. Akár az életét is megmentheti, ha rádöbben, hogy egy nárcisztikus, bántalmazó párja van. Egy könyv is rádöbbentheti arra, hogy egy normális kapcsolatban nincs alá-fölé rendeltségi viszony, ott bizony egyenlőség van.
Nemcsak az igaz történetek, a valóságon alapuló regények késztethetnek bennünket arra, hogy változtassunk, de akár még egy krimi is, melynek hatására talán óvatosabbak leszünk és nyaralás előtt nem posztolunk arról, hogy pár nap múlva hol fogjuk tölteni a szabadságunkat.
Azokat a regényeket kedvelem, amelyek napokig megmaradnak bennem és gondolkodásra ösztökélnek. Leginkább azt szeretem, ha ez egy fantasy könyv elolvasása után történik meg. Az apokaliptikus, utópisztikus történetek is késztethetnek bennünket gondolkodásra. Mit tennénk, ha a világ mostani formájában megszűnne? Ha idegenek szállnák meg a bolygónkat? Küzdenénk? Feladnánk?
Muszáj mindig olyan könyvet olvasni, amely megmozgatja az agytekervényeinket? A válasz egyértelmű: nem. Az olvasásnak nem mindig az a célja, hogy agyaljunk a leírt történeten. Néha jólesik csak úgy belemerülni a könyvbe, hogy nem vonunk semmiféle párhuzamot az életünkkel, nem filozofálunk azon, hogy mit tennénk a főhős helyében, vagy milyen mondanivalója van a regénynek számunkra. A „limonádé” könyveknek is megvan a létjogosultságuk. Olvasni jó, nemhiába hangoztatják azt úton-útfélen, hogy még az időskori elbutulás, a demencia ellen is hatékony. De azért jó érzés, ha tanulhatunk, építkezhetünk is egy jól megírt könyv segítségével.
Most pedig nézzük is meg, hogy milyen pozitív hatásai vannak a rendszeres olvasásnak! A rendszeres olvasás nemcsak okosabbá tesz, hanem növeli az agyi kapacitást is. A rendszeres olvasás javítja a memóriát, hiszen folyamatosan edzésben tartja az agyat. Az életkorral együtt jár a memória és az agyműködés csökkenése, de a rendszeres olvasás segíthet lassítani a folyamatot, és az elme is hosszabb ideig maradhat éles.
Az olvasás tehát munkára készteti az agyat. Azoknak, akik rendszeresen olvasnak, keresztrejtvényt fejtenek vagy sakkoznak, sokkal kevesebb esélyük van az Alzheimer-kór kialakulására, mint azoknak a személyeknek, akik nem hódolnak ezeknek a tevékenységeknek, hiszen az inaktivitás növeli az Alzheimer-kór kockázatait.
Az olvasás akár 70%-kal is csökkentheti a stressz kialakulásának rizikóját. Ha el tudunk merülni egy jó könyvben, akkor kicsit háttérbe szorulnak a gondjaink, ez pedig ellazítja az izmokat, csökkenti a feszültséget és a stresszt, és oldja a szorongást is.
A pszichológusok is javasolják az olvasást, illetve nagyon hasznos lehet még a biblioterápia is, hiszen támogatja a mentális egészséget, csökkenti a depressziót és a szorongást. Számos kutatás igazolja, hogy a biblioterápia nagyon előnyös lehet, különösen ha azt kognitív viselkedésterápiával kombinálják.
Az is különbség, hogy képernyőn vagy papíron olvasunk. Aki szüleitől, nagyszüleitől örökölt, jó eséllyel akár száz éve nyomatott könyvet vehet a kezébe, gondolhat arra, ki lapozta olvasta két emberöltővel ezelőtt. Nem mindenki szereti, de a könyveknek szaga vagy illata is van (a tabletnek nincs).
Én jó könyveken nevelődtem, egész pontosan a könyvek által neveltem fel magamat. Azokból tanultam meg mi a helyes, a jó, milyen szeretnék lenni. Mázlim volt: nagyon hamar megtanultam milyen az igényes irodalom, melyik írókat olvassam. Igen, a könyveknek nevelő hatása is van, ugyanakkor nem csak elgondolkodtat, önismeretre sarkall, de kiváló szórakozást is nyújt. Nagyon sokat olvasok, nem tudnék könyvek nélkül létezni. De naponta fejtek keresztrejtvényeket is, serkenti az agyat, ugyanakkor nyugtató hatása is van. Ha valami miatt stresszelek, akkor elő a rejtvényekkel!, akkor is, ha aznap már megfejtettem párat. Mindenkinek csak ajánlani tudom az olvasást és a rejtvényfejtést napi szinten.
Úgy tapasztaltam, nem csak azért jó olvasni, mert pihentet vagy éppen feldob, vagy javítja a gondolkodást. A hagyományos könyv lapozása javítja a finommotoros mozgást. Ráadásul apró mozdulatocskák, de oldják a feszültséget.