Gyerekkoromban vidéken éltem, amit nagyon szerettem. Sok-sok kedves emlék fűz a szülőfalumhoz, ahol sok állatot tartottunk. Édesapám, aki sajnos már nincs közöttünk, imádta a galambokat, nagyon sok galambunk volt. Kiskoromban nagyon sokat ültem apukám mellett és csak néztük ezeket a csodálatos madarakat, ahogy esznek, párt választanak maguknak, gondozzák a kicsinyeiket. Majd apukám megmutatta, milyen is az a galambröptetés. Imádta nézni, ahogy a galambjai felemelkednek az égbe, majd ismerős és ismeretlen tájakat járnak be. Sosem aggódott, hogy nem térnek vissza a szeretett madarai, mivel a galambok ragaszkodnak ahhoz a helyhez, ahol gondjukat viselik, ahol jól érzik magukat. és ezek a galambok valóban minden egyes röptetést követően hazatértek a saját kis fészkükbe.
Édesapám egy nyugodt természetű ember volt, aki soha nem kiabált a gyerekeivel, a szeretteivel. Talán ennek a szeretett madarai is az okai lehettek. Ma már kutatások eredményei is őt igazolják. A madarak megfigyelése és hallgatása nagyon előnyös ugyanis a mentális egészség szempontjából. Mutatjuk is, hogy miért.
A madarak megfigyelése, az énekük, a hangjuk hallgatása pozitívan hat a mentális egészségre, ugyanis nyugtató hatásai kiemelkedőek. A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a madarakkal való mindennapi találkozás, a látványuk és a hangjuk nagyon is pozitívan hat a mentális egészségre. Ez a hatás kisebb, ha csak látjuk a madarakat, de nem halljuk őket, vagy csak halljuk a madarak énekét, hangját, de nem látunk egy madarat sem. Ezek a „találkozások” a mentális jóllétet javítják és nemcsak egészséges embereknél, hanem azoknál az embereknél is, akiknél depressziót vagy szorongást diagnosztizáltak.
Minden egyes alkalom, amit a madarak társaságában töltünk, mintegy nyolcórányi boldogságot csempész az életünkbe. Ha azt nézzük, hogy édesapám minden egyes nap foglalkozott a madaraival, hiszen reggel ők voltak az elsők az állatok etetésénél, és este is sok időt töltött el velük, akkor érthető, hogy miért is volt mindig olyan életvidám, nyugodt és kiegyensúlyozott ember.
Nem is kell messzire menni, hogy madarakat figyeljünk. Budapest belsőbb kerületeiben is itt vannak a a dolmányos varjak és a szarkák. Parkokban gyakoriak a feketerigók és a cinkék is. A Népligetben nagyon sok csóka él, ők is érdekesek, társas lények. Érdemes hozzá olvasni Konrad Lorenz könyvét, a címe: Salamon király gyűrűje.
Buda legforgalmasabb utcájában, mára már körbeszorítva bérházakkal, irodaépületekkel, van egy kis oázis, egy vadregényes kert, ahol évekkel ezelőtt kialakítottunk egy olyan helyet, ahol meghagytuk a borostyánt, közé madáritatókat, madárfürdetőket helyeztünk, amit előszeretettel vettek birtokba a cinkék, rigók, néha galambok. Tavasztól őszig, amikor már nem volt hűvös az időjárás a nap egyik fénypontja volt, hogy reggel, munkába indulás előtt kiültem meginni a tejeskávémat a kertbe, ahol élvezhettem lelkemben, testemben a békét, a nyugalmat. Körül ölelt a hajnali természet csodája, és figyeltem a közelembe bátran merészkedő békésen, vidáman tipegő, rohangáló, fürdő madarakat. A látvány, s ez a 10-15 perc valóban egész napra feltöltött, örömet okozott, mondhatnám tele lettem energiával. Köszönet e kedves társainknak, a madaraknak
nekem esik jól,ha gondoskodhatom róluk. Valóban öröm nézni ahogy eszegetnek,fürödnek a kertbe kihelyezett itatóikban.Ezen a télen elfogyasztottak,20kg búzát,20 kg napraforgó magot,és vagy 50 db cinkegolyót továbbá 60 kg almát,. Nagy meglepetésemre rigók fogyasztották el a fákra kihelyezett szalonna darabokat,a cinkéket nem nagyon érdekelte.Ami az állományt illeti vannak vad galambok örvös galambok,fácán,mátyás madár,cinke verebek,harkály,vörösbegy, ősz apó,szarka,fenyő rigó,fekete rigó,sárga rigó,pinty,seregély. Kedves kis társaság,nagyon szeretem őket.