Bíbor méhbalzsam (Monarda didyma) gyönyörű virága.

Ennek a szépen hangzó gyógynövénynek Észak-Amerika az őshazája, habár ma már Európában is sok helyen, így hazánkban is előfordul. Igaz, sokan csak dísznövényként és nem gyógynövényként ültetik a kiskertjükbe. Egyéb elnevezései az ápolka, vörös méhbalzsam és az indián csalán. A bíbor méhbalzsam (Monarda didyma) a nevét onnan kaphatta, hogy a növény virágai bíborszínűek, de még levelének erezetei is pirosas színt öltenek és fecskevirágzatot alkotnak. Nevét Nicolas Morades spanyol fizikusnak, botanikusnak köszönheti.

Az árvacsalánfélék családjába tartozó gyógynövény levelei keskenyek, tojásdad formájúak és átellenesen állnak. A növénynek jellegzetes illata van, amelyet talán a benne lévő illóolajnak köszönhet, amely kicsit a bergamottolaj illatára emlékeztet. Talán ezért nevezik még bergamottnak is.

Őshazájában előszeretettel alkalmazzák gyógyításra, ugyanis a bíbor méhbalzsam levelei és virágai is tele vannak értékes illóolajokkal, amelyek serkentik az emésztést és hatékonyan nyugtatják meg a gyomrot.

A gyógynövényben sok csereanyag is található, amely kiválóan alkalmas sebek fertőtlenítésére. Régebben kimondottan csak a fertőtlenítő hatása miatt alkalmazták a bíbor méhbalzsamot.

A méhbalzsam elősegíti az emésztést, illetve csökkenti a gyomorpanaszokat. A gyógynövény hurutoldó és görcsoldó hatásokkal rendelkezik.

Észak-Amerikában a növény virágaival salátákat dekorálnak, illetve salátákat is készítenek, hiszen nem csupán ehetők a növénynek ezen részei is, hanem a leírások alapján nagyon finomak is. A gyógynövény leveleivel limonádét, hideg, hűsítő italokat és puncsokat ízesítenek, de zöldfűszerként is használhatjuk azokat, hiszen kellemes, citromos, fűszeres aromával rendelkeznek.

A méhbalzsammal egyes indián törzsek megfázásos betegségeket gyógyítottak, de bőrsérüléseket is borogattak vele. A bíbor méhbalzsamot szájvizek és parfümök készítése során is felhasználják.

Ha szeretné ezt a gyógynövényt a kiskertjébe elültetni, akkor jó, ha tudja, hogy a bíbor méhbalzsam szárazságtűrő, napfénykedvelő, ennek ellenére nyirkos talajon szebben fejlődik és több virággal örvendeztett meg bennünket. A gyógynövény júniustól egészen szeptemberig virágzik, amelyeket a poszméhek és a pillangók nagyon kedvelnek. Tőosztással és dugványozással szaporítható. A lisztharmatra nagyon érzékeny.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*