A hánytatógyökér, amely ipekakuána néven is ismert, egy örökzöld növény, akár 40 cm magasra is megnő. Többnyire Dél-Amerika (Brazília, Peru) trópusi erdőiben, de Costa Ricában is őshonos, és élénkzöld levelekkel, valamint fehér virágokkal rendelkezik. A hánytatógyökér termése gyakran húsos és kékesfekete színű. Az ipekakuána gyökerét 3 éves korában gyűjtik be virágzás után.
Bár az ipekakuána gyökerét a gyógyászatban alkalmazzák, alapjában véve egy mérgező növényről van szó. A hánytatógyökérben lévő alkaloidok miatt, amelyek a hörgőváladékot elfolyósítják, a hánytatógyökeret korábban gyakran alkalmazták száraz köhögésnél, különösen akkor, ha az egy hörghurut várható kezdetét jelezte. Mindenesetre mindig nagyon pontosan kellett figyelni az adagolásra, ami ritkán sikerült, így egy erős hányinger járt a kezeléssel. Kis adagban tehát nyákoldó és köptető hatású, míg nagyobb adagban hánytató és görcsoldó (a hörgőizomzatra).
Ezért a hánytatógyökeret már nem is alkalmazzák hörghurut leküzdésére, hanem legfeljebb azért, hogy egy fellépő mérgezésnél hányást okozzon, ezzel segítve a káros anyag eltávolítását a szervezetből. A hánytatógyökeret számos növényi orvosság tartalmazza. Köptető tulajdonsága teszi teljessé a köhögéscsillapító hatását, és hatékonysága bizonyítottnak látszik. Főleg szirup formájában találkozhatunk vele, de ez a növény a homeopátiában is egyre gyakrabban kerül felhasználásra hányinger és hányás elleni szerekben.
A hánytatógyökér túl magas adagolása nemcsak jelentős hányingerhez vezet, hanem mérgezést is okozhat, amely többek között szívritmuszavarokban, görcsrohamokban és akár kómában is megnyilvánulhat. Az ugyancsak hosszan tartó hányással, amivel a mérgezés járhat együtt, az is lehetséges, hogy a gyomornyálkahártya erős irritációja miatt véres hasmenés, vagy akár gyomorperforáció is bekövetkezhet. A növénnyel történő külső érintkezéskor is legyünk óvatosak, mert könnyen felléphetnek allergiás reakciók.
