A terjőke kígyószisz (Echium vulgare) lila színű virágai, amelyből a porzó és a bibe is hosszan kinyúlik.

Ez az érdekes nevű növény hazánkban, de Ázsiában és Afrikában is megtalálható. A növény nagyon kedveli a sziklás és homoskos talajt, de útszéleken, parlagokon és vasúti töltéseken is találkozhatunk vele. A gyógynövény a borágófélék családjába tartozik. Népiesen nevezik még Alcubisi füvének, kis ökörnyelvnek, pirosító gyökérnek és terjőkének is.

A terjőke kígyószisz (Echium vulgare) egy kétéves, akár egyméteres magasságot is elérő, májustól szeptemberig nyíló gyógynövény. A terjőke kígyószisz az első évben csak tőlevélrózsát fejleszt. A virága lila színű, amelyből a porzó és a bibe is hosszan kinyúlik. Olyan látványt nyújt, mint egy kígyó, amely éppen sziszegve kiölti a hosszú, kettéhasított nyelvét. A középkorban éppen emiatt a növényi jellegzetesség miatt ajánlották például kígyómarásra.

Iratkozzon fel hírlevelünkre még ma!

Töltse ki a feliratkozó formot, hogy naprakész információkkal láthassuk el Önt.

A növény kicsit furán néz ki, mert olyan benyomást kelt, mintha apró szemölcsök borítanák. Ráadásul ezekből szőrszálak állnak ki. A növény tőlevelei szélesek, szárlevelei pedig lándzsa alakot öltenek. A növénynek mindössze 4-5 halványzöld csészelevele van, amelyek az aljuknál összenőttek, és csakúgy, mint a növény többi része, ezek is szőrösek. A növény pártája 2 cm hosszú, a sziromlevelek pedig egymással összenőttek. A növény kétágú bibeszállal rendelkezik, a porzószálak ibolyakék színben pompáznak. A növény hasadó terméssel rendelkezik.

A terjőke kígyószisz nagyon kedveli a dombvidékeket, de hegyvidéken is találkozhatunk vele. Hol lelhető még fel ez a szőrös növény? Parlagokon, gyomtársulásokon, legelőkön, útszéleken, vasutak mentén, kavicsos területeken és kőfejtőkben.

A népi gyógyászat régebben főzetet készített a növényből, és olyan betegségeknél alkalmazta, mint hasmenés, de az sem volt ritka, hogy bélhurut esetén használták. A növény virágos hajtásait használták fel ezeknek a betegségeknek a gyógyítására.

A gyógynövényből igen sokat kell szedni, hogy elegendő mennyiség gyűljön belőle össze. Közel négy kilogrammnyi növényből lesz egy kilogrammnyi szárítmány. Manapság teakeverékekben találkozhatunk a gyógynövénnyel.

A népi gyógyászatban a szárított gyökereit használták fel, ha epilepsziás beteget kívántak gyógyítani, de előszeretettel alkalmazták nehezen gyógyuló sebek kezelésére is.

Ehhez a cikkhez 2 hozzászólás

  1. Keglovics Ferenc

    Kérek rendszeres tájékoztatást.
    Előre is köszönöm.

    • Fentebb a cikk közepe táján találja a feliratkozó felületünket, ha rendszeres tájékoztatást szeretne.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*