Kelet-Európában nagyon népszerű a torma, sokan termesztik és fogyasztják is. Mivel rengeteg értékes tápanyagot tartalmaz, így a hagyományos gyógyászatban is évszázadok óta alkalmazzák ezt a gyógynövényként is funkcionáló növényt.
A torma számos tápanyagnak gazdag forrása, mint például C-vitamin, B1-vitamin, vas, kalcium, magnézium és kálium. Egyik fő hatóanyaga a sinigrin nevű vegyülete, egyéb hatóanyagai pedig a glikozidok és a flavonoidok.
A hagyományos gyógyászatban elsősorban remek és kiemelkedő antibakteriális hatásai miatt használják. Olyan összetevőt tartalmaz, amely hatására egy kéntartalmú vegyület szabadul fel a szervezetben. Izotiocianátokban is rendkívül gazdag, amelyek aktivitása hat a baktériumok ellen, különösen az E.coli nevű baktérium ellen nagyon hatékony. A tormát sokan éppen emiatt fogyasztják rendszeresen, azaz az antibakteriális hatását használják ki.
A gyógynövény nagyon eredményesen küzd a húgyúti fertőzéssel is, amely olyan gyakori, hogy nemcsak mindkét nemet érinti, hanem időseket és fiatalokat is egyaránt. Az izotiocianát egy olyan vegyi anyag a tormában, amelynek aktivitása elősegíti a torma antimikrobiális, csíraölő hatását.
A torma egy sinigrin nevű vegyületet is tartalmaz, amely a glükozinolátok lebomlásának eredménye. Ezzel kapcsolatban pedig azt mutatták ki, hogy elősegíti a rákos sejtek pusztulását.
A torma más betegségek gyógyításában is a segítségünkre lehet, például nagyon eredményes a gyulladás csökkentésében, és hatékonyan szabályozza a vérnyomást is. Milyen betegségek esetén vethetjük még be ezt a gyógynövényt? Például ilyen a vesekő, a köszvény, az asztma, a reuma, a fejfájás, a légzőszervi betegségek és az izommerevség.
A nagyobb mennyiségű torma rendszeres fogyasztása mellékhatásokat is okozhat, ilyen például a fokozott izzadás, a gyomorpanaszok és a hányás.
Általában biztonságosnak mondható a torma fogyasztása, azonban akik pajzsmirigy-alulműködésben, peptikus fekélyben, gyomorhurutban vagy vesebetegségben szenvednek, csak óvatosan és mértékkel fogyasszák ezt a gyógynövényt. Terhesség és szoptatás időszaka alatt sem javasolt a fogyasztása, illetve lehetőleg négy év alatti gyermeknek se kínáljuk ezt a táplálékot. A tormával kapcsolatban bebizonyosodott, hogy kölcsönhatásba léphet pajzsmirigygyógyszerekkel is.
A tormát ehetjük nyersen, készíthetünk belőle mézes szirupot, illetve salátában is remekül megállja a helyét. Most 2 ilyen receptet mutatunk be.
Tormás sárgarépa-saláta hozzávalói:
• 3 közepes sárgarépa,
• 1 kisebb torma,
• egy evőkanál méz,
• fél citrom frissen facsart leve,
• ízlés szerint só és őrölt kömény,
• egy kisebb csokornyi metélőhagyma.
Elkészítése:
Reszeljük le a répát és a tormát, vágjuk fel apró darabokra a metélőhagymát. Keverjük el a tormát és a sárgarépát egy salátástálban. Keverjük össze a citromlevet, a mézet, az őrölt köményt és a sót, majd keverjük a salátánkhoz. A tetejét szórjuk meg a felaprított snidlinggel.
Céklás-tormás-újhagymás saláta hozzávaló:
• 3 db újhagymaszár,
• 2 db közepes cékla,
• 1 kisebb torma,
• 2 evőkanál olívaolaj,
• 1 kisebb lime,
• só, köménymag,
• méz.
Elkészítése:
Reszeljük le a tormát és a céklát, keverjük össze egy salátástálban. Vágjuk fel a hagymaszárat, ezt is adjuk a salátánkhoz. Egy kisebb tálban keverjük össze az olívaolajat, a sót, a mézet, a limelevet és a köménymagot, és ezt is adjuk hozzá a salátánkhoz. Sültek mellé kiváló mindkét saláta.
