A szőrös rambután (Nephelium lappaceum) a szappanfélék családjába tartozik, és meglehetősen kedveli a trópusi vidékeket. Nevét onnan kapta, hogy az őshazájában, a Maláj-félszigeten élők nyelvén a gyümölcs neve azt jelenti szőrös, hajas, vagy szőr és haj. A rambutánfa elérheti a 20 méteres magasságot is, párosan vagy négyesével ülő vöröses levelei vaskosak és bőrneműek, a fonákjukon szőrösek. A szőrös héjú gyümölcsök az ágak végein fejlődnek fürtöket alkotva. A rambután első ránézésre kicsit hasonlít a gesztenyére, viszont nem kemény, hanem puha és rugalmas. A színe az érés kezdetén zöldessárga, majd ez a szín mélyvörösbe fordul át. A terméshéjnak kocsonyás állaga van, a magja olyan, mint a mandula, de a felszíne nem sima, hanem érdes. A rambután édes ízű, olyan, mintha egyszerre ennénk citromot, sárgadinnyét és szamócát. A gyümölcsöt hamis licsinek is nevezik, talán a két gyümölcs közötti nagyfokú hasonlóság miatt.
A gyümölcs meglehetősen gazdag A- és C-vitaminban, kalciumban, káliumban, cinkben, magnéziumban, vasban és foszforban. A C-vitamin mellett bioflavonoidokban is gazdag. Ezek az antioxidánsok nemcsak a szabad gyökök káros hatásait képesek kivédeni, hanem megszüntetik a szervezetben kialakuló gyulladásokat is, amelyek sok betegség okozói lehetnek.
A rambután számos pozitív hatást gyakorol az emberi szervezetre. Erősíti az immunrendszert, segíti a szövetek működését. Védelmet nyújt a szívbetegségekkel szemben, csökkenti az úgynevezett „rossz koleszterinszintet”. Őshazájában külsőleg is felhasználják a rambutánt, mégpedig bőrszépítésre és a bőr állapotának feljavítására. Rendszeresen fogyasztva megszünteti az ínybetegségeket, illetve fokozza a libidót.
A magot nyersen nem, de megpörkölve lehet fogyasztani, de őshazájában szappan- és gyertyakészítésre is felhasználják. A növény gyökere gyógyászati célokat szolgál, hiszen csillapítanak vele lázat és a fejfájás egyik legjobb ellenszereként tartják számon.
A rambutánból lehet készíteni gyümölcszselét és dzsemet, de desszerteket is előállíthatunk belőle. Ahhoz, hogy a burokban lévő gyümölcsöt elfogyasszuk, egy éles késre lesz szükségünk. Ezt először is fel kell hasítani, majd óvatosan le kell fejteni a gyümölcs húsáról.
Én ettem mar sok rambutant DK-Azsiaban, ezert pontositanek:
A gyumolcs heja husos, nem igazán kemeny (mint a mandarine), az ujjainkkal is osszenyomas hatasara szetnyilik es belullevo edes husahoz igy konnyen hozzaferunk.
Szerintem az abban levő babmeretu nagy magja egy hartyaval elvalasztva a husatol szinten konnyen kifordul, ami sima, fenyes, mint a gesztenye.