Fiatal férfi magába borulva ül egy pad szélén, arcát kezébe temeti.

A depresszió valóban egy sötét világba taszítatja az embert, de csupán abban az esetben, ha sem ő, sem a környezet nem veszi észre a figyelmeztető jeleket, a testi és lelki tüneteket. Napjainkban nagyon jól kezelhető ez a betegség, de fontos, hogy a depressziós személy is meg akarjon gyógyulni, és ne csak a családtagjai nyomására keressen fel szakorvost és vegyen részt a kezelésen. A betegség mellett lehet ugyanis teljes életet élni, ha a hangulatzavarban szenvedő beteg is belátja, hogy terápia nélkül képtelen irányítani az életét és az azt bizonyos időközönként megkeserítő hangulatzavarokat.

De mi is az a depresszió? Olyan sokat halljuk ma ezt már tinédzserek szájából is, akik már egy kis szomorúság miatt is depressziót diagnosztizálnak saját magukon. Persze a serdülőkori lehangoltságot is komolyan kell venni, és egy gyerek is szenvedhet ilyen és ehhez hasonló betegségben, de többnyire ők csak a hormonok csúfos játékának köszönhetik, ha néhanapján világvége hangulatuk kerekedik.

A depressziós személy testi és lelki tüneteket is produkálhat. Testi tünetek: fejfájás, derékban jelentkező nyilalló érzés, ízületi és izompanaszok, gyakori szédülés és fáradtságérzés, mellkasi fájdalom, emésztéssel összefüggő panaszok, heves szívdobogás, gyomorégés, étvágytalanság, alvászavar, a nemi vágy nagymértékű csökkenése, ápolatlan, gondozatlan megjelenés. A depresszióban szenvedő személy gyakorta panaszkodik krónikus fájdalomra, de szervi eltérést egyetlen orvos sem képes diagnosztizálni nála. Ennek ellenére a betegek gyakran panaszkodnak folyamatosan jelentkező testi fájdalmakra.

A depresszió lelki szimptómái: állandósult szomorúságérzés, gyakori sírógörcsök, negatív érzések megjelenése önmaga és a környezet irányába, pozitív, örömteli érzelmekre való képtelenség, félelem, szorongás, ingerlékenység, a reménytelenség érzése, mely egyre jobban eluralkodik rajta.

A depressziótól szenvedő beteg általában képtelen bármilyen, az életével kapcsolatos döntések meghozatalára, de úgy igazából nem is érdekli, hogy mi zajlik a világban, ugyanis többnyire csakis önmagával van elfoglalva. Ezek a személyek sokszor úgy érzik magukat, mintha egy lassított jelenetben élnék az életüket, hiszen körülöttük minden lomhán működik, de ezzel együtt ők is inaktívvá válnak. Képtelenek a koncentrációra, figyelmük gyakran elkalandozik vagy lankadni kezd, emiatt jelentős mértékben lecsökken a munkaképességük, a teljesítményük. Sok esetben éreznek lelkiismeret-furdalást a betegségük miatt, úgy vélik, mindenkire csak bajt hoznak, emiatt megannyiszor vágynak a halálra, és sokan kacérkodnak is az öngyilkosság gondolatával vagy éppen fordulnak saját maguk ellen. Ezért lényeges, hogy időben felismerésre kerüljön ez a betegség, mert súlyosabb esetben pszichoterápiára és gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. E kettő együttese teszi ugyanis lehetővé, hogy a beteg újra a társadalom teljes jogú tagjának érezhesse magát és újra aktív legyen. Lényeges, hogy a családtagok, a barátok és a hozzátartozók is segítő kezet nyújtsanak, hiszen csak így lehetséges a beteg teljes felépülése és életkedvének visszatérése.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*