5 dolog, amit a legtöbb ember megbán az élete során – a céltalan élet szív- és érrendszeri betegséget okozhat

Amíg fiatalok vagyunk, csak éljük az életünket és nem gondolunk az öregkorra. Idősebb korban azonban sokkal több időnk van gondolkodni, az élet nagy dolgain elmélkedni és egyfajta számvetést készíteni az életünkről. Ilyenkor jön a mérleg, mit tettünk jól, mit csinálhattunk volna másként. A legtöbb ember sok dolgot megbán és ha visszatekerhetné az idő kerekét, teljesen másként döntene sok mindenben. Nem mellesleg a ki nem mondott érzések és szavak, a meg nem tett dolgok betegségeket is okoznak. Mutatunk is most ezek közül néhányat.

Sok ember adja fel a saját boldogságát az élete során. Ez nagyon durván hangzik, de bizony sokan csak elsétálnak a boldogság mellett. Nagyon klisés lehet, de így van: a boldogság bennünk lakozik. Sokan, amikor számvetést végeznek az életükkel kapcsolatban, nagyon sajnálják, hogy nem voltak elég boldogok, hogy nem örültek úgy igazán az életnek. Az élet nehéz, de ha megtaláljuk benne a kis örömöket, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb emberek lehetünk.

Sokan tartanak fenn az életük során mérgező emberi kapcsolatokat is. Mindenki ismer maga körül olyan embereket, akiket energiavámpíroknak is lehet nevezni. Ezek az emberek akkor érzik magukat elemükben, ha mások érzelmeiből táplálkozhatnak. Ettől válnak erőssé, míg azok, akiket érzelmileg kizsigerelnek, egyre rosszabbul érzik magukat nemcsak az érzelmi szipolyozó társaságában, de azon kívül is. Miért is kellene olyan emberekkel foglalkozni, akik negatívan hatnak ránk? Az érzelmi kizsákmányolás nem jó, lelkileg megbénít, testileg megbetegít, szellemileg leépít.

A „szeretlek” és „köszönöm” szavakat is sokan elfelejtik. Amikor elveszítünk egy szívünkhöz közel álló személyt, megfordulhat a fejünkben, hogy nem mondtuk neki – vagy nem eleget –, hogy mit érzünk iránta. Rengeteg ember bánja meg, hogy nem volt elég hálás a sorsnak, amiért jó emberek vették körül, amiért sok segítséget kapott. Két szóról van szó: „szeretlek” és „köszönöm”. Mindkét szónak súlya van, de a lelkünk is megkönnyebbül, ha ki tudjuk ezeket a szavakat mondani olyan embereknek, akiknek helyük van a szívünkben.

A bátorság sem szerepel sok ember repertoárjában. Édesapám mondta mindig, hogy az élethez bátorság kell. És milyen igaz! Amikor felülünk az élet nevezetű hullámvasútra, nem is sejtjük, hogy néha olyan pofonokat kapunk, amelyek szinte égetik a bőrünket. A nehéz helyzetek előtti megtorpanás, a jó lehetőségek visszautasítása mind-mind a bátorság hiányára utalnak. Az élet sokszor tesz bennünket próbára, amihez kell egy adag kurázsi. Viszont ennek köszönhetően vehet jó, jobb irányt is az életünk.

Az egoizmus jelenléte szintén megkeseríti az emberek életét. Nemcsak testileg, mentálisan is megbetegít. Néha muszáj ugyan önzőnek lenni, de az egyik legjobb dolog a világon: adni. Érzelmeket, segítséget, kedves gesztust, bármit. A mindig csak önmagával törődő ember előbb-utóbb magányossá válik. Nem helyezhetjük mindig a saját érdekeinket mások elé. Idősebb emberek gyakran gondolják azt, hogy sokkal teljesebb és boldogabb életet is élhettek volna, ha nem mindig a saját érdekeiket és érzéseiket tartották volna szem előtt.

Az életcél hiányát is sokan emlegetik életük utolsó harmadában. Egy tanulmány szerint az életcél csökkenti a korai halálozás kockázatait. Egy kutatás során azt vizsgálták, hogy az embereknek vannak-e életcéljaik, ha igen, mik azok, és ha nincsenek céljaik, akkor milyen betegség a leggyakoribb ezen emberek körében. Bebizonyosodott, hogy a célok nélküli életet élők körében sokkal gyakoribbak a szív- és érrendszeri megbetegedések, mint azon emberek körében, akik egész életükben küzdöttek valamiért, az álmaikért és céljaikért.

Azok, akik kitűznek maguk elé egy-egy célt és meg is szeretnék azt valósítani, sokkal boldogabbak. A vizsgálat során ezen emberek közül csak kevesen dohányoztak és fogyasztottak rendszeresen alkoholt, illetve a testmozgás is a prioritásuk között szerepelt. Tehát nagyon is fontos, hogyan éljük az életünket, hiszen ez kihat az egészségünkre, és mint kiderült, elsősorban a szívet és az érrendszert veszélyezteti, ha nem azért kelünk fel mindennap, hogy a céljainkért éljünk, küzdjünk.