Túródesszert, tejberizs, madártej, krémes gyümölcsjoghurt, csokikrémes álom… a boltok polcain számtalan édes-tejes konyhakész finomság csábítja a gyerekeket és felnőtteket egy kis “bűnözésre”. Egy nagyobb bevásárlóközpontban egész hűtősort foglalnak el a hangzatos nevekkel ellátott tejes édességek. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy ha gyerekünket hozzászoktatjuk az ilyen desszertek fogyasztásához, akkor hozzájárulunk emésztőrendszerük lassú, de folyamatos tönkretételéhez.
Ennek hozományaként idő előtti elhízás, cukorbetegség, bélgyulladás, immungyengeség, élelmiszerallergia, asztma, ér- és szívrendszeri probléma alakulhat ki. Ugye ijesztő? Sajnos nem túlzás. Főleg akkor nem, ha a folyamatos édességadagolás mellett – már napi egy tejes finomság is elég – nagy mennyiségű tejterméket kínálunk reggelire, vacsorára, valamint a fehérlisztből készült, adalékokkal fűszerezett uzsonnazsemlébe bolti húskészítményeket teszünk egy kis margarinnal, az egyéb nassolnivalókról már nem is beszélve.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy ez nem gond, mert a gyerek heti egyszer-kétszer azért megeszik egy répát, paprikát vagy paradicsomot, szintén heti egy-két alkalommal eszik gyümölcsöt – leginkább almát és banánt –, tehát már figyeltünk az egészségére. Sajnos az aránynak épp fordítva kellene lennie. A nyers zöldség és gyümölcs fogyasztása napi szintű kell legyen, ráadásul a táplálék 40 százalékát kellene kitennie.
A helyes táplálkozás agyban dől el
A gyerek mintaképe sok éven keresztül a szülő. Mintát kap a különböző szituációkban való viselkedésről, más emberekhez való hozzáállásról, szokásokról, táplálkozásról, tisztálkodásról, háztartásvezetésről stb. Több kutatás is próbálta már feltérképezni az ember viselkedését, kapcsolat- és konfliktuskezelő képességét, empátiakészségét alakító tényezőket, és azon túlmenően, hogy saját temperamentumunk mit diktál, a családi minta áll első helyen a személyiség alakulásának tekintetében.
Az, hogy mit szeret enni egy gyerek és mit nem, nagymértékben a szülőkön múlik. Sok szülőre jellemző, hogy ha a gyermeke nem eszi meg a spenótot, akkor széttárja a karját és azt mondja, hogy nincs mit tenni, marad a rántott hús és az édesség, azt legalább megeszi. Nem jut eszébe, hogy megkóstoltassa vele a sóskát, répát, mángoldot, káposztát, karalébét stb. Nagymértékű következetességet és kitartást igényel a helyes étrendre való szoktatás, de megéri. A gyermekünk egészsége és egész életére szóló szemléletmódja múlik rajta. Ha mi helyesen gondolkodunk a táplálkozásról, akkor a gyerekünk is a helyes gondolkodásmód felé fog terelődni. Erőltetni persze nem érdemes, a szülő feladata, hogy a tudást játékosan és türelemmel adja át gyermekének.
A helyes táplálkozás nem jelenti a nassolás és az édes íz teljes kizárását. Régebben, amikor a finomított cukor még csak a gazdagok kiváltsága volt – akik sokkal gyakrabban szenvedtek emésztőrendszeri problémákban, mint a szegényebb réteg, akiket inkább a hiánybetegségek sújtottak –, az édes ízt leginkább a gyümölcsök, a méz és az aszalványok biztosították. Ezek teljes értékű tápanyagforrások voltak, a süteményeket is ezekkel édesítették.
A mai, boltban kapható édességek legnagyobb százaléka cukor, továbbá nagy mennyiségben tartalmaznak hidrogénezett növényi zsírokat, melyek magas transzzsírsavtartalma káros folyamatokat indít a szervezetben. A tejes desszertek ipari tartású, gyógyszerekkel és adalékokkal dúsított tápon nevelkedő állatok tejéből készülnek. Tartalmaznak továbbá – a rengeteg cukron kívül – mesterséges aromákat, színezéket, tartósítószert stb. A kekszek nagy részében fehérliszt van, ami megtapad a bélfalon, így szinte betapasztja a bélbolyhokat és ellehetetleníti a működésüket. Idővel székrekedés, bélgyulladás alakul ki, nem is beszélve arról, hogy a betapasztott, lerakódásokkal teli bélfalon át a tápanyagok, vitaminok sem tudnak felszívódni.
Ám az elrettentés után jöjjön az egészséget támogató alternatíva. A gyümölcsökből, aszalványokból, magvakból és magtejekből rostban, vitaminban és ásványi anyagokban gazdag desszertet varázsolhatunk. “Tejkrémet” készíthetünk köles, kókuszreszelék, mandulaőrlemény, rizstej vagy zabtej használatával. A magtejek egészségesek, könnyen emészthetők és enyhén édeskés ízűek. Fűszerezésként használjunk fahéjat, vaníliát, kardamomot, édesítésre mézet.
Gyümölcsök és magvak felhasználásával pohárkrémek tárháza készíthető egy nagyobb teljesítményű aprító segítségével. A következő recept garantált sikert arat még a legválogatósabb gyerek vagy felnőtt esetében is.
Három réteget készítünk, egy barna, egy vörös és egy krémszínűt. A barna krémhez tegyünk az aprítóba két banánt, egy avokádót, és két evőkanál (cukrozatlan) kakaóport. Ízlés szerint kevés mézet is adagohatunk, de a banán miatt ez a réteg eléggé édes. Pépesítsük, majd tegyük egy tálba. A vörös réteghez 250 g vegyes fagyasztott bogyós gyümölcsöt (málna, szeder, ribizli, áfonya, meggy, cseresznye stb.) tegyünk az aprítóba. Vegyíthetjük aszalvánnyal is, úgy még finomabb. Ha nyáron készítjük, akkor természetesen használhatunk friss gyümölcsöt, ha túl leves, akkor egy kiskanál útifűmaghéjjal sűríthetjük. Tegyünk a gyümölcsökhöz egy-két evőkanál mézet ízlés szerint, de el is hagyható. Újból pépesítünk, majd ezt is egy tálba tesszük. A harmadik réteghez tegyünk 15-20 dkg kesudiót az aprítóba. Lehet keverni mandulával vagy törökmogyoróval is, de kesu mindenképp legyen benne. Ehhez öntjük egy fél citrom kifacsart levét, adunk hozzá egy pici vizet vagy magtejet, és édesítjük két evőkanál mézzel vagy agave sziruppal. Miután ezt is pépesítettük, a rétegeket kétszer-háromszor egymásra halmozzuk: alulra a barna banános kerül, rá a vörös gyümölcsös, majd a kesukrém. 4-5 pohár laktató és egészséges desszert lesz belőle.
