Sárga szennavirágra rászáll egy pillangó.

Ha egy csimpánznak a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban gyomorpanaszai vannak, tudja, hogyan segítsen magán: már hajnalban egy aspilia nevű növényen függeszkedik. Ajkaival körülfogja a zsenge leveleket, és először ellenőrzi azokat. Amikor egyet megfelelőnek talál, leszakítja a bokorról, a nyelvével golyót formál belőle, és lenyeli. Az szinte emésztetlenül éri el a gyomrot, és csak a bélben bocsátja szabadon összetevőit. A levél bizonyos anyagai megölik ott a parazitákat, melyek a csimpánzt kínozzák.

A késleltetett levélpirula felfedezését a brit antropológus, Dr. Richard Wrangham tette, amikor a 70-es évek elején a legközelebbi rokonaink étkezési szokásait kutatta. Ma már tudjuk, hogy más állatok is használják a növények gyógyerejét – általában betegségek megakadályozására: Így például az amerikai bozótpatkányok otthonaikat babérlevéllel bélelik ki, mert ez hatékony bolhalárvák ellen.

Orvosság gyökérből, virágból és levélből

Feltételezhető, hogy valamikor mi, emberek is használtuk a növények gyógyerejét. Mindenesetre a történelem előtti időkből erről nincs biztos információnk. Szigorúan véve csak akkor beszélhetünk erről, ha írásos dokumentumaink vannak. A sumérok például több mint 5000 évvel ezelőtt agyagtáblákon több száz gyógynövényt soroltak fel. És az Egyiptomból származó majdnem 3600 éves papirusz 850 növényt nevez meg, orvosságok receptjeit adja meg, és betegségeket ír le az asztmától a fogfájásig.

A növényi orvosságok máig nagy szerepet játszanak a gyógyászatban. De miért tartalmaznak a növények egyáltalán olyan anyagokat, melyek fájdalmat csillapítanak, az emésztést serkentik vagy az alvást javítják? Tulajdonképpen nem ezekre a célokra jöttek létre ezek az anyagok. Hanem miért?

Önvédelmi fegyverből hasznos orvosság

Minden növény sok anyagot termel, melyeknek biológiai hatásuk van. Ezekre az anyagokra azért van szükségük, hogy más élőlények ellen védekezzenek. Mert a növényeknek nincs immunrendszerük, hogy a baktériumokat, gombákat és parazitákat leküzdje. Az állatoktól eltérően nem tudnak elmenekülni sem az őket megevők elől. Számtalan veszély leselkedik a növényekre, és ők számtalan választ találtak ezekre. Minden faj a maga önvédelmi fegyverarzenálját állítja elő. Eddig több mint 200.000 növényi anyagot fedeztek fel.

Minden növény egy bizonyos stratégiával védekezik: A füvek sok állat számára szilikátokkal teszik magukat ehetetlenné. Ráadásul gyorsan újranőnek. A levendula ellenben idővel elfásodik és illóolajakat áraszt magából. Bódító illatát mi nagyon kellemesnek érezzük. Magához vonzza a méheket is, melyek virágait beporozzák. Ugyanakkor elűzi a kártékony atkákat. Az illóolajok antimikrobiális hatásúak is. Védenek a vírusoktól, baktériumoktól, gombáktól és az apró élősködőktől.

Minden harmadik növény hatékony antimikrobiális anyagokat termel. A szennacserje például antrakinonokkal védekezik a baktériumok ellen. Mindenesetre ezek a mi vastagbélfalainkban lévő fehérjékhez kötődnek, és elfolyósítják a székletet. Ezért a szennakivonatot akut székrekedésnél használjuk.

Sok növény az ízével védekezik az őt megenni szándékozó állatoktól. Így a sárga tárnics amarogentint termel, a legkeserűbb természetes anyagot: ha ebből egy pálinkáspohárnyit felhígítanánk annyi vízzel, mely 5800 teli kádnak felel meg, még mindig éreznénk az amarogentint benne. Megfelelően adagolva a keserűanyagok kiadós étkezések után serkentik az emésztést. A keserű tatárvirág, az ezerjófű és a sárga tárnics csak néhány az erre a célra használt növények közül.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*