Idős ember keze nyugszik a botján.

Az időskorra lelkiekben is fel kell készülni. Ha tudjuk, hogy mire számíthatunk és hogyan lassíthatjuk némileg az öregedés folyamatát, akkor lelkileg is kicsit kiegyensúlyozottabbak lehetünk és nem ér bennünket váratlanul az a rengeteg változás, ami a korunk miatt következik be testünk működésében, így jobban el tudjuk fogadni a lelkünkben és a szociális kapcsolatainkban bekövetkező átalakulásokat is.

A testi funkciók már a harmincas évek után hanyatlani kezdenek. Kinél jobban, kinél lassabban. Ez nagyban függ az életmódtól, a bennünket ért környezeti hatásoktól, sőt a genetika is meghatározza, így egyszerűen fogalmazva, hogy ki milyen ütemben öregszik. Idősebb korunkban jelentősen leromlik a látásunk és a hallásunk. Csökken a csonttömegünk. Nőknél a változókor után fokozottan oda kell figyelni a csontsűrűségre és a csonttömegre, mert a csontritkulás veszélye elsősorban a klimax után fenyegeti őket. Az izomtömeg is megcsappan, ezzel szemben a zsírtömeg gyarapszik, legfőképpen a has tájékon halmozódik fel leginkább. Idősebb korban az emberek bőre száraz, ez annak köszönhető, hogy a sejtek kevesebb vizet tartalmaznak. Ebben a korban ráadásul sokan elfelejtenek elegendő folyadékot magukhoz venni, ami dehidratáltságot eredményez, de akár kiszáradáshoz is vezethet. Idősebb korban az emberek gerince meggörbül, a járás nehézkessé és bizonytalanná válik, ezért fokozottan ügyelni kell még lakáson belül is a biztonságos közlekedés kialakítására, hiszen egy combnyaktörés akár végzetessé is válhat. Az idős emberek testmagassága csökken, köszönhető ez a hajlott hátnak és annak, hogy a testmagasságuk is minden évtizedben legalább egy-egy centimétert csökken. Az öregedés megváltoztatja a haj, a bőr és a körmök állapotát is. A haj hófehérre változik, megritkul, elvékonyodik. A bőr rugalmatlan, száraz lesz és a ráncok is megsokasodnak, elmélyülnek. A köröm bordázottá válik, megkeményedik. A testi átalakulás eredményeképpen csökken a fizikai teljesítmény, de az idősebb emberek kevesebb energiával is rendelkeznek. Vagyis nem bírnak már annyit egyhuzamban dolgozni és talpon maradni, mint fiatalabb korukban. Teljesítményüket tovább rontják a megjelenő betegségek, illetve az életükben bekövetkező negatív események.

A testi változásokat, a testi hanyatlást nehéz elfogadni, de sok idős embertől hallom, hogy a lelki tünetekkel sokkal nehezebb megbirkózni. Amikor egy idős ember nyugdíjba megy, akkor alkalmazkodnia kell egy új életvitelhez. Nehéz elfogadni, hogy reggelente nem kell munkába igyekezni, és ebben a korban már egyre kevesebb célt tűznek ki, amelyek viszont erőt és energiát szolgáltatnának a mindennapokhoz. Sokan szembesülnek a halállal, hiszen vagy a hozzájuk legkedvesebbet, a házastársukat veszítik el, vagy éppen a legjobb baráttól kell elbúcsúzni, ami szintén nem könnyű, főleg akkor, ha évtizedeken át tartó barátságról volt szó. Idősebb korban nehéz elfogadni, tolerálni a világban zajló változásokat. Az idősebb emberek is szeretik az állandóságot, a stabilitást, ezért sokan nehezen viselik, ha például idősek otthonában kell életük hátralévő részét leélniük. Az idősebb emberek gyakran szembesülnek a magányosság érzésével, még abban az esetben is, ha a családjukkal élnek vagy rendszeresen tartják a kapcsolatot a szomszédokkal, a barátokkal. A félelem, a szorongás bárkiben ott bujkálhat még akkor is, ha az elmúlásra úgy gondol, mint az élet velejárójára. Hiszen senki sem tudja, hogy mi vár rá, miután örökre lecsukódnak a szemei, nem tudhatjuk, hogy mire számítsunk, de a szorongás akkor is eluralkodhat valakin, ha nem úgy élte az életét, ahogyan szerette volna, vagy valamit nem tudott lerendezni, letisztázni magában, vagy netalántán olyasmit követett el, amit nem tud önmagának megbocsájtani.

A szellemi leépülés nem törvényszerű, de sajnos bekövetkezhet. Hajlott korban sokan szenvednek időskori demenciában, amely időskori elbutulást jelent. De a memóriával is gondok lehetnek, legfőképpen a rövidtávú memóriával. Emlékszem, nagypapám még közel nyolcvan éves korában is gyönyörűen, minden nehézség nélkül képes volt nekem mesélni a fiatalkoráról és csodaszép történetekkel kápráztatott el, hogyan ismerkedtek meg nagymamával, vagy milyen csodásak voltak számára a katonaévek, ahol örökre szóló barátságokat kötöttek. Viszont egyre nehezebben idézte fel a néhány napja történt eseményeket, és a hétköznapi dolgokról való társalgás is egyre jobban fárasztotta. A múltbéli dolgoknál azonban a szemei ragyogtak, az arca kipirult és a nap huszonnégy órájában képes lett volna a régmúlt idők történéseiről fabulázni.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*