Egy parkban idős emberek sakkoznak a kinti asztaloknál a jó időben.

Mit tehetünk, ha egy idős emberen a depresszió tüneteit tapasztaljuk? Nyilván ez attól is függ, hogy ki az illető. Ha egy hozzánk közelálló személyről van szó, akkor több mindent tehetünk, viszont sokkal nehezebb a dolgunk, ha egy olyan embert szeretnénk „megmenteni”, akit ismerünk ugyan, de nem rokonunk, nem családtagunk. Azonban nyugodtan ajánlja fel az idegen ember számára is a segítségét, mert sajnos nem mindenkinek élnek már a családtagjai, vagy lehet, hogy nincs az illetőnek gyermeke, aki idős korára gondoskodhatna róla. Ha úgy érezzük, hogy a hozzánk közel álló idős személy depresszióban szenved, akkor mindenképpen vigyük el egy megfelelő szakorvoshoz, aki segítséget nyújthat abban, hogy a búskomorság ne hatalmasodjon el rajta és a betegség nehogy visszafordíthatatlanná váljon. A lélek legjobb gyógyszere emellett az emberi társaság. Arra azonban ügyelni kell, hogy az idős személy ne csak a vele egykorú emberekkel töltse az idejét, hanem gyerekekkel, az unokákkal is sok időt legyen. Kutatások igazolják, hogy azok az idős személyek, akik lépést tartanak a mai világgal, vagyis ismerik valamennyire a fiatalabb generációt, kevésbé zuhannak mély depresszióba, mint azok az emberek, akik képtelenek elfogadni a világ változásait, ezzel együtt az elmúlást, így az időskor szülte nehézségekkel is sokkal nehezebben birkóznak meg, illetve kevésbé rugalmasak az élet adta kihívásokkal szemben.

Amennyiben az idős személy közel áll a szívünkhöz, vagy segíteni szeretnénk másokon, akkor töltsünk el vele minél több időt, éreztessük vele, hogy fontos a számunkra. Hívjuk át magunkhoz egy csésze teára, kérjük ki a segítségét egy-egy sütemény elkészítésénél, bízzunk rá egy fontosabb feladatot, adjunk számára kisebb munkákat és beszélgessünk vele minél többet. Győzzük meg arról, hogy töltse hasznosan a szabadidejét, keressen barátokat, sportoljon vagy iratkozzon be egy klubba, hogy a vele egykorú személyekkel ismerkedhessen, barátkozhasson. Szorgalmazzuk, hogy utazzon, kapcsolódjon ki és legyenek a jövőre vonatkozó tervei, persze csak akkor, ha egészségi állapota és anyagi helyzete engedi, illetve ha nem nagyon kell erőltetni. Hiszen az is lehetséges, hogy az idős személy fiatalabb korában is már otthonülő típus volt, így nem biztos, hogy hetvenéves korában szeretne világutazóvá válni. Mindenesetre arra kell ösztönözni, hogy ne csak unatkozzon vagy tévét nézzen egész nap, hanem kertészkedjen, tartson egy háziállatot és néha mozduljon ki otthonról. Ebben mi is partnerek lehetünk. Miért ne vihetnénk el néha a kedves, idős szomszéd nénit egy színházba vagy valamilyen más kulturális programra? Vagy miért hagynánk otthon idős, egyedül élő édesanyánkat vagy nagynénénket, amikor mi nyaralni megyünk? Ha a nyaralás során nem akar velünk múzeumokat látogatni, az sem baj, de a tudat, hogy a szabadságunk ideje alatt ott van velünk a szeretett személy és esténként együtt vacsorázhatunk vagy nézhetjük a naplementét, már boldogsággal töltheti el minden ember szívét, akinek kicsit is fontos, hogy örömet okozzon a hozzá közelálló személynek.

Az elménket minden életkorban érdemes fejleszteni. Ha a nagyszülő kedvet érez hozzá, akkor tanuljon együtt az unokájával nyelveket vagy néha csevegjenek egyet a Facebookon. De még hetvenévesen is be lehet iratkozni egy tanfolyamra, egy képzésre, hiszen még ebben az életkorban is sok minden érdekelheti az embert, és nem biztos, hogy fiatalabb korában volt lehetősége tanulni vagy képezni magát. Az olvasás és a keresztrejtvényfejtés is sokat segíthet az elme csiszolásában. Lehet járni főzőtanfolyamra, táncklubba, de a kedvenc hobbihoz is lehet társakat keresni, lehet ismerkedni interneten, személyesen, de még egy időseknek szóló klubot is létre lehet hozni, ahol havonta lehet táncesteket, kártyapartikat szervezni. Azok az idősek, akik öregkorukban emberekkel veszik magukat körbe, kevésbé depressziósak, mint magányosabb társaik. Még így is érezhetik magukat néha egyedül, de a társaságkedvelő emberek sokkal nyitottabbak, így a problémáikat is sokkal szívesebben osztják meg másokkal. Ha pedig kibeszéljük magunkat, a lélek megszabadul attól az óriási tehertől, amely egyes embereket depresszióba sodorhat.

A depresszió egy másik ellenszere a művészetterápia. Nemhiába jár sok idős ember színházba, vagy sokan tanulnak meg ebben az életkorban táncolni, esetleg járnak idősek klubjába, ahol a saját korosztályukkal közösen énekelhetnek, mulathatnak. Sokan a festészetben látják a megnyugvást és az érzelmeiket vászonra álmodják, de hallottam olyan esetről is, amikor valaki hatvanéves kora után kezdett járni énektanárhoz, mert mindig is énekesi karrierről álmodott, aztán az élete egészen más utat vett. Jó ötlet a naplóírás, de az írást arra is lehet használni, hogy számot vetünk az életünkkel, leírjuk, hogy mit szeretnénk még véghez vinni, megvalósítani, és nemcsak álmodozunk, hanem meg is valósítjuk a vágyainkat. Ha a környezetünkben élő idős embernek nincs ahhoz bártorsága, hogy lépéseket tegyen vágyai beteljesüléseiért, akkor mi lehetünk az a személy, aki ösztönzi és támogatja őt és mellette áll, amikor szíve szerint visszatáncolna. Ne engedjük, segítsünk neki, hogy élete utolsó szakasza boldog, tartalmas és emberhez méltó legyen.

Ehhez a cikkhez 2 hozzászólás

  1. Hogyan lenne mikor még az orvosok is lenézik és nem
    foglalkoznak az egyéb betegségeivel sem ha észreve-
    szik, hogy depressziós!
    Segítség? még a család sem- gyerek- inkább lenézik és
    a találkozást is mellőzik!

    • Fehér Miklósné

      Szögi Zsuzsának teljesen igaza van! A társadalom tájékozatlan,semmi segítő szándék nem nyilvánul meg embertársainkban.Erről kéne “a nagy plakát kampány”, hogy mindenki élet kicsit jobb legyen!

Szóljon hozzá a cikkhez!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*